Vissza a tartalomjegyzékhez

Morvay Péter
Buldózerrel írt történelem
Politikai, vallási és régészeti viták a szent városban

„Nézze, ezek a háromezer éves oszlopfõk Salamon király templomát díszítették, ezek a márvány járólapok pedig a Heródes által kibõvített szentély bejáratánál állhattak” - magyarázza Noam, egy fiatal bibliai archeológus a jeruzsálemi Emek Cunnim negyedében felállított ideiglenes kutatási területen. A leletek különlegességét az adja, hogy szó szerint a szemétteleprõl kaparták ki a világ egyik legrégebbi és legvitatottabb építkezési területérõl származó maradványokat. A történet, amelyet ezen a jeruzsálemi domboldalon hallottunk, jól példázza az õsi, szent város körül izzó indulatokat.

A Templom-hegyet felügyelő muszlim hatóság dömperei az éj leple alatt szállították el a mecsetek mellett kiásott földet. Az izraeli hatóságok tudta nélkül folytatott illegális munkálatok során több mint 500 teherautónyi - értékes régészeti maradványokat tartalmazó - földet termeltek ki a Templom-hegyen. A munkálatok 1999-ben kezdődtek, amikor egy több mint 10 ezer fő befogadására alkalmas föld alatti mecsetet alakítottak ki a Jeruzsálem középpontjában álló fennsíkon. A buldózerekkel folytatott régészet nem csak tudományos szempontból barbárság, magyarázza Gavriel Barkai archeológus. „Izraelben a régészet szorosan összefügg a politikával. A muzulmán hatóságok szeretnének eltüntetni a hajdani zsidó szentélyek létezésére vonatkozó minden bizonyítékot.”
A régészeti pusztításra szinte véletlenül derült fény. „Éjszaka felhívott két egyetemi tanítványom, hogy teherautókat láttak kigördülni a Templom-hegy egyik kapuján” - meséli Noam, aki azonnal autóba ült, és a diákok útmutatása nyomán követte a szállítmányt, amelyet egy Jeruzsálem melletti szeméttelepen ürítettek ki. A múlt emlékeit elnyelte a háztartási szeméttenger. A régészek szerencséjére a szeméttelep vezetője vállalta, hogy a további szállítmányokat egy elkülönített helyre irányítja. Innen kezdték a jeruzsálemi Bar-Ilan Egyetem munkatársai átszállítani a földet az Emek Cunnim domboldalon felállított kutatási táborba. Itt önkéntesek serege fogott hozzá a hatalmas földkupacok átrostálásához. A munka nem ment zavartalanul, mivel amikor az arab teherautó-vezetők rájöttek az összejátszásra, a szállítmányokat egyszerűen útközben, a Templom-hegy alatt húzódó Kidron-völgyben borították ki.
A hajsza azóta is tart, de közben sikerült számos páratlan kincset a felszínre hozni és megmenteni az enyészettől.
Bár a Templom-hegyen zajló rombolásról beszámoltak a nagy hírtelevíziók is - legutóbb a CNN készített riportot a helyszínen -, a híreket a muzulmán vallási hatóság, a Wakf vezetői igyekeznek rendszeresen manipulálni. A CNN jeruzsálemi tudósítója elmondta, hogy a mecsetek körüli térre a felügyelők nem engedték be a kamerájukat, így csak egy kis kézi felvevővel tudták rögzíteni a Sziklamecset közelében zajló munkálatokat.
„Megdöbbentő, hogy ezt a nyilvánvaló pusztítást az ENSZ semmiféle módon nem ítélte el. Hiába fordultunk az UNESCO-hoz műemléki védelemért a jeruzsálemi szent helyek számára, nem kaptunk választ” - magyarázza Doron Spielmann, a Templom-hegy déli oldala mellett található Ir David (Dávid városa) kutatási vezetője. A Jeruzsálem legrégebbi lakott részein folyó kutatások az elmúlt években gyorsultak fel, ám a történelmi bizonyítékok ellenére - amelyek legalább 3000 éves folyamatos zsidó jelenlétet dokumentálnak a városban - a palesztin propaganda zavartalanul tagadja a tényeket. „A két hónapja megjelent Palesztin enciklopédia szerint Jeruzsálemben csak a 16. századtól laknak zsidók. Igen, jól értette: nem az időszámítás előtti, hanem időszámítás utáni 16. századról beszélnek” - mondja Spielmann.

De miért ilyen éles a konfliktus annak kapcsán, hogy ki határozza meg a város múltját, jelenét, sőt jövőjét is?
Dore Gold, Izrael volt ENSZ-nagykövete szerint csak történelmi távlatból lehet megérteni a Jeruzsálemért folyó harcot. „A Templom­-hegyen állt a Salamon által épített ókori Szentély, amelyet a zsidók úgy tekintettek, mint azt a pontot a Földön, amely összeköti az ember földi létét Isten mennyei létével. Még miután a rómaiak lerombolták a Második Templomot, a zsidók még akkor is a Templom­-hegy felé fordulva imádkoztak. A muzulmánok számára a legszentebb helyek az arab félszigeten, Mekkában és Medinában vannak. Ez utóbbi volt a Mohamed halála után létrejött első iszlám állam fővárosa. Jeruzsálem csak a harmadik legszentebb helye a muzulmánoknak, és valószínűleg csak azért lett szent hely a számukra, merthogy a zsidók számára a legszentebb hely” - magyarázza Gold, aki ma egy izraeli politikai műhely, a Jeruzsálemi Társadalmi Központ igazgatója.
Gold nemrég Harc Jeruzsálemért címmel könyvet írt a szent város múltjával és jövőjével kapcsolatos muzulmán, zsidó és nemzetközi elképzelésekről. Ebben leírja, hogy az első muzulmán hódítók számára Jeruzsálem egyértelműen a zsidók városa volt. Amikor Omár ibn-Hattáb kalifa i. sz. 638-ban elfoglalta a várost, megkérte a jeruzsálemi keresztény patriarchát, Sophroniust, hogy mutassa meg neki a helyet, ahol „Dávid mecsetje” állt. A muzulmán vezetőt megdöbbentette a szeméthalom, amely a szent helyet borította. A bizánciak szándékosan használták szeméttelepnek a fennsíkot, mivel úgy tartották, hogy a jeruzsálemi keresztény szent helyek, elsősorban a Szent Sír-bazilika átvették a zsidó templom spirituális jelentőségét.
A kalifa elrendelte, hogy tisztítsák meg a helyet. „Az első muzulmán épületet, a Szikladómot Hattáb kalifa a bizánciak által elhanyagolt területen azért építette, hogy kedvében járjon a városban élő zsidóknak, akiknek a támogatására szüksége volt a többségben lévő keresztényekkel szemben. Ez nem mecset, hanem egy emlékhely, amely pontosan Salamon hajdani szentélye helyén áll. Teljesen eltér a szerkezete a muszlim mecsetekétől. A Szikladóm belsejében található feliratok még csak nem is említik Mohamed éjszakai utazását Jeruzsálembe, viszont több, élesen keresztényellenes mondatot lehet olvasni. Az egyik így szól: »Áldott az isten, akinek nincs sem fia, sem társa« - írja Gold.
Jeruzsálemet ezt követően 1300 éven keresztül - a keresztesek átmeneti uralmát leszámítva - a különböző muzulmán hatalmak határozták meg.
1947-ben, a zsidó állam létrehozásáról szóló ENSZ-határozatban Jeruzsálemet nemzetközi fennhatóság alá kívánták helyezni. Ezt az álláspontot támogatták a nagyhatalmak és a Vatikán is. Amikor azonban Izrael függetlenségi nyilatkozatának kihirdetését követően az arab hadseregek megtámadták az új államot, a világszervezet semmit nem tett Jeruzsálem státusának a megőrzésére és lakóinak a megvédelmezésére. Az 1949-es fegyverszünet eredményeként a város két részre szakadt: keleti fele az Óvárossal együtt jordániai, míg a nyugati rész izraeli fennhatóság alá került.
A függetlenségi háború lezárulta után Izrael az ENSZ magatartásából arra következtetett, hogy a világszervezet lemondott a Jeruzsálemmel kapcsolatos igényeiről. „Az Egyesült Nemzetek egy ujját sem mozdította meg, amikor a szervezet tagállamai nyílt háborút indítottak a közgyűlés által 1947. november 29-én elfogadott [a zsidó állam létrejöttéről rendelkező] határozat ellen, és fegyveres erővel megpróbálták megakadályozni Izrael államának a megalakulását, és megkísérelték eltörölni a szent városban élő zsidókat, valamint elpusztítani Jeruzsálemet” - mondta David Ben Gurion miniszterelnök az izraeli parlamentben.
Ettől kezdve Izrael céljául tűzte ki a város felszabadítását. A megszállás idején a jordániai hatóságok szisztematikusan elpusztították a jeruzsálemi Óváros zsinagógáit, és súlyos károkat okoztak a keresztény szent helyekben is.
A fordulatot az 1967-es hatnapos háború hozta el, amikor az izraeli hadsereg felszabadította Jeruzsálemet. A katonák meghatottan léptek be az Óvárosba, amelyben legtöbbjük soha nem járt. Az egyik szemtanú, Gerson Solomon így idézte fel ezeket az órákat a Hetek kérdésre: „Ott álltunk mámorosan a katonáimmal a Templom-hegyen. Még a világi katonák szeméből is folytak a könnyek. 1900 év után beteljesedett az álom: zsidó fennhatóság alá került a hajdani Szentély helyszíne.”
Az izraeli kormány a hatnapos háború után úgy döntött, hogy a Templom-hegyet visszaadják a muzulmán hatóságok felügyeletébe, de Jeruzsálemet Izrael egységes, oszthatatlan, örök fővárosának nyilvánította. 1980-ban ezt törvényben is rögzítették, ennek ellenére a külföldi államok - elenyésző kivétellel - a nagykövetségeiket továbbra is Tel Avivban működtetik. (Az amerikai kongresszus ugyan határozatot hozott a nagykövetség átköltöztetéséről, ám ezt a döntést a hetvenes évekbeli olajháborút követően az arab tiltakozások miatt nem hajtották végre. A nagykövetség számára megvásárolt telek ma is gyomokkal benőve, üresen áll Jeruzsálem egyik elegáns negyedében.)
A kilencenes évek béketárgyalásai óta Jeruzsálem egyértelműen felkerült a palesztin arab követelések listájára. Kelet-Jeruzsálemet követelik a leendő palesztin állam fővárosa számára. Ezt kis híján meg is kapták 2000-ben, amikor Ehud Barak izraeli miniszterelnök kész lett volna lemondani a város egy részéről a Camp David-i csúcstalálkozón, amelyet Bill Clinton szervezett elnöki mandátumának az utolsó évében. Dore Gold személyes tanúja volt annak, hogy Jasszer Arafat a nagyvonalú izraeli ajánlatot is lesöpörte az asztalról. Gold ellenzi a város felosztását. „Ha Izrael elkövetné azt a hibát, hogy beleegyezik Jeruzsálem felosztásába, az megítélésem szerint sokkal nagyobb káoszt eredményezne, veszélybe sodorná a vallások számára, hogy hozzáférhessenek a szent helyeikhez, amit a radikális muzulmánok valószínűleg az apokaliptikus események elindításaként értelmeznének. Ezért Jeruzsálem felosztása ahelyett, hogy békét eredményezne, a következő nagy konfliktus kirobbanásához vezethet” - figyelmeztet az izraeli diplomata.
A Jeruzsálemért folyó harc a következő években alighanem csak erősödni fog. A vita súlyát jelzi, hogy az elnökjelöltséget frissen elnyert Barack Obama első beszédében azt bizonygatta, hogy az Egyesült Államoktól közel tízezer kilométerre fekvő város továbbra is Izrael oszthatatlan fővárosa kell hogy maradjon. Ugyanezt vallja a republikánus John McCain is, a világ más vezetői azonban, az iráni elnökkel az élen, ennek a szöges ellentétét szeretnék elérni.