Vissza a tartalomjegyzékhez

Sebestyén István
Egy nagy blöff története
Avagy hogyan futtatja magát lesre egy minisztérium

Az internetszolgáltató cégek és a szakmai szervezetek felháborodása mellett az MSZP-n belül sem egységesek az álláspontok az úgynevezett internetadó bevezetése kapcsán. Úgy tudjuk, az eredeti elképzelés nem az elõfizetések, hanem a tartalomszolgáltatók „terhelésérõl” szólt volna - ám a kulturális és a gazdasági tárca közötti egyeztetések „félrecsúsztak”.


Fotó: Somorjai László

Az internetszolgáltatás nettó árbevételének 0,8 százaléka - a kormány elképzelései alapján ekkora mértékû kulturális járulékot vetnének ki a szolgáltató cégekre. A tervezetet elõkészítõ Nemzeti Kulturális Alap érvelése szerint erre azért lenne szükség, mert a kabinet törvénymódosítási szándéka nyomán mintegy harminc termék és szolgáltatás kikerülne a járulékoltatási körbõl (ugyanis ma már számos kulturális termék például nem hanglemez vagy magnószalag útján terjed). A kiesõ bevételt pedig az olyan új tartalomszolgáltatási eszközök „megcsapolásával” pótolnák, mint amilyen az internet vagy a mobiltelefonon keresztüli adatátvitel.
Az elképzelés az érintett cégek és szakmai szervezetek heves tiltakozását váltotta ki. Úgy vélik, a netadó nehezítené a „digitális írástudatlanság” felszámolását célzó piaci és kormányzati törekvéseket. Információink szerint azonban a kultusztárca kezdeti elképzelése nem az elõfizetések „megadóztatásáról” szólt: a járulékot csak a kulturális tartalmat szolgáltatóknak kellett volna megfizetniük, méghozzá platformsemlegesen, tehát nem egy-egy ágazat „megfejésérõl” lett volna szó.
Az eredeti tervet felülíró módosítás ötlete az elõkészítésbe beszállt liberális gazdasági tárcától származott. Így az internet esetében nem a tartalomszolgáltatóknak, hanem az internetszolgáltatóknak kellett volna fizetni. Szocialista körökben a történteket úgy értelmezik, hogy az oktatási és kulturális minisztérium illetékesei egyszerûen nem tudták felmérni a két verzió közötti lényegi különbséget. A dolog azért is érdekes, mert Bóna Ákos, a GKM informatikáért felelõs szakállamtitkára késõbb maga is szakmailag megalapozatlannak és tarthatatlannak nevezte az elõterjesztést.
Jelenlegi formájában a törvénymódosítás tervezetét valószínûleg az MSZP sem fogja támogatni. Az országgyûlés kulturális és sajtóbizottságának a témát tárgyaló ülésén számos módosító indítvány érkezett ellenzéki és kormánypárti oldalról is. Felmerült, hogy csak a pornó vagy a náci tartalmakat hozzáférhetõvé tevõ szolgáltatókat „büntessék” a kulturális járulékkal, de a szabad demokrata Schiffer János a textilipari dizájntevékenységekre is kivetné azt a kiesõ bevételek pótlása érdekében (lásd: nyakkendõadó). A bizottság az internetadó alapötletét egyébként támogatta - nem úgy a parlament gazdasági bizottságának informatikai albizottsága. Az MSZP hétvégi választmányi ülésén a többség szintén a tervezet bevezetése ellen voksolt.
Ugyanakkor Harsányi László, a Nemzeti Kulturális Alap elnöke lapunknak úgy fogalmazott, hogy tovább folytatják az egyeztetéseket a szakmai szervezetekkel. Erre való hivatkozással bõvebben nem is kívánta kommentálni az internetadó körül kibontakozott vitát. (Úgy tudjuk, a minisztérium vezetése szeretne errõl a szerintük gellert kapott témáról „levonulni”, hiszen a közvéleményben mind a netadó, mind a nyakkendõadó felháborodást váltott ki.)
Az elnök múlt heti nyilatkozata szerint a járulék elleni érvelés - miszerint infokommunikációs elmaradásunkat erõsítené - két okból is hamis. Felmérésekre hivatkozva hangsúlyozta: az internet-elõfizetések alakulása elsõsorban nem a szolgáltatás árától, hanem a motivációtól függ. Ráadásul a járulék az egyes fogyasztókra vetítve mindössze 20-70 forintos többletkiadást jelentene. A bevételbõl viszont 300 millió forintot éppen a digitális szakadékot csökkentõ programok támogatására fordítanának.
„Nem annyira az összeg nagyságáról, mint inkább az elvrõl van szó: miközben a kormány deklarált célja az internethozzáférés minél szélesebb körben történõ elterjesztése, az új járulék ezzel szemben ható lépés lenne” - mondta lapunknak Szûcs László, a UPC kommunikációs igazgatója. Hozzátette: amennyiben a sávszélességet folyamatosan növelõ, az árat pedig csökkentõ cégek a fogyasztók helyett „bevállalnák” a járulékot, az érzékenyen érintené gazdálkodásukat - esetükben például 100 milliós nagyságrendrõl lenne szó.
Azzal kapcsolatban, hogy a befolyó összeg egy részét visszafordítanák az ágazatba, Szûcs úgy fogalmazott, a szolgáltatók maguk is szponzorálnak olyan ügyeket, amelyek nem közvetlenül a nyereségességüket szolgálja. Példaként említette, hogy a UPC támogatja az idõsek internetoktatását, illetve a világháló biztonságosságával kapcsolatos tájékoztatást. Megjegyezte továbbá, hogy a törvénymódosítás tervezete szerint a digitális televíziózáshoz szükséges vevõkészülékek forgalmazására is vonatkozna a kulturális járulék, ami szerinte szintén érthetetlen, mivel a kormány deklarált célja a digitális mûsorszolgáltatás elterjesztése.