Vissza a tartalomjegyzékhez

Danka Ildikó
Balti bajok

Eddig hazánk volt a sereghajtó az uniós tagországok között a legalacsonyabb GDP-bõvülési ütemet produkálók sorában, ám az idei elsõ negyedévben a többször is mintaként emlegetett Észtország vette át helyünket. Közelebbrõl megvizsgálva sok tanulsággal szolgálhat a hazánk elé is példaként állított balti országok és Magyarország gazdaságának összehasonlítása, kiváltképp, hogy több hasonló párhuzam is vonható a volt „kommunista blokk” országainak fejlõdése között. A balti mintaállamok töretlennek tûnõ növekedése megtorpanni látszik, s a tizenegy éves csúcsot döntögetõ, 10 százalék fölötti infláció azt mutatja, hogy az eddig kiegyensúlyozott növekedést produkáló országok ingoványos talajon járnak.

Az elmúlt bõ egy évtizedben az új tagállamok növekedési pályája részben eltért egymástól, a három fõ vonalat a balti, a visegrádi, illetve a délkelet-európai országok képviselték. A balti államok 8-9 százalékos, rendkívül magas éves átlagos növekedésükkel vezették a sort, majd Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovénia zárta 4 százalékkal. Újabban azonban egyre vészjóslóbb hírek érkeznek a három balti köztársaság gazdasági stabilitásáról. Az infláció kicsúszott az ellenõrzés alól, a pénzügypolitika a helyi árfolyamrendszerek miatt tehetetlen. A helyzet pesszimistább elemzõi szerint már-már a mexikói vagy az ázsiai összeomlás elõzményeire hasonlít.
Ami Magyarországot illeti, itt is többen meghúzták már a vészharangot, több gazdasági elemzõ is attól tartott, hogy az ország - a magas infláció és az alacsony gazdasági növekedés magas munkanélküliséggel párosuló csapdájába jutva -stagflációközeli helyzetbe jutott. Ám úgy tûnik, a kelet-európai csatlakozó országok közül a balti államoknál jelenleg nagyobb ez a veszély. Észtország gazdasági növekedése az idei elsõ negyedévben 0,4 százalékra csökkent, a letteké idén éves szinten csak 2,4 százalék lesz. Mindeközben tizenegy éves csúcsot döntögetve száguld az infláció, így egyre távolabbinak tûnik az euró bevezetése. A Moody’s Investors Service nemzetközi hitelminõsítõ legfrissebb európai elemzése szerint a baltiak az euróövezetnél jóval nehezebben tudják kordában tartani a inflációt, aminek elsõdleges okát abban látják, hogy az elmúlt évek hitelkiözönlése hatalmas költekezési hullámot indított el.

A gazdaság motorja

A növekedés mögötti tényezõket vizsgálva általánosságban elmondható, hogy a beruházások az országok nagy részében jelentõs mértékben hozzájárultak a gazdasági növekedéshez. Az elmúlt években a közép- és kelet-európai új tagállamok közül különösen a három balti és a két délkelet-európai tagállamban nõtt számottevõen a beruházások jelentõsége, ami a gazdaság egyik fõ motorját képezte. A beruházások aránya a balti államokban lényegesen magasabb volt, sõt folyamatosan emelkedett a visegrádi országokban tapasztalható stagnálással szemben. Észtországban és Lettországban a beruházási ráta 2007-ben meghaladta a 35 százalékot, és Litvániában is közel 30 százalékot ért el, míg például Lengyelország vagy Magyarország hasonló értéke 25 százalék alatt maradt. Sajnos hazánkban volt épp a legalacsonyabb, a tavalyi évben alig haladta meg a GDP 20 százalékát, amely rendkívül alacsony értéknek számít egy felzárkózó gazdaságban. A közép-európai új tagállamok mutatói egyébként még így is meglehetõsen alacsonyak a kelet-ázsiai felzárkózó gazdaságok 30-40 százalékához képest.
Azonban sérülékeny pontok is akadnak: a beruházások egy igen jelentõs részét például külföldi megtakarításokból fedezik. Ez igaz a visegrádi országok többségére is. Az, hogy a beruházások finanszírozása jelentõs külsõ forrás bevonását igényli, a külsõ adósság állományának növekedése szempontjából lehet hátrányos. A három balti országban a külsõ adósság állománya a GDP 40-60 százalékáról 60-120 százalékára növekedett 2000 és 2007 között. A magas beruházási ráta következtében azonban a külkereskedelmi mérlegen keresztül a folyó fizetési mérleg romlása figyelhetõ meg. 
A foglalkoztatottság tekintetében jobb a helyzet a visegrádi országokhoz képest, ezen a területen azonban ez utóbbiaknak kell több gyengeséggel számolniuk. A visegrádi országokra nem csupán a foglalkoztatottság alacsonyabb szintje, hanem annak stagnálása is jellemzõ volt az elmúlt több mint tíz évben. Észtországban és Lett­országban a foglalkoztatottság szintje 66-68 százalékos, ami igen közel esik a lisszaboni célokhoz, és Litvániában is közel 65 százalék. Ehhez képest Magyarországon és Szlovákiában 60 százalék alatt, Lengyelországban pedig 55 százalék alatt marad ez a mutató. Magyarországon a foglalkoztatottak aránya a 15-64 éves korosztályban 56 százalék volt. Ahhoz, hogy 2010-ig megfeleljünk az EU által előirányzott 70 százalékos rátának, közel 1 millióval kellene növelni a foglalkoztatottak számát.

Kilátások

Az új tagállamok növekedési kilátásait tekintve szintén három fõáramot látni: az elsõ csoportba sorolhatjuk Észtországot, Lettországot, Romániát, Szlovákiát és Szlovéniát, ahol a növekedési ütem valamelyest lassulni fog rövid távon, és a túlfûtöttség jelei is enyhülhetnek. A második csoportba sorolhatjuk Bulgáriát, Csehországot, Lengyelországot és Litvániát, ahol a növekedési ütem várhatóan nem változik, míg a harmadik „csoport” Magyarországot foglalja magában, ahol a gazdaság foko­zatosan állhat majd helyre a stabilizációból eredõ lassulást követõen. 
Annak ellenére, hogy az egyes országok növekedési üteme eltér egymástól, a kizárólagos motor a legtöbb országban mondhatni azonos lesz, élénkülést a belsõ kereslet fog hozni, leszámítva Magyar­országot és Szlovákiát, ahol a külsõ kereslet is szerepet játszik majd a növekedésben. Mindemellett elem­zõk arra számítanak, hogy a belsõ kereslet egyes komponensei visszafogottabban növekednek az elmúlt évekhez képest. Ennek hátterében elsõsorban a háztartások növekvõ adósságállománya, illetve a romló külsõ kereslet áll.