Megalázó vereséget szenvedett a kormányzó brit Munkáspárt az angliai és a
walesi helyhatósági választásokon. A nyolc éve hatalmon lévõ londoni
polgármestert, Ken Livingstone-t a sokak által „szerencsétlen bohócnak” titulált
Boris Johnson (képünkön) kiütötte a nye-regbõl. A gyõzelmi mámorban úszó toryk
úgy vélik, lassan, de biztosan eljön az õ idejük is.
A Munkáspárt negyven éve nem ért el ilyen rossz eredményeket: sokhelyütt
hagyományos erõsségeit is elvesztette. A szavazók haragja megalázó csapást mért
Gordon Brown pártjára: a konzervatívok a szavazatok 44 százalékát zsebelték be,
de a Munkáspártot a maga 24 százalékával ezúttal még a rendszerint harmadikként
befutó Liberális Párt is leelõzte egy százalékkal. A 43 éves Boris Johnson
gyõzelme is sokkolóan hatott, hiszen London határozottan munkáspárti jelölt
mellett tette le voksát az utóbbi években.
Az elemzõk szerint ez volt az elsõ nagy megmérettetés a toryk új üdvöskéje,
David Cameron, és a mindössze tavaly június óta hatalmon lévõ Gordon Brown
között. Az eredmények inkább szimbolikus jelentõséggel bírnak, hiszen a helyi
tanácsok a gyakorlatban kisebb hatalommal rendelkeznek csupán.
A brit szavazók azonban gyakran az ilyen választásokon „töltik ki haragjukat” a
kormányon.
Brown nyíltan elismerte: elkeserítõ választási éjszakája volt. Hozzátette: az õ
feladata az, hogy meghallgassa a választókat és vezessen. Bár egyes
kommentátorok szerint az eredményeket látva a Munkáspárt vezetõségének fejében
megfordulhat Brown leváltásának gondolata, ez valószínûleg inkább csak
megosztottsághoz vezetne, ami a 2010-re tervezett országos választásokon biztos
gyõzelmet jelentene a toryk számára.
Patrick Dunleavy, a London School of Economics politikatudományi professzora
szerint azonban pánikra nincs ok: „Nehéz idõk járnak a kormányra, de azért
annyira nem rossz a helyzet, hogy ne tudnának talpra állni, akár már 2009
tavaszára.”
David Cameron szerint a mostani gyõzelem nagy pillanat volt a toryk számára, és
az eredmények bebizonyították, hogy a konzervatívok készen állnak a gyõzelemre a
következõ országos választáson. „Nem szeretném, ha bárki is azt gondolná, hogy
mi csak egy bukásra álló kormány hátán tudunk nyerni. Be akarom bizonyítani az
embereknek, hogy meg tudjuk valósítani az általuk remélt változásokat.” Józan és
megnyerõ beszédben konstatálta gyõzelmét a médiasztárként számon tartott Boris
Johnson, London új polgármestere. Mint elmondta, tudja, hogy gyõzelme nem azt
jelenti, hogy London hirtelen konzervatív város lett, és tisztában van vele,
hogy sokan kétségbe vonják a képességeit - még azok között is, akik egyébként rá
szavaztak. Ám megígérte, hogy keményen megdolgozik majd a bizalmukért. Beszéde
végén hozzátette: „Holnap majd õrülten nekilátunk a munkának… de most elõbb
iszunk egyet!”
Johnson, aki Etonban és Oxfordban tanult, újságíróként dolgozott a Spectator
magazinnál, a The Timesnál és a The Daily Telegraphnál. A politikai
vérkeringésbe 2001-ben került be, amikor képviselõvé választották. Karrierjét
némileg megtépázta, amikor kiderült, hogy házasságtörõ viszonyt folytatott egy
újságírónõvel, amit következetesen tagadott, ám késõbb mégis bebizonyosodott,
hogy hazudott. Nemrégiben David Cameron „fedezte fel” újra.
A négygyermekes Johnson elhamarkodott kijelentéseivel idõrõl idõre bajba sodorta
magát. Egyszer kijelentette, hogy a tory szavazóknak „nagyobb esélyük van arra,
hogy BMW-jük lesz”, arra pedig, hogy miért támogatja David Cameront, így
válaszolt: „Tiszta, cinikus önérdekbõl támogatom a kampányát.” A mûvészetekért
felelõs árnyékminiszteri pozíció elnyerésekor sem ködösített: „Nézzék, a lényeg…
ööö, mi is a lényeg?! Hát, hogy ez kemény meló, de valakinek ezt is meg kell
csinálni.” Nem kevésbé volt professzionális az a nyilatkozata sem, amikor
nyilvánosan megkérdõjelezte saját magát: „Nem emlékszem, hogy a drogokkal
kapcsolatban mi az álláspontom. Mi is az álláspontom a drogokról?!”
Humoros televíziós szereplései révén David Cameron után a második legismertebb
tory politikus lett.
A magát gyakran kínos helyzetbe hozó médiakedvenc kezébe került Európa
legnagyobb, közel 8 milliós lakosú városának és egy közel 3600 milliárd forintos
költségvetésnek a kulcsa.
Amint az Evening Standard kommentárja megjegyezte, „egy vicces, megnyerõ, ám
többnyire kipróbálatlan figura képviseli most Londont”. Egyesek szerint azonban
vonzerejének egyik titka épp az, hogy szavazóit nem panaszokkal árasztotta el,
hanem megnevettette õket. Hiába, a 21. században nem szabad alábecsülni a
médiafigurák vonzerejét.