Vissza a tartalomjegyzékhez

Hazafi Zsolt
Gyurcsány időt nyert
Három új minisztérium és hat új miniszter

Lényeges és váratlan kormányátalakítást hajtott végre Gyurcsány Ferenc, aki alaposan meglepte a párttársait húzásaival. A miniszterelnök lépésében több politikai stabilizációs elem felfedezhetõ, mint például az MSZP megyei vezetõi szintjének beemelése a kabinetbe. Emellett két fontos területre, az egészségügyre és a közlekedésire is sikerült erõs személyiségeket igazolnia. Ráadásul civilek bevonásával cáfolni igyekezett, hogy a kormánya elszige-telõdött volna. Persze, ettõl még nem biztos, hogy sikeresebb lesz - immáron SZDSZ nélkül - a kormányzás.


Új miniszterek (balról): Szabó Imre, Gyenesei István, Szûcs Erika, Székely Tamás, Szabó Pál és Molnár Károly
Fotó: Vörös Szilárd

Az egyik, sõt talán a legjobb „igazolásnak” Székely Tamás sebészorvost, az Országos Egészségügyi Pénztár fõigazgatóját tartják a kormányzati körökben. Az orvostársadalomban tekintéllyel rendelkezõ szakember olyan területre érkezik, amelyen legutóbbi két szabad demokrata egészségügyi miniszter, Molnár Lajos és Horváth Ágnes hivatali ideje alatt mély társadalmi ellenszenvet vívott ki a koalíció. Molnárnak - aki korábban kórházigazgató volt - ugyan szakmai szempontból volt tekintélye, de konfliktusos tárgyalási stílusa miatt rövid idõ alatt sok ellenséget szerzett magának az egészségügyben. A tárgyalási stílusban elõdje hagyományát követõ Horváth Ágnesnek viszont a szakmai tekintélye sem állt rendelkezésre, hogy konszolidálja az egészségügyben - az orvosi kamarával és az egészségügyi érdekképviseleti szervezetekkel, illetve a szakértelmiséggel - idõközben kialakult állóháborút.


A szocialisták, különösen a kormányfõ ezért olyan személyt keresett erre a posztra, aki mind szakmailag, mind habitusában képes az egészségügyet kirángatni a jelenlegi kudarcos állapotából. Még a miniszterelnök kritikusai is elismerik, hogy Székely kinevezése e tekintetben ígéretesnek számít.
Ugyancsak nem egy sikertörténet a MÁV (máig kudarcos) reformja, illetve a vasúti szakszervezetekkel való - sztrájkokkal dúsított - kormányzati együttmûködés. Kóka Jánosnak (és utódjának, Kákossy Csabának) gazdasági miniszterként finoman szólva nem sikerült maradandót alkotnia ezen a területen. Az új, Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium létrehozásával, illetve ennek élére egy „régi motoros” kinevezésével, hasonlóan az egészségügyhöz, a szocialisták esélyesnek tartják a konszolidációt. Az új miniszter Szabó Pál, a Magyar Posta eddigi vezére, korábbi Állami Privatizációs Rt. vezérigazgató, egyébként egy valódi csúcsminisztérium elsõ embere lesz, hiszen nemcsak a közlekedés és az autópálya-építések, hanem az energiaügyek, sõt a hírközlési felügyelet révén még a jelentõs politikai és gazdasági befolyást jelentõ médiaszabályozás is a fennhatósága alá kerül.
Ráadásul a minisztériumhoz érkezik államtitkárnak az MSZP egyik erõs embere, Puch László, a miniszterelnök unszolására frissiben lemondott pártpénztárnok. A szocialisták között a minisztériummal kapcsolatban a legtöbb kétség amiatt fogalmazódott meg, hogy nem lesz-e éles támadásoknak kitéve a tárca, hiszen Szabó Pál egykori privatizátorként, illetve postai vezetõként (kisposták bezárása, postásbiciklik ügye, illetve postai ingatlanok eladása) céltáblájává válhat az ellenzéknek.
Bajnai Gordon, a miniszterelnök egyik bizalmasa a sajtóban fejlesztési csúcsminisztériumnak aposztrofált Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium élére kerül. A minõsítés egyébként újságírói túlzás, a minisztérium meg sem közelíti a korábbi, Kóka Jánosra szabott gazdasági minisztérium méreteit, több fajsúlyos terület átkerül az elõbb említett infrastrukturális minisztériumhoz, illetve a kutatás és fejlesztés, valamint az innováció ügye egy tárca nélküli miniszter irányítása alá kerül. Ez utóbbi posztra a mûszaki értelmiség és az akadémikusok körében elismert Molnár Károlyt, a Budapesti Mûszaki Egyetem Széchenyi-díjas rektorát sikerült „leigazolni”.
Ettõl függetlenül Bajnai Gordon eddigi önkormányzati és területfejlesztési miniszter örülhet, mivel megszabadították az önkormányzati terület sziszifuszi, idõt rabló, ámbár kevés látványos sikert ígérõ problémáitól, és immáron újra csak fejlesztési kérdésekkel foglalkozhat, miniszteri rangban.
Gyenesei István független or-szággyûlési képviselõ, az új önkormányzati miniszter gyakorlatilag egy „kicsontozott”, nem sok feladattal megbízott, habár vegytiszta fela-datkörû minisztérium elsõ embere lehet. Kinevezése meglepetést okozott, igaz, így biztosított egy darab új szavazat a parlamentben. (Újhelyi István, az önkormányzati minisztérium államtitkára lemondott, mert nem értett egyet az kormányzati átalakítás struktúrájával. Az MSZP alelnöke lépését jelzésértékűnek szánja. Úgy tudjuk, hogy vasárnap este az MSZP elnökségi ülésén Juhász Ferenc, a párt elnökhelyettese, valamint Újhelyi egyaránt lemondtak párton belüli tisztségükről, de a többiek a párt érdekeire való tekintettel kérték, hogy ezt ne tegyék.) Szûcs Erika országgyûlési képvi­selõnek, Miskolc alpolgármesterének (aki korábban Gyurcsány Ferenc egyik cégének volt az igazgatója) szociális és munkaügyi miniszterré való kinevezése szintúgy megdöbbenést okozott szocialista körökben, különösen azért, mert az immáron (különféle területeken) hat éve folyamatosan mi-niszterkedõ Lamperth Mónikát váltja e székben. Nemcsak az õ, hanem Szabó Imrének, az MSZP Pest megyei elnökének a környezetvédelmi miniszterré való kinevezése is a meglepetés kategóriába tartozik.
Az MSZP-ben egyébként ez utóbbi kinevezések okozták a legnagyobb feltûnést, illetve az, hogy a minisztériumoknál megteremtették a lehetõséget egy-egy újabb államtitkár kinevezésére, mely posztokra további megyei pártvezetõk kaptak megtisztelõ „behívót” - különösen a legnagyobb küldöttszámmal rendelkezõ megyék élveztek elõnyt e tekintetben. Ezzel gyakorlatilag az MSZP elnökségének többsége, illetve a megyei elnökök többsége is a kabinet tagja lett, akikrõl így nehezen elképzelhetõ, hogy csak úgy elkapná õket a kritikai realizmus heve.
Nemcsak ezzel a lépésével, de Gyurcsány alaposan megkavarta az MSZP belsõ viszonyait. Rávette Baja Ferencet (akibõl a várakozások ellenére nem lett zöldminiszter), az egyre inkább önálló karaktert építgetõ Szocialista Platform elnökét, hogy mondjon le az ötszázmillió forint felett diszponáló pártintézmény, a szocialista értelmiségi holdudvar stafírozására szolgáló Táncsis Alapítvány vezetésérõl.
A majd’ egy évtizede pártpénztárnok Puch László is átengedte ezt a párt életében kulcsfontosságú területet másnak. Az MSZP egyik legbefolyásosabb politikusa, Szekeres Imre szövetségesének számító Lamperth Mónika leváltása is azt sugallta, hogy a sajtótalálgatások ellenére Gyurcsány Ferenc az úr a házban, legalábbis az MSZP-nél más nem rúghat labdába. Bár a pártelnök-miniszterelnök stabilizálta a helyzetét, sõt a megyei elnökök révén új szövetségeseket szerzett, de kérdés az, hogy ugyanezzel a lépéssel nem lett-e több sértett ember, netalán ellensége a pártján belül.
Az MSZP-ben többen is úgy szerették volna az SZDSZ kilépésébõl adódó kormányátalakítási kényszert megoldani, hogy maradjon lehetõség a liberálisokkal való új koalíció megkötésére, azaz olyan minisztereket nevezzenek ki, akik visszahívhatóak, vagy helyettesítéssel oldják meg az átmeneti idõszakot. Úgy tûnik, Gyurcsány nem akarta ezt a megoldást, hisz a jelenlegi szerkezetbe nehéz beleképzelni az SZDSZ-t.
Egyes vélemények szerint a miniszterelnök attól tart: ha az MSZP vezérei a háta mögött kibékülnek az új vezetésû SZDSZ-szel, akkor a liberálisok elnöke könnyen kérheti az „új szövetségért” cserébe, hogy új miniszterelnököt válasszanak. Mindenesetre a miniszterelnök idõt nyert. Újra rendelkezésre áll több mint száz nap arra, hogy bizonyítson az új, száz százalékban szocialista Gyurcsány-kormány. Ugyanis mindenki az õszt, a költségvetés összeállításának idejét tartja a kisebbségi kormány estében az igazán kritikus idõszaknak. Ez az optimista verzió.