Vissza a tartalomjegyzékhez

Zsurkán Mariann
Egy férfias politikus
Hillary Clinton portréja

Az amerikai elnökválasztás egyik versenyzõje, Hillary Rodham Clinton a múlt héten formálisan kiszállt a „nemzeti vágtából”. Azonban aki ismeri Hillaryt, az tudja jól, hogy a hatvanéves volt first lady nem adja fel a hatalomért való küz­delmet. Külügyi elem­zõk szerint Obama vereségére játszik, s készül 2012-re…

Az amerikai sajtó szerint Hillaryben „mozog valami”, a társadalom pedig felkészült a női elnökre, aki - Rocky Balboához hasonlítva magát - soha nem adja fel. Jellemét már sokan próbálták megfejteni, mindegyik próbálkozásból kirajzolódott egy agyafúrt, ambiciózus politikus, aki büszkesége ellenére barátságot köt ellenségeivel, és megátkozza azokat, akik nem harcolnak a soraiban. Sokan Madonnához hasonlítják, aki képes újra és újra feltalálni magát, miközben nőbe bújtatott férfiként küzd az érvényesülésért.
Egy fehér házi illetékes, aki sokat dolgozott vele, azt állította, hogy Hillary soha nem feleség, hanem kizárólag elnök akart lenni. Mindig azt az elvet vallotta, hogy az érzékelés felülmúlja az igazságot. A jó és rossz között gyakran nem tudott különbséget tenni, kiállt valamiért, de annak ellentétéért is. Anya és feleség, miközben meglehetősen távol állt tőle bárminemű női gyengédség vagy gondoskodó hajlam. Túlzottan hitt önnön fontosságában, úgy viselkedett, mintha joga lenne a hatalomhoz. Szülei arra tanították, hogy okosabb, erősebb, jobb másoknál, lelkésze mindezt megtoldotta azzal, hogy ezzel Isten akaratát cselekszi. Már négyéves kora óta behúzott annak, aki packázni mert vele. Apja elvárta tőle, hogy sportban és tudományokban egyaránt vegye fel a versenyt a fiúkkal. A rokonok szerint más gyerek összeroppant volna apja pszichikai nyomása alatt. Hillary hitt abban, hogy ő különleges ember, és arra született, hogy győztes legyen. Apja az „erő forrása” volt számára. „Ne hagyd, hogy áldozat váljék belőled; ha valaki megüt, üss vissza keményebben; a magad sorsának kovácsa te légy” - hangzott szülei tanácsa.
Hillary egész életét a hírnév és a hatalom megszerzésének szentelte. Arról álmodozott, hogy ő lesz az első női asztronauta, mivel így automatikusan pozíciót kap a kormányban. Anyja rámutatott, hogy ő lehetne az első női bíró is, elvégre a végrehajtó hatalom­nak óriási a befolyása az emberek felett. Már a főiskolán mondogatták a barátai, hogy ő lesz az USA első elnök­­asszonya. A Wellesley elit főiskolán nagyrészt feminista nézeteket valló leszbikus tanárok tanítottak. A motive című Amerika-ellenes, marxista, leszbikus, vietnami háborút elítélő és a hippikultúrát propagáló magazint lelkipásztora is előfizette. Hillary gyújtó hangulatú beszédei miatt gyakran került az újságok címlapjára.
Leendő férje, Bill már hétéves kora óta elnök akart lenni, tervei megvalósításához egy valami hiányzott: a megfelelő feleség. Ekkor jött szóba Hillary, akire már a Yale-en felfigyelt. Nem a lány szódásüveg szemüvege vagy igénytelen ruhái fogták meg, hanem „ereje és összeszedettsége”. Hillary is meglátta Billben a feltörekvő tehetséget. A legtöbb férfivel ellentétben Bill nem félt tőle, Hillaryt fiúként kezelte, kapcsolatuk nem holmi kölcsönös testi vonzalmon alapult, így Bill továbbra is hajkurászta a nőket, ami Hillaryt nem izgatta, bár neki is volt néhány rövid kapcsolata. Ekkor még egyikük sem verte nagy dobra, hogy az Egyesült Államok elnöke akar lenni.
Bill anyja nem örült Hillarynak, csinosabb hölgyet képzelt el fia mellé, a két nő sokáig nem is jött ki egymással. Bill erre úgy reagált: „Nincs szükségem arra, hogy szépségkirálynőt vegyek feleségül. Egész életemben az lesz az osztályrészem, hogy keményen dolgozzak a politikában, olyasvalakire van szükségem, aki valóban kész arra, hogy nekigyürkőzzön, és a kezem alá dolgozzon.”
Hill és Bill tehát összeházasodtak, a nej karrierje érdekében szemet hunyt Bill promiszkuitása felett, úgy vette, ez az ár, amit a politikai hatalomért fizetnie kell. Hillary Arkansas állam első asszonyaként ízléstelen öltözetével és csiricsáré frizurájával megbotránkoztatta a konzervatív déli embereket, a biztosítékot a leánykori nevének megtartásával vágta ki. Billnél pedig mindennaposnak számított a hűtlenség. Kormányzósága idején Clinton még nyíltabban flörtölt a nőkkel felesége és a kiszemeltek férjei szemei előtt, különösen a „kipakolt hidrogénszőkék” jöttek be neki. Hillary tisztában volt férje jellemével, ezért „kármegelőző kontrollt” végeztetett, apját, fivéreit, sőt, egy magándetektívet is bevont férje ellenőrzésébe, hogy időben megfélemlítsék vagy elhallgattassák a nő­ket, nehogy veszélyeztessék a pár közös politikai karrierjét.
Bill már régóta szeretett volna gyereket. Egy bermudai üdülésük alatt a haverjaival felöntött a garatra, majd közölte, hogy hazamegy, és megerőszakolja a feleségét. Hillary másnap összezúzta a szoba berendezését, Chelsea-vel való terhességét az apa az újságból tudta meg. Bill teljesen odavolt a lányáért, Chelsea mindig is jól kijött vele, anyjától azonban félt. Hillary alig várta, hogy rábízza a gyereket valakire, és visszatérjen munkájához, a gyermekjogi kérdések meg­oldásához.
Amikor 1992-ben Bill Clinton lett az Egyesült Államok 42. elnöke, Mrs. Clin­ton több lett, mint feleség. Társelnök volt a kormányzati adminisztrációban, ketten többszörösen megsokszorozták egymás erejét. Hillary kialakította a „Hil­lary­landet”, az erős, hozzá hasonló gondolkodású nőkből álló csapatát. Rendkívül szoros ellenőrzést tartott a Fehér Házban. Mivel férje több nővel megcsalta, „adósa” lett Hillarynek. Bill soha nem döntött a felesége nélkül, Hillé volt az utolsó szó, ezért sokszor Billarynek nevezték őket, ám a hatalom nem lehetett egyszerre kettejüké…
A Lewinsky-ügyig a házaspár már vagy tucatnyi baklövést, pénzügyi és erkölcsi botrányt - kampányfinanszí­rozási ügyek, jogtanácsosuk öngyilkossága stb., stb. - túlélt, de Clin­ton, miként a Newsweek is beszámolt róla, a legkülönfélébb gate-eket megélt „nagy bűvész, ez egyszer kiejtette kezéből a kártyacsomagot”. Monicának semmilyen képesítése nem volt, mégis fehér házi önkéntesből fizetett alkalmazottá léptették elő. A Fehér Házban szinte minden nőnek volt viszonya Billel, de Monica meg volt veszve az elnökért. A világrengető botrány után Hillary elsőként tért magához: tudta jól, hogy az igazmondás nagyobb katasztrófát idéz elő, így Bill szörnyű gyerekkorára és politikai összeesküvésre hivatkozott a riportereknek.
A Monica-botrány után leírták a Clinton házaspárt, Hillary krónikus végtagödémáját növelte a folyamatos aktivitás, de idővel a média a „fájdalmas, megcsalt asszonyt látva” szerethető figurává emelte őt. Monica kikövezte a szenátorság felé vezető utat. Hillary azt a benyomást keltette, hogy házassága miatt emészti magát, ám az időt a Demokrata Párt körüli korteskedéssel töltötte, készült a 2000-es szenátorválasztásra. Sztárhatalma volt, sokan könyököltek, hogy mellette lehessenek és finanszírozhassák őt.
„Addig kampányolok, míg az utolsó kutya is ki nem döglik” - mondta Hillary, aki „bármit megtesz, ami előbbre viszi, hazudik és torzít, hogy megfeleljen az ügynek” - vélekedik a volt New York-i szenátor, Moynihan. Megjelent muzulmán csoportok titkos adománygyűjtő eseményein, ahol Izrael megsemmisítésére elkötelezett csoportok is részt vettek, titokban radikális muzulmán csoportokkal tárgyalt. Hogy zsidó szavazóit is megtartsa, előállt egy rég elveszettnek hitt zsidó nevelőnagyapával, de több Izraellel kapcsolatos rendezvényen a tömeg kifütyülte. Amellett, hogy istenfélő, templomjáró, Bibliát forgató déli demokratának állította be magát, az abortusz és a melegházasság mellett kampányolt.
Hillary nemrég elismerte vereségét a Demokrata Párt elnökjelöltségéért folytatott versenyben. Kérdés, hogyan mennek tovább, ő és Bill, de valószínűsíthető, hogy nem adják fel egykönnyen. No nem a házasságot, hanem a karrierálmokat.

 

Update:Számos olvasónk jelezte jogos kifogását a fenti Hillary Clinton-portré stílusával kapcsolatban. Ezúton kérünk elnézést a cikk méltatlan hangvétele miatt. - A szerk.