Vissza a tartalomjegyzékhez

Vizin Balázs
Aki nem akar dolgozni, ne is kapjon segélyt
Népmozgalmat indított el Monok

Május 21-én a monoki önkormányzat lakossági nyomásra „reform”-rendeletet hozott.
A jövõben csak azok kaphatnak munkanélküli segélyt, akik közmunkát vállalnak cserébe. Míg a felnõtteknek dolgozni kell, a gyerekeknek iskolában a helyük, különben nem kapják meg a szülõk a gyermeknevelési támogatásokat.
A monoki rendelet országos vitát kavart, miközben egyre több önkormányzat követi Kossuth földijeinek példáját.

Délelõtt tizenegy óra, Monok főútján vagyunk. Négy középkorú hölgy közeledik neonsárga láthatósági mellényben, kezükben vödrökkel és seprûkkel. Ez a a monoki munkanélküli kényszermunkások elsõ alakulata. A „kényszer” ellenére vidámnak tûnnek. Az önkormányzati rendeletnek köszönhetõen nemcsak munkájuk lett, hanem röpke néhány nap alatt médiasztárok is lettek, már rutinosan nyilatkoznak. „A gyerekeket nem tudtam hova tenni. Szüleim messze voltak, én a betongyárban dolgoztam, született két kislányom, ezért el kellett jönnöm a munkahelyemrõl, azóta kapom a szociális járadékot” - meséli Marika, aki már 2002 óta munkanélküli, szakmája nincsen. Neki nem derogál a segélyért dolgozni, sõt örül, hogy nem kell otthon ülnie: „Parkosítás, takarítás, kapálás, virágültetés. Ezeket bízzák ránk, mi pedig azt akarjuk, hogy a falu szép legyen.”
Kolléganõje ’96 óta nem dolgozik. Nem tudott a gyes és munkanélküli segély mókuskerekébõl kilépni, annak ellenére, hogy szakvégzett vegyesbolti eladó. „A csokoládégyárban dolgoztam, de gyes után nem vettek vissza. Munkanélküli, gyes, meg ez a közmunka, ami itt van” - sorolja a lehetőségeit Erzsike.
Marika és Erzsike havi 56 ezer forintot visznek haza a sepregetésért. Az önkormányzati rendelet 5000 forintért cserébe egy napi közmunkát ír elõ havonta, ez 50 ezer forintnál 10 nap munkavégzést jelent. A munkanélküliek többsége pozitívan fogadta az intézkedést, kivéve azokat, akik életvitelszerûen rendezkedtek be a segélyre, vagy akik feketén kénytelenek dolgozni mellette.
„Sajnos gyerekek nõnek fel úgy, hogy a szüleiket nem látják dolgozni menni, a becsületes munkának nincsen tekintélye, ugyanis munka nélkül sok esetben jobban meg lehet élni, mint aki becsületesen dolgozik” - véli Szepessy Zsolt polgármester, aki több halálos fenyegetést is kapott a rendelet miatt, de nem izgatja magát.
Az intézkedés 170-180 embert érint Monokon. Tavaly összesen 52 millió forintot fizettek ki munkanélküli segélyre. A rendeletnek a polgármester szerint pszichológiai hatása is van: „Többen elmondták, hogy este, amikor hazamennek, visszatekintve egy értelmesen eltöltött napot látnak maguk mögött, míg korábban otthon ültek, és nem tudtak mit kezdeni az idejükkel. Meggyõzõdésem, hogy sokkal egészségesebb aktívan élni, mint semmit se csinálni. Nem úgy kell elképzelni, mint egy tábort, hogy kõfejtõben fognak az emberek dolgozni, egy nagyon jó közösségben nagyon hasznos munkát fognak naponta végezni.” Monok elsõ embere úgy látja, hogy a faluban rengeteg munka van: ároktisztítás, épületek renoválása, idõseknek favágás, ételhordás.
A rendelet a tanulókat is érinti. Nem jár gyermeknevelési támogatás, ha a diák igazolatlanul van távol a sulitól. A 150 fõs iskolából korábban 10-15 tanuló hiányzott rendszeresen, most szinte mindenki ott van az órákon. „A szülők is óvatosabban bánnak a hiányzással” - mondja Gergely Lászlóné igazgató.
Monok elindította a lavinát, az önkormányzatok egymás után jelentik be, hogy hasonló intézkedéseket hoznak a segélyek feltételeként. A polgármestereken kívül a nagypolitika szereplõi is egymást letaposva igyekeznek meglovagolni a népszerû intézkedés keltette hullámot. Annak ellenére, hogy sokan alkotmányellenesnek tartják a rendeletet, mind az MSZP, mind a Fidesz a segélyek szigorítása mellett érvel.