Vissza a tartalomjegyzékhez

Vagyim Arisztov
Lőtávolságban
Európa és Oroszország határán

A világon sehol sincs egymáshoz ilyen közel két szemben álló erőd. A Narva folyó két partján álló erődöket alig több mint száz méter választja el egymástól: a jobb parton Ivangorod erődítménye, a bal parton Narva vára és városa áll. Ma a Narva folyó Oroszországot választja el Észtországtól és egyben az EU-tól, miközben Narva lakóinak többsége, Ivangorodhoz hasonlóan, orosz anyanyelvű.


Fotó: V. A.

Az Észt Köztársaság kötelékébe tartozó várost a 13. század közepén dán lovagok alapították egy vár megépítésével. Narva hamarosan a Dán királyság és a Novgorodi Köztársaság érdekeinek ütközőzónája lett. 1347-ben az észt földek nagy része a Német Lovagrend hatalmába került, így Narva várában is német lovagok ütöttek tanyát. A várat jelentősen megerősítették, és egy masszív, igen magas bástyával egészítették ki. Az építkezésre az okot a folyó túlpartján épülő Ivangorod erődítménye szolgáltatta, amit 1492-ben fejeztek be. Miután ugyanis III. Iván moszkvai fejedelem megszabadult az Aranyhorda sarcaitól, a nyugati határ mentén elhelyezkedő védvárak megerősítését határozta el. A Narva túloldalán levő várat meglátva új erőd építését rendelte el, mégpedig a folyó jobb partján. A német lovagok nem kockáztatták meg, hogy az építkezést akadályozzák, de válaszul saját várukban megfigyelőtorony építésébe kezdtek, hogy beláthassanak az ivangorodi erőd falai mögé. Az oroszok erre tovább magasították falaikat, mire a németek tovább építették tornyukat. Az építkezési verseny a történészek szerint a középkori Európában épült legmagasabb, nyolcvan méter magas tornyot, míg a másik oldalon húsz méter magas falat eredményezett.
Narva ekkortájt nem csupán jelentős lovagvár volt, hanem gazdag kereskedőváros is. A hajózható folyó, a Balti-tenger közelsége és az orosz-európai határ fontos kereskedelmi szerepet juttatott a városnak. A 16. század közepén Rettegett Iván háborút indított a Német Lovagrend ellen Narva és a kereskedelmi útvonal feletti ellenőrzés birtoklásáért. Bár a cárnak sikerült megszereznie Narvát, húsz évvel később a svédekkel szövetségre lépett lengyelek eredményes háborút folytattak Oroszország ellen - Báthory István erdélyi fejedelem, lengyel király vezetésével -, aminek következtében Narva Észtország többi területével együtt a svédek irányítása alá került. A svéd uralom alatt egyesítették Narvát és Ivangorodot Narva név alatt.
A város Nagy Péter cár figyelmét sem kerülte el, aki 1700-ban seregeit a város alá vezényelte, ám XII. Károly seregei szétkergették a cár katonáit. Azonban Péter cár nem véletlenül kapta a „Nagy” melléknevet: a vereség után új alapokon építette fel hadseregét, és létrehozta a hadiflottát. A haderőreform hullámai elérték a civil társadalmat és az ország gazdaságát is: a cári Oroszországból megalakult az Orosz Birodalom.
1704-ben Narvát elfoglalták az orosz csapatok, és több mint kétszáz évre Oroszországhoz csatolták. A 19. század derekára Narva Nyugat-Oroszország ipari központjává lépett elő.
A város 1917-1919-ben került újra az európai történelem politikai történéseinek sűrűjébe: ekkor söpört végig Oroszországon a bolsevik forradalom. Egyaránt Narva falai alatt szenvedett vereséget a német katonaságtól a szétesőben lévő orosz hadsereg, a Vörös Gárda és a forradalmár tengerészek alakulatai.
A sorozatos vereségek ismét komoly következményekkel jártak: a bolsevikok megalapították a Vörös Hadsereget, amely a világforradalom fő terjesztője lett, és - Lenin kormányával együtt - sürgősen Moszkvába költözött, tartva a németek további harci sikereitől. A németek azonban megelégedtek azzal, hogy Narvát és Ivangorodot a Német Birodalomhoz csatolták.
1918 őszén, miután Németország súlyos vereséget szenvedett az első világháborúban, a német hadsereg kivonult Észtországból, így Narvából is. Az észtek már elkezdték megalapítani saját köztársaságukat, amikor Narvát elfoglalta a Vörös Hadsereg, és megalapította a városban az Észt Munkás Kommunát. Lenin kormánya rögtön elismerte az új államalakulatot mint „független” szovjet államot. A Vörös Hadsereg segítségével egészen Tallinig tolták ki a fiatal állam határait. A Fehér Gárda támogatásával az észtek komoly ellentámadásba kezdtek, ami később a Vörös Hadsereg alakulatainak vereségéhez vezetett. A hivatalos orosz történelemírás viszont a mai napig mélyen hallgat a nem túl dicsőséges szovjet-észt háborúról. Ennek egyik oka, hogy Észtország és Finnország az első két ország, amely az Európába tartó világforradalom útjába állt.
Lenin kormánya a szovjet-észt háborút elvesztette, az addigra közel negyven százalékos orosz lakossággal bíró Narvát és Ivangorodot pedig az Észt Köztársasághoz csatolták. Észtország 1940-ben csatlakozott a Szovjetunióhoz, de egy éven belül újra elfoglalták a német haderők, ezúttal a Harmadik Birodalom zászlaja alatt.
1944-ben a Vörös Hadsereg Narváért folytatott harca nagyon nehéznek bizonyult. A két erőd felhasználásával a németek igen erős védvonalat alakítottak ki, amiért a város drága árat fizetett: a Baltikum ékszerdoboza gyakorlatilag megszűnt létezni. A háború után csak Narva várát állították helyre, hatalmas őrtornyával, a városházát és néhány más épületet. Ivangorodot leválasztották és Oroszországhoz csatolták, míg Narva a helyreállított Észt Szovjet Szocialista Köztársaság része lett.
A két szovjet köztársaság között a Narva folyót követő határ jelképes volt. A szovjet Narva iparvárossá fejlődött, egy sor új vállalat kezdte meg működését. A lakosság gyorsan gyarapodott a zömében orosz anyanyelvű bevándorlóknak köszönhetően. A Szovjetunió széthullásával Narva a független Észt Köztársaság része lett. Az orosz lakosok kicsiny része visszatelepült ugyan Oroszországba, a többség viszont maradt.
Az 1990-es években az élet nem volt egyszerű errefelé. Észtország hirtelen váltott piacgazdaságra, az élelmiszerárak és a rezsiköltségek az egekbe szöktek. Északkelet-Észtországban, ahol több orosz többségű város található, nem nyugodtak a kedélyek. Tüntetéshullámok söpörtek végig, többnyire a régió elszakadását követelve. Az észt hatalomnak az állampolgárságot és az orosz ajkúak tartózkodási feltételeit érintő rideg intézkedései csak olajat öntöttek a tűzre. Egyes személyek hontalanná lettek, mások orosz állampolgárságért folyamodtak. Narvában orosz konzulátus nyílt.
A rendszerváltást követő évek feszültségei után azonban mára a kedélyek megnyugodni látszanak a városban. Az elmúlt néhány évben az emberekben megjelent az európai jellegű kiegyensúlyozottság és elővigyázatosság. Mindenhol orosz szó hallatszik, ennek ellenére mind több orosz tanulja meg az észt nyelvet. A feliratok többsége ugyan észt nyelven íródott, észt szót viszont alig hallani. Nem csoda, hisz a város 69 ezer lakosának mintegy 86 százaléka orosz anyanyelvű. Igaz, a szovjet időkben itt 80 ezer ember élt. A népesség fogyása több okra vezethető vissza: némelyek kivándoroltak Oroszországba, a fiatalok általában Tallinba és Tartuba mennek tanulni, míg mások az EU-ban keresnek munkát. Miután Észtország csatlakozott a schengeni egyezményhez, a narvai lakosok, még az itt állandó lakhellyel bíró orosz állampolgárok is új lehetőségekhez jutottak Európában. Ez is segítette a felhalmozódott feszültségek oldódását. Narva városa az Európába integrálódott oroszok ékes példája, akik fenntartják kapcsolataikat Oroszországgal.
Az észt államigazgatás is nyitottabbá vált az orosz bevándorlók felé: 1350-re növelték a külföldi szakemberek számára kiadható munkavállalási engedélyek számát, miközben az észt átlagfizetés (kb. 1200 USD) legalább 124 százalékát kötelesek megfizetni számukra a munkaadók. Az összehasonlítás kedvéért: Ivangorodban az átlagfizetés 350 USD. A Szovjetunió egykori legkisebb tagja a legmagasabb életszínvonalat mondhatja magáénak a volt szovjet köztársaságok közül. Narva városának 88 millió dollárnak megfelelő költségvetéséből az óvodák, zene-, sport- és művészeti iskolák oktatói 700 és 1050 USD közötti bérre számíthatnak, míg az általános iskolai és gimnáziumi tanárok 950 és 1400 USD közötti összeget vihetnek haza. Mindezt persze észt koronában, az eurózónához ugyanis várhatóan csak 2010-2011-ben csatlakozik majd Észtország.
Narva orosz lakói szeretik és büszkék városuk történelmére, amely a különböző időkben különböző államok része volt. Tartozott Dániához, Németországhoz, Svédországhoz, Oroszországhoz, most pedig Észtországhoz - és az Európai Unióhoz. Az orosz többségű önkormányzat több olyan rendeletet hozott, amely a város történelmi, 1944 előtti képét hivatott helyreállítani. Igaz, ennek csak 1:13 arányú kicsinyítésben van realitása, hiszen a szűk utcákkal szabdalt középkori, német-svéd stílusú várost a második világháború elsöpörte. A kétszáz méter széles és négyszáz méter hosszú területen valódi építőanyagokból akarják megépíteni a makettet, ahol az épületek teteje szemmagasságban lesz. Azt ígérik, akik a vár bástyájáról néznek majd a történelmi parkra, az eredeti városképet látják majd maguk előtt.
Szükség is van egy ilyen parkra, hiszen Narvában évről évre több turista fordul meg. Németek, svédek, finnek, de az EU legtávolabbi zugából is jönnek ide megnézni a két szemben álló erődöt.