„Sokszor csak annyiból áll egy életmentés, hogy az illetõ végre kibeszélheti
magát valakinek. Minden öngyilkosság egy elrontott vagy elmulasztott beszélgetés
következménye” - állítják a hazai telefonos lelki elsõsegély-szolgálatok
munkatársai, akik évi több százezer hívást kapnak krízishelyzetben lévõ
emberektõl. A telefonos segélyszolgálatok annak ellenére képesek jól mûködni,
hogy anyagilag többnyire maguk is krízishelyzetben vannak.
Képünk illusztráció
„A krízishelyzetek az emberi lét természetes velejárói. Mindannyian voltunk
már, sõt kerülünk még ilyen helyzetbe, miközben gyakran nyújtunk segítséget a
körülöttünk élõknek válságuk kezelésében, még ha nem is tudunk róla. Az
öngyilkosság csak egy merõben negatív válasz egy krízishelyzetre, ami
pozitívabban is felfogható lenne, egy lehetõségként a továbblépésre. De a
magyarok panaszkultúrája, fatális gondolkodásmódja alaposan megnehezíti a
kríziskezelést” - mondja Árkovits Amaryl Eszter, a pécsi S.O.S. Élet
Telefonszolgálat pszichiátere.
A lelki elsõsegély-telefonszolgálatok nevüknek megfelelõen speciális
öngyilkosság-megelõzõ és kríziskezelõ vonalak, melyek az egész országra
kiterjedve mûködnek: civil alapon, önkéntesek segítségével, bizonytalan anyagi
háttérrel. Ez elsõsorban lelkigondozást, az önagresszió kezelését jelenti. A
családon belüli erõszak kezelése más kategória, de annak ellenére, hogy a
probléma erõsödik, nincs megfelelõen kiépített kríziskezelõ hálózata
Magyarországon.
Az öngyilkosságra fókuszáló lelki elsõsegély-szolgálatok váltómûszakban mûködnek,
az önkénteseknek 6 órás munkáért 600 forint térítés jár. „Olyan hivatás ez, mint
a tûzoltóké vagy a mentõsöké, akiknek jó része bevallottan nem tudna leállni, ha
kell, ingyen is csinálná az életmentést” - állítja Szabóné dr. Kállai Klára
klinikai szakpszichológus, a Lelki Elsõsegély-szolgálatok Szövetségének (LESZ)
országos elnöke. Kérdésünkre kifejtette, hogy nagyon szigorú kritériumrendszer
szerint kell szûrniük a jelentkezõk alkalmasságát, s aki ennek megfelel, az
részt vesz egy 80-120 órás képzésen, amiben önismeret-fejlesztés,
személyiségfejlesztés, speciális telefonos kommunikációs ismeretek elsajátítása
folyik. Erre azért is szükség van, mivel elõszeretettel jelentkeznek olyan
emberek telefonos segítõnek, akiknek meglehetõsen rendezetlen az életük, és
maguk is segítségre szorulnak. „Rendkívül fontos az alkalmasság és a
rátermettség, mert az akut krizíshelyzeteket a hívás pillanatában, telefonon
keresztül kell nagyon hatékonyan kezelni, konkrétan emberélet múlik ezen. Anonim
zajlik a hívás - ez alapszabály -, tehát a klienseket a beszélgetés után nem is
lehet elérni. Van, hogy a hívó fél bemondja a nevét, elérhetõségét, ilyenkor
tudható, hogy további segítséget várna. De amikor úgy hív fel, hogy már
begyógyszerezte magát, akkor nem sokat lehet tenni. Amíg a tudatánál van, a
beleegyezése nélkül mi nem léphetünk semmit a megmentése érdekében. A negyven év
alatt szerencsére csak három ilyen eset volt.”
Hogy lehet a segítõ tevékenységet túlélni? Folyamatos karbantartó és fejlesztõ -
szupervíziós - munkával, hogy felszínre jöjjenek a nehézségek, s jó, ha pár év
múltán szünetet tartanak kicsit a segítõk.
Évi több százezer hívás fut be a LESZ-hez, amelynek egyharmada öngyilkossági
szándékkal kapcsolatos, a többi egyéb lelki krízis: mély depresszió,
egzisztenciális válság stb. A telefonon nyújtott lelki elsõsegély elõnye a
személyes találkozáshoz képest, hogy kizárólag a hang alapján rövidebb idõ alatt
tud kialakulni egy erõs bizalmi kapcsolat, mivel nem zavarhatnak a
metakommunikációs jelek. A hanggal és a stílussal mélyen meg lehet érinteni
valakit. Másrészt könnyebben kinyílik az ember egy vadidegennek, pláne, ha
arctalan a másik fél, és feltételezhetõ róla a szakértelem, a segítõ szándék, a
diszkréció.
Egy-másfél órányi beszélgetés kell ahhoz, hogy öngyilkossági helyzetben az akut
életveszélyt elhárítsák. A hívás utáni 3-6 óra, 3-6 nap, illetve 3-6 hét jelenti
a kritikus idõszakokat. „Egy bécsi professzor mondta, hogy minden öngyilkosság
egy elrontott vagy elmulasztott beszélgetés következménye. Ma inkább azt lehet
mondani, hogy nem annyira elrontott, mint inkább elmulasztott beszélgetésekrõl
van szó” - mondja Szabóné dr. Kállai Klára. Az elnöknõ megerõsíti: az emberek
kommunikációs képessége soha nem volt olyan kifejlett, mint manapság, ez
alapfeltétel a munkahelyeken is. De azzal a technikával, ami a közéletben jól
mûködik, a magánéletben nem jutunk messzire. A hívások alapján ma egyre kevésbé
alakulnak ki olyan kapcsolatok az emberek életében, amelyekre nehéz helyzetben
támaszkodni lehetne. „A hívások során a segítõk sokat hümmögnek, mivel sokszor
csak annyin múlik az életmentés, hogy az illetõ végre kibeszélheti magát -
mondja az elnöknõ. - Amíg beszél valaki, addig is életben van. És ha el kell
mondania valakinek, hogy miért akar meghalni, akkor mire elmagyarázza, többnyire
már egészen másképp is látja, mert kimozdult egy beszûkült tudatállapotból. Mi
nem tanácsokat osztogatunk, hanem segítünk rájönni a kliensnek a lehetséges
megoldásokra.”
Elsõ szabály, hogy életben kell maradni. Ha ezen átsegítették a klienst, akkor
lehet gondolkodni, hogyan tovább. Az öngyilkosságot nem magyarázza semmilyen
különleges hajlam. Igazából senki sem meghalni akar, hanem egyszerûen nem tud
tovább úgy élni, ahogy addig, és egyfajta megoldásnak mutatkozik a halál. Az
öngyilkosságot tervezõk kétharmada ad le egyébként valamilyen vészjelzést.
Kiemelkedõ idõszak a kora nyár és a kora õsz. A lelki elsõsegély-szolgálat
telefonja többnyire csak egy átmeneti megoldás, az eredményes mûködés alapja a
kiforrott átirányítási rendszer. A hatékonyság nehezen mérhetõ, többnyire csak
attól jön visszahívás, aki megint bajban van, nem attól, aki kikerült belõle. A
magyar emberek máig nehezen jutnak el a segítségkérésig, ebben nincs komoly
növekedés, és a többségük hölgy.
A vezetékes hívások száma csökken, míg a mobiltelefonokról jövõ hívások száma nõ,
ám azokat nem tudják ellátni, mert ingyenesen csak vonalas számokról hívhatók a
szolgálatok. Pedig az út szélén vagy a viadukt tetején leginkább mobil szokott
lenni az embereknél…