Vissza a tartalomjegyzékhez

Busa Viola
Bibliaellenes Jézus-portré

Paul Verhoeven holland filmrendezõ könyvet írt Jézus Krisztusról. Az erõszakot és szexualitást sok filmjében botrányos módon ábrázoló mûvész állítólagosan húsz év kutatási eredményét foglalja össze mûvében. A könyv A Da Vinci-kódhoz és más, a Bibliát kiforgató „alkotások­hoz” hasonlóan hajmeresztõ állításokat tartalmaz Jézusról.


Paul Verhoeven
Fotó: Reuters

A Názáreti Jézus: egy realisztikus portré címû könyv megjelentetését szeptemberre tervezi a J. M. Meulenhoff nevû holland kiadó, az angol fordítást pedig 2009-re ígérik. A kiadó szóvivõje elismerte: Verhoeven mûve számos ponton ellentétes a keresztény hittel. A rendezõ állításai szerint ugyanis Jézus lehet, hogy egy római katona fia volt, aki meg­erõszakolta Máriát, elárulásáért pedig nem Iskariótes Júdás volt a felelõs.
A könyv hitelességét már megjelenése elõtt többen vitatják. Bill Donohue, a Katolikus Szövetség elnöke szerint a rendezõ állításai nevetségesek. Donohue a FOXNews csatornán adott interjújában azt nyilatkozta, a könyv nem egyéb, mint „üres spekuláció, amelynek semmilyen alapja nincs”. Hozzátette: már az önmagában nevetséges, hogy Verhoeven állítólag húsz évet dolgozott mûvén, de állításait így is csak feltételesen fogalmazza meg. „Ez nem fogja befolyásolni a keresztényeket, de azokat a tudósokat sem, akik amúgy kételkednek a Bibliában. Ez egyszerûen Hollywood európai kiadásban.”
Tény, hogy az idén hetvenéves Ver­hoeven már évek óta arról álmodik, hogy megfilmesítse Jézus életét. Bár megközelítését tudományos kutatásokra kívánja alapozni, üzleti szempontból tisztában van vele, hogy a Jézus Krisztus utolsó megkísértése vagy A Da Vinci-kód filmek után kissé késõn akar a „piacra lépni”.
Kirk Bingaman, aki a Fordham Egyetem vallási szemináriumán vezeti a pásztorlási programot, úgy véli, maga az ötlet, hogy Máriát megerõszakolták, nem újkeletû. „Az elképzelés elsõ és második századi forrásokra nyúlik vissza, dehát ezekre nem nagyon lehet építeni. Semmilyen empirikus bizonyítékot nem tudunk szerezni. Én inkább az apostoli hitvallást fogadom el, mely szerint Jézus szûztõl született.”
A katolikus Verhoeven nem kevesebbet állít, mint azt, hogy könyvében - amelyet saját önéletrajzírójával, Rob van Scheers-zel közösen írt - az eddigi legvalósághûbb képet festi Jézusról. A rendezõ egyébként is sajátos nézeteket vall a kereszténységrõl. „Szerintem a kereszténység a valóság egyik értelmezése a sok közül. Persze szép is lenne elhinni, hogy van egy Isten valahol, de nekem úgy tûnik, hogy a keresztény vallás a világ népességének felénél jelentkezõ skizofrénia egyik fõ tünete: a civilizációk küszködnek, hogy racionalizálják kaotikus létezésüket.”
Verhoeven lelkes követõje volt az úgynevezett Jézus szemináriumnak, amelyet Dr. Robert W. Funk alapított 1985-ben. Funk ebben az évben hozta létre a nonprofit Westar Intézetet Santa Rosában, amelynek célkitûzése úgymond a bibliai kutatások és mû­veltség támogatása volt. Elsõ projektje a Jézus szeminárium volt, amely a kereszténységet akarta „hihetõvé és relevánssá” tenni a posztmodern világban. A csoport tagjai tudományos levelezést folytattak egymással, és évente kétszer összegezték az eredményeket. Ennek eredményeképpen lényegileg megkérdõjelezték az Újtestamentumban szereplõ csodákat és Jézus kijelentéseinek hitelességét. Tudományos kutatásai nyomán a csoport 1995-ben arra a megállapításra jutott, hogy Jézus nem támadt fel testben, valószínûleg nem is volt sírja, és holttestét a kivégzõi tüntették el.
A csoport arról lett különösen ismert, hogy a tudósok szavazásra bocsátották Jézus mondásait. A hitelesség fokát színekkel jelölték: a piros jelentette azt, hogy a kijelentés kétség kívül hiteles, a rózsaszín jelezte azt, hogy valószínûleg hiteles, a szürke arra utalt, hogy némi történelmi igazságot tartalmaz, a fekete pedig a kijelentés teljes elutasítását jelentette. Összességében a Jézusnak tulajdonított mondások 80 százalékát elutasították (ezekhez a bibliai könyveken kívül az apokrif evangéliumokat és az egyéb korai keresztény iratokat is figyelembe vették).
A fenti színkódot használva, a kutatók feketével jelölték például Jézusnak a föld sójával kapcsolatos kijelentését, az újjászületés sürgetését és az önmagára kimondott kijelentések többségét, beleértve azt is, amikor Messiásnak mondta magát. A jövõrõl és az utolsó ítéletrõl szóló kijelentések is fekete szavazatot kaptak a tudósoktól.
A csoport egyik nagy kritikusa a CBN keresztény tévécsatorna házigazdája, Pat Robertson, aki szerint a kutatók a Bibliát akarják a saját hitetlenségükhöz igazítani. William Portier, az ohiói Dayton Egyetem vallástudomány professzora szerint a szeminárium az Újtestamentum-kutatás „szélsõséges minimalista” irányzatát képviselte, és provokatív kijelentéseket tett, de „mivel tudósokról van szó, foglalkozni kell velük”.
Verhoeven tehát ilyen forrásokból merített „ihletet” mûvéhez. A rendezõ egyébként a hetvenes években keltett elõször feltűnést filmjeivel saját hazájában, majd késõbb Hollywoodban dolgozott. Mûveiben elõszeretettel ábrázolja az erõszak és a szexualitás, azon belül is a homoszexualitás kapcsolatát és az emberi psziché sötét oldalát. A Robotzsaru, Az emlékmás, a Csillagközi invázió és a Showgirls mellett igazi hírnévre az Elemi ösztön címû filmjével tett szert, amely a magyar származású Joe Eszterhas for­gató­köny­vébõl készült, és a kilencvenes évek egyik leghírhedtebb botrányfilmje lett. Míg az amerikai cenzúra lerövidítette az erõ­szakot és a szexualitást túl kifejezõen ábrázoló képsorokat, Európában szinte mindenhol a vágatlan változatot adták le.