Az internetszolgáltató cégek és a szakmai szervezetek felháborodása mellett
az MSZP-n belül sem egységesek az álláspontok az úgynevezett internetadó
bevezetése kapcsán. Úgy tudjuk, az eredeti elképzelés nem az elõfizetések, hanem
a tartalomszolgáltatók „terhelésérõl” szólt volna - ám a kulturális és a
gazdasági tárca közötti egyeztetések „félrecsúsztak”.
Fotó: Somorjai László
Az internetszolgáltatás nettó árbevételének 0,8 százaléka - a kormány
elképzelései alapján ekkora mértékû kulturális járulékot vetnének ki a
szolgáltató cégekre. A tervezetet elõkészítõ Nemzeti Kulturális Alap érvelése
szerint erre azért lenne szükség, mert a kabinet törvénymódosítási szándéka
nyomán mintegy harminc termék és szolgáltatás kikerülne a járulékoltatási körbõl
(ugyanis ma már számos kulturális termék például nem hanglemez vagy magnószalag
útján terjed). A kiesõ bevételt pedig az olyan új tartalomszolgáltatási eszközök
„megcsapolásával” pótolnák, mint amilyen az internet vagy a mobiltelefonon
keresztüli adatátvitel.
Az elképzelés az érintett cégek és szakmai szervezetek heves tiltakozását
váltotta ki. Úgy vélik, a netadó nehezítené a „digitális írástudatlanság”
felszámolását célzó piaci és kormányzati törekvéseket. Információink szerint
azonban a kultusztárca kezdeti elképzelése nem az elõfizetések
„megadóztatásáról” szólt: a járulékot csak a kulturális tartalmat
szolgáltatóknak kellett volna megfizetniük, méghozzá platformsemlegesen, tehát
nem egy-egy ágazat „megfejésérõl” lett volna szó.
Az eredeti tervet felülíró módosítás ötlete az elõkészítésbe beszállt liberális
gazdasági tárcától származott. Így az internet esetében nem a
tartalomszolgáltatóknak, hanem az internetszolgáltatóknak kellett volna fizetni.
Szocialista körökben a történteket úgy értelmezik, hogy az oktatási és
kulturális minisztérium illetékesei egyszerûen nem tudták felmérni a két verzió
közötti lényegi különbséget. A dolog azért is érdekes, mert Bóna Ákos, a GKM
informatikáért felelõs szakállamtitkára késõbb maga is szakmailag
megalapozatlannak és tarthatatlannak nevezte az elõterjesztést.
Jelenlegi formájában a törvénymódosítás tervezetét valószínûleg az MSZP sem
fogja támogatni. Az országgyûlés kulturális és sajtóbizottságának a témát
tárgyaló ülésén számos módosító indítvány érkezett ellenzéki és kormánypárti
oldalról is. Felmerült, hogy csak a pornó vagy a náci tartalmakat hozzáférhetõvé
tevõ szolgáltatókat „büntessék” a kulturális járulékkal, de a szabad demokrata
Schiffer János a textilipari dizájntevékenységekre is kivetné azt a kiesõ
bevételek pótlása érdekében (lásd: nyakkendõadó). A bizottság az internetadó
alapötletét egyébként támogatta - nem úgy a parlament gazdasági bizottságának
informatikai albizottsága. Az MSZP hétvégi választmányi ülésén a többség szintén
a tervezet bevezetése ellen voksolt.
Ugyanakkor Harsányi László, a Nemzeti Kulturális Alap elnöke lapunknak úgy
fogalmazott, hogy tovább folytatják az egyeztetéseket a szakmai szervezetekkel.
Erre való hivatkozással bõvebben nem is kívánta kommentálni az internetadó körül
kibontakozott vitát. (Úgy tudjuk, a minisztérium vezetése szeretne errõl a
szerintük gellert kapott témáról „levonulni”, hiszen a közvéleményben mind a
netadó, mind a nyakkendõadó felháborodást váltott ki.)
Az elnök múlt heti nyilatkozata szerint a járulék elleni érvelés - miszerint
infokommunikációs elmaradásunkat erõsítené - két okból is hamis. Felmérésekre
hivatkozva hangsúlyozta: az internet-elõfizetések alakulása elsõsorban nem a
szolgáltatás árától, hanem a motivációtól függ. Ráadásul a járulék az egyes
fogyasztókra vetítve mindössze 20-70 forintos többletkiadást jelentene. A
bevételbõl viszont 300 millió forintot éppen a digitális szakadékot csökkentõ
programok támogatására fordítanának.
„Nem annyira az összeg nagyságáról, mint inkább az elvrõl van szó: miközben a
kormány deklarált célja az internethozzáférés minél szélesebb körben történõ
elterjesztése, az új járulék ezzel szemben ható lépés lenne” - mondta lapunknak
Szûcs László, a UPC kommunikációs igazgatója. Hozzátette: amennyiben a
sávszélességet folyamatosan növelõ, az árat pedig csökkentõ cégek a fogyasztók
helyett „bevállalnák” a járulékot, az érzékenyen érintené gazdálkodásukat -
esetükben például 100 milliós nagyságrendrõl lenne szó.
Azzal kapcsolatban, hogy a befolyó összeg egy részét visszafordítanák az
ágazatba, Szûcs úgy fogalmazott, a szolgáltatók maguk is szponzorálnak olyan
ügyeket, amelyek nem közvetlenül a nyereségességüket szolgálja. Példaként
említette, hogy a UPC támogatja az idõsek internetoktatását, illetve a világháló
biztonságosságával kapcsolatos tájékoztatást. Megjegyezte továbbá, hogy a
törvénymódosítás tervezete szerint a digitális televíziózáshoz szükséges
vevõkészülékek forgalmazására is vonatkozna a kulturális járulék, ami szerinte
szintén érthetetlen, mivel a kormány deklarált célja a digitális
mûsorszolgáltatás elterjesztése.