A Bajnokok Ligája történelme során elõször fordult elõ, hogy a döntõ mindkét
résztvevõje angol csapat legyen. Mindez azt a vélekedést látszik alátámasztani,
miszerint az angol futball vitathatatlanul Európa legerõsebb és legnívósabb
bajnokságává avanzsált. Sokat sejtet, hogy az elõdöntõben is a négy együttes
közül három a szigetországot képviselte.

Kétségkívül sosem volt olyan erõs az angol vonal a Bajnokok Ligájában, mint
idén. Mind a négy induló csapatukat esélyesnek tartották a végsõ diadalra, és
amint azt már az elõdöntõk során biztosra lehetett venni, az egyik mindenképpen
hazaviszi a legrangosabb európai trófeát.
A Premier Liga vezérigazgatója, Richard Scudamore szerint ez egyértelmûen az
angol futball vitathatatlan elsõségérõl tesz tanúbizonyságot, mivel szerinte a
csapatokat az tette sikeressé, hogy rendkívül erõs mezõnyben minden mérkõzésre
maximális koncentráltsággal kell felkészülni, mert akár az utolsó is képes
megverni az elsõ helyezettet.
Mindez sokkal könnyebbé teszi a felkészülést egy-egy európai találkozóra, mert
ahogy mondja, a játékosok egyszerûen tudni fogják, hogyan kell készülniük.
Ugyanakkor az egyik televíziós interjú alkalmával hangsúlyozta: nem szabad most
elhinni, hogy az angol futball Európában most már a non plus ultra, mert a
futball egy körhintához hasonlít, azaz nagyon könnyen változnak az erõviszonyok,
bárki elõnybe kerülhet.
Szakértõk és sportgazdasági szakemberek is tanakodnak, mi lehet az elsõdleges
oka a Premier Liga újkori virágzásának. Az egyik legnyomatékosabb érvnek a
televíziózás robbanás-szerû fejlõdése kívánkozik, hiszen hihetetlen fejlõdésnek
lehetünk szemtanúi, ha csak a televíziós bevételi adatok tükrében vizsgáljuk meg
a Premiershipet. A nyolcvanas években még az Angol Labdarúgó Szövetség minden
tévés jogdíjjal kapcsolatos ajánlatot elutasított, mondván, hogy rossz hatással
lenne a nézõszámra. Hamarosan azonban rá kellett jönniük, hogy a futball jövõje
igenis szorosan kapcsolódik a televíziózáshoz.
A kilencvenes évek elejére aztán értékesítették is a közvetítési jogokat az
ITV-nek. Ma már ez az összeg 1,7 millió fontra rúg, és csupán 20 csapat között
kell szétosztani, tehát nem nehéz megérteni, mitõl olyan rózsás minden angol
klub anyagi helyzete. A Premiership közvetítések immáron 202 ország mintegy 600
millió háztartásában érhetõk el.
A klubvezetõk gyakran nyilatkoznak kissé érzelmesen, hogy mit jelent számukra a
televízió és az internet által megnyitott ázsiai piac - a benne rejlõ
lehetõségeket még ma sem tudták teljességgel kihasználni. Elég csak annyit
megemlíteni az ázsiai emberek és a Premier Liga közti kapcsolatról, hogy több
millióan hajlandók felkelni azért a hajnali órákban, hogy megnézhessék kedvenc
csapatuk bajnoki összecsapását. Jelenleg a Manchester United a legkedveltebb
csapat, de szépen hódít a Chelsea és a Liverpool is. Érezve ennek az üzleti
értékét, az angol csapatok egyre kevésbé kardoskodnak a lunch-time derbik ellen
(ebédidõben lejátszott meccsek), mert az így Ázsiában éppen egy esti meccs lesz.
A Deloitte nevû világhírû auditvállalat évente megjelenõ futballvállalkozásokkal
kapcsolatos kiadványában a TOP 20 leggazdagabb klub között idén hat angolt
találhatunk. Egyetlen másik bajnokság sem képviseltet négy klubnál többet, tehát
ezek viszik a prímet. A jövõt illetõen a cég mindenképpen javulást vár,
gondoljunk például csak arra, hogy az Arsenal nagyobb stadionba költözött,
aminek jövõre az anyagi vonzata is észlelhetõvé válik.
Az elmúlt néhány év bevételi statisztikáit figyelembe véve a Premier Liga a maga
1,8 milliárd fontos bevételével a negyedik legnépszerûbb bajnokság a baseball, a
kosárlabda és az amerikaifoci után, ugyanakkor már megelõzi a jégkorongot. Nem
csoda tehát, hogy Angliában a legmagasabb a labdarúgók bérezése. A többi rivális
bajnoksághoz képest mondhatni fényévnyi a különbség. A második legjobban
fizetett olasz focistáktól 35 százalékkal tudnak többet keresni azok, akik a
szigetországban rúgják a bõrt. Átlagosan 23-25 ezer fontot tehetnek zsebre,
hetente. Persze nem ritkák a kivételek. A legjobban fizetett focisták már bõven
100 ezer font fölötti heti fizetéssel büszkélkedhetnek. Ilyen fizetési
feltételekkel nagyon kevés európai rivális vetekedhet, ezért a minõségi
futballisták leigazolásáért folytatott versenyben az angol klubok jelentõs
elõnnyel indulnak.
Mivel rájöttek az angol szövetségben, hogy mennyire eladható termék az angol
foci, felvetõdött az a gondolat, hogy szervezzenek egy pluszfordulót (39.
játéknap) minden bajnoki évadban az ország határain kívül, az NFL-hez (Amerikaifutball
Liga) hasonlóan, növelve a Premier Liga ázsióját. A tengerentúliak
kezdeményezése nagy sikert aratott. Legutóbb éppen az új Wembley-ben láthattak
amerikaifutball-mérkõzést. A felvetés heves vihart váltott ki a futballvezetõk
között. Sokak szerint ez csak tovább erõsítené a legerõsebb klubok
dominanciáját, mivel többnyire rájuk jobban kíváncsiak, míg a kisebb csapatoknak
ez sokkal nagyobb áldozattal járna, mint nyereséggel. Mindenesetre az idei
Bajnokok Ligája döntõ ennek a lehetõségnek a feltérképezésére is kiváló alkalmat
nyújtott. Mindenki megláthatta, milyen, amikor két egymást jól ismerõ csapat egy
teljesen idegen környezetben csap össze. A döntés a szövetség vezetõinek kezében
van. Rajtuk múlik, hogy láthatunk-e majd bajnoki fordulót esetleg Szingapúrban,
Hongkongban vagy a világ egyéb tájain.