„Nézze, ezek a háromezer éves oszlopfõk Salamon király templomát
díszítették, ezek a márvány járólapok pedig a Heródes által kibõvített szentély
bejáratánál állhattak” - magyarázza Noam, egy fiatal bibliai archeológus a
jeruzsálemi Emek Cunnim negyedében felállított ideiglenes kutatási területen. A
leletek különlegességét az adja, hogy szó szerint a szemétteleprõl kaparták ki a
világ egyik legrégebbi és legvitatottabb építkezési területérõl származó
maradványokat. A történet, amelyet ezen a jeruzsálemi domboldalon hallottunk,
jól példázza az õsi, szent város körül izzó indulatokat.
A Templom-hegyet felügyelő muszlim hatóság dömperei az éj leple alatt
szállították el a mecsetek mellett kiásott földet. Az izraeli hatóságok tudta
nélkül folytatott illegális munkálatok során több mint 500 teherautónyi -
értékes régészeti maradványokat tartalmazó - földet termeltek ki a
Templom-hegyen. A munkálatok 1999-ben kezdődtek, amikor egy több mint 10 ezer fő
befogadására alkalmas föld alatti mecsetet alakítottak ki a Jeruzsálem
középpontjában álló fennsíkon. A buldózerekkel folytatott régészet nem csak
tudományos szempontból barbárság, magyarázza Gavriel Barkai archeológus.
„Izraelben a régészet szorosan összefügg a politikával. A muzulmán hatóságok
szeretnének eltüntetni a hajdani zsidó szentélyek létezésére vonatkozó minden
bizonyítékot.”
A régészeti pusztításra szinte véletlenül derült fény. „Éjszaka felhívott két
egyetemi tanítványom, hogy teherautókat láttak kigördülni a Templom-hegy egyik
kapuján” - meséli Noam, aki azonnal autóba ült, és a diákok útmutatása nyomán
követte a szállítmányt, amelyet egy Jeruzsálem melletti szeméttelepen ürítettek
ki. A múlt emlékeit elnyelte a háztartási szeméttenger. A régészek szerencséjére
a szeméttelep vezetője vállalta, hogy a további szállítmányokat egy elkülönített
helyre irányítja. Innen kezdték a jeruzsálemi Bar-Ilan Egyetem munkatársai
átszállítani a földet az Emek Cunnim domboldalon felállított kutatási táborba.
Itt önkéntesek serege fogott hozzá a hatalmas földkupacok átrostálásához. A
munka nem ment zavartalanul, mivel amikor az arab teherautó-vezetők rájöttek az
összejátszásra, a szállítmányokat egyszerűen útközben, a Templom-hegy alatt
húzódó Kidron-völgyben borították ki.
A hajsza azóta is tart, de közben sikerült számos páratlan kincset a felszínre
hozni és megmenteni az enyészettől.
Bár a Templom-hegyen zajló rombolásról beszámoltak a nagy hírtelevíziók is -
legutóbb a CNN készített riportot a helyszínen -, a híreket a muzulmán vallási
hatóság, a Wakf vezetői igyekeznek rendszeresen manipulálni. A CNN jeruzsálemi
tudósítója elmondta, hogy a mecsetek körüli térre a felügyelők nem engedték be a
kamerájukat, így csak egy kis kézi felvevővel tudták rögzíteni a Sziklamecset
közelében zajló munkálatokat.
„Megdöbbentő, hogy ezt a nyilvánvaló pusztítást az ENSZ semmiféle módon nem
ítélte el. Hiába fordultunk az UNESCO-hoz műemléki védelemért a jeruzsálemi
szent helyek számára, nem kaptunk választ” - magyarázza Doron Spielmann, a
Templom-hegy déli oldala mellett található Ir David (Dávid városa) kutatási
vezetője. A Jeruzsálem legrégebbi lakott részein folyó kutatások az elmúlt
években gyorsultak fel, ám a történelmi bizonyítékok ellenére - amelyek legalább
3000 éves folyamatos zsidó jelenlétet dokumentálnak a városban - a palesztin
propaganda zavartalanul tagadja a tényeket. „A két hónapja megjelent Palesztin
enciklopédia szerint Jeruzsálemben csak a 16. századtól laknak zsidók. Igen, jól
értette: nem az időszámítás előtti, hanem időszámítás utáni 16. századról
beszélnek” - mondja Spielmann.
De miért ilyen éles a konfliktus annak kapcsán, hogy ki határozza meg a város
múltját, jelenét, sőt jövőjét is?
Dore Gold, Izrael volt ENSZ-nagykövete szerint csak történelmi távlatból lehet
megérteni a Jeruzsálemért folyó harcot. „A Templom-hegyen állt a Salamon által
épített ókori Szentély, amelyet a zsidók úgy tekintettek, mint azt a pontot a
Földön, amely összeköti az ember földi létét Isten mennyei létével. Még miután a
rómaiak lerombolták a Második Templomot, a zsidók még akkor is a Templom-hegy
felé fordulva imádkoztak. A muzulmánok számára a legszentebb helyek az arab
félszigeten, Mekkában és Medinában vannak. Ez utóbbi volt a Mohamed halála után
létrejött első iszlám állam fővárosa. Jeruzsálem csak a harmadik legszentebb
helye a muzulmánoknak, és valószínűleg csak azért lett szent hely a számukra,
merthogy a zsidók számára a legszentebb hely” - magyarázza Gold, aki ma egy
izraeli politikai műhely, a Jeruzsálemi Társadalmi Központ igazgatója.
Gold nemrég Harc Jeruzsálemért címmel könyvet írt a szent város múltjával és
jövőjével kapcsolatos muzulmán, zsidó és nemzetközi elképzelésekről. Ebben
leírja, hogy az első muzulmán hódítók számára Jeruzsálem egyértelműen a zsidók
városa volt. Amikor Omár ibn-Hattáb kalifa i. sz. 638-ban elfoglalta a várost,
megkérte a jeruzsálemi keresztény patriarchát, Sophroniust, hogy mutassa meg
neki a helyet, ahol „Dávid mecsetje” állt. A muzulmán vezetőt megdöbbentette a
szeméthalom, amely a szent helyet borította. A bizánciak szándékosan használták
szeméttelepnek a fennsíkot, mivel úgy tartották, hogy a jeruzsálemi keresztény
szent helyek, elsősorban a Szent Sír-bazilika átvették a zsidó templom
spirituális jelentőségét.
A kalifa elrendelte, hogy tisztítsák meg a helyet. „Az első muzulmán épületet, a
Szikladómot Hattáb kalifa a bizánciak által elhanyagolt területen azért
építette, hogy kedvében járjon a városban élő zsidóknak, akiknek a támogatására
szüksége volt a többségben lévő keresztényekkel szemben. Ez nem mecset, hanem
egy emlékhely, amely pontosan Salamon hajdani szentélye helyén áll. Teljesen
eltér a szerkezete a muszlim mecsetekétől. A Szikladóm belsejében található
feliratok még csak nem is említik Mohamed éjszakai utazását Jeruzsálembe,
viszont több, élesen keresztényellenes mondatot lehet olvasni. Az egyik így
szól: »Áldott az isten, akinek nincs sem fia, sem társa« - írja Gold.
Jeruzsálemet ezt követően 1300 éven keresztül - a keresztesek átmeneti uralmát
leszámítva - a különböző muzulmán hatalmak határozták meg.
1947-ben, a zsidó állam létrehozásáról szóló ENSZ-határozatban Jeruzsálemet
nemzetközi fennhatóság alá kívánták helyezni. Ezt az álláspontot támogatták a
nagyhatalmak és a Vatikán is. Amikor azonban Izrael függetlenségi
nyilatkozatának kihirdetését követően az arab hadseregek megtámadták az új
államot, a világszervezet semmit nem tett Jeruzsálem státusának a megőrzésére és
lakóinak a megvédelmezésére. Az 1949-es fegyverszünet eredményeként a város két
részre szakadt: keleti fele az Óvárossal együtt jordániai, míg a nyugati rész
izraeli fennhatóság alá került.
A függetlenségi háború lezárulta után Izrael az ENSZ magatartásából arra
következtetett, hogy a világszervezet lemondott a Jeruzsálemmel kapcsolatos
igényeiről. „Az Egyesült Nemzetek egy ujját sem mozdította meg, amikor a
szervezet tagállamai nyílt háborút indítottak a közgyűlés által 1947. november
29-én elfogadott [a zsidó állam létrejöttéről rendelkező] határozat ellen, és
fegyveres erővel megpróbálták megakadályozni Izrael államának a megalakulását,
és megkísérelték eltörölni a szent városban élő zsidókat, valamint elpusztítani
Jeruzsálemet” - mondta David Ben Gurion miniszterelnök az izraeli parlamentben.
Ettől kezdve Izrael céljául tűzte ki a város felszabadítását. A megszállás
idején a jordániai hatóságok szisztematikusan elpusztították a jeruzsálemi
Óváros zsinagógáit, és súlyos károkat okoztak a keresztény szent helyekben is.
A fordulatot az 1967-es hatnapos háború hozta el, amikor az izraeli hadsereg
felszabadította Jeruzsálemet. A katonák meghatottan léptek be az Óvárosba,
amelyben legtöbbjük soha nem járt. Az egyik szemtanú, Gerson Solomon így idézte
fel ezeket az órákat a Hetek kérdésre: „Ott álltunk mámorosan a katonáimmal a
Templom-hegyen. Még a világi katonák szeméből is folytak a könnyek. 1900 év után
beteljesedett az álom: zsidó fennhatóság alá került a hajdani Szentély
helyszíne.”
Az izraeli kormány a hatnapos háború után úgy döntött, hogy a Templom-hegyet
visszaadják a muzulmán hatóságok felügyeletébe, de Jeruzsálemet Izrael egységes,
oszthatatlan, örök fővárosának nyilvánította. 1980-ban ezt törvényben is
rögzítették, ennek ellenére a külföldi államok - elenyésző kivétellel - a
nagykövetségeiket továbbra is Tel Avivban működtetik. (Az amerikai kongresszus
ugyan határozatot hozott a nagykövetség átköltöztetéséről, ám ezt a döntést a
hetvenes évekbeli olajháborút követően az arab tiltakozások miatt nem hajtották
végre. A nagykövetség számára megvásárolt telek ma is gyomokkal benőve, üresen
áll Jeruzsálem egyik elegáns negyedében.)
A kilencenes évek béketárgyalásai óta Jeruzsálem egyértelműen felkerült a
palesztin arab követelések listájára. Kelet-Jeruzsálemet követelik a leendő
palesztin állam fővárosa számára. Ezt kis híján meg is kapták 2000-ben, amikor
Ehud Barak izraeli miniszterelnök kész lett volna lemondani a város egy részéről
a Camp David-i csúcstalálkozón, amelyet Bill Clinton szervezett elnöki
mandátumának az utolsó évében. Dore Gold személyes tanúja volt annak, hogy
Jasszer Arafat a nagyvonalú izraeli ajánlatot is lesöpörte az asztalról. Gold
ellenzi a város felosztását. „Ha Izrael elkövetné azt a hibát, hogy beleegyezik
Jeruzsálem felosztásába, az megítélésem szerint sokkal nagyobb káoszt
eredményezne, veszélybe sodorná a vallások számára, hogy hozzáférhessenek a
szent helyeikhez, amit a radikális muzulmánok valószínűleg az apokaliptikus
események elindításaként értelmeznének. Ezért Jeruzsálem felosztása ahelyett,
hogy békét eredményezne, a következő nagy konfliktus kirobbanásához vezethet” -
figyelmeztet az izraeli diplomata.
A Jeruzsálemért folyó harc a következő években alighanem csak erősödni fog. A
vita súlyát jelzi, hogy az elnökjelöltséget frissen elnyert Barack Obama első
beszédében azt bizonygatta, hogy az Egyesült Államoktól közel tízezer
kilométerre fekvő város továbbra is Izrael oszthatatlan fővárosa kell hogy
maradjon. Ugyanezt vallja a republikánus John McCain is, a világ más vezetői
azonban, az iráni elnökkel az élen, ennek a szöges ellentétét szeretnék elérni.