Vissza a tartalomjegyzékhez

Verebély Cosima
Kávéházak reneszánsza

Világszerte a vendéglátóipar átalakulásának lehetünk tanúi a mobiltelefonok és a vezeték nélküli laptopok elterjedése miatt. Korunk „nomád” vállalkozói ugyanis ahelyett, hogy drága pénzen irodákat bérelnének, hétköznaponként bevetik magukat számos törzshelyeik egyikébe. Kedvenc kávéházukban vagy éttermükben dolgozva intézik üzleti vagy hivatalos ügyeiket, ott fogadják az üzletfeleket. Szükség esetén pedig kibérelhetnek egy felszerelt irodát is, titkárnővel, üdítővel, akár egyetlen órára is, átlag 2000 forintért.


Fotó: Somorjai László

A nyugati világ „új beduinjairól” nemrég a The Guardian is értekezett. Ők azok, akik a technológia robbanásszerű fejlődésének köszönhetően a munkanapokon is lazábbra veszik a figurát, s a szürke irodák falai közül kiköltöznek a kávéházakba. A lap által megszólaltatott 57 éves Schneider úr például Nagy-Britanniában él, és egyike azoknak, akik fel vannak szerelve wifi (zsinór nélkül működő) laptopokkal, mobiltelefonokkal, és az irodájukat különböző kávéházakba telepítik. „Az én irodám a Starbucks” - jelenti ki Peter Schneider nagy mozdulatokkal gesztikulálva reggelije és BlackBerryje felett. „Amikor egy ügyfél találkozót kér, akkor azt ajánlom, hogy válasszon ki egy Starbucks kávézót. Tulajdonképpen itt nem kávét, hanem helyet árulnak.” Schneider úr egyébiránt tizennyolc éve színházi producer, aki az üzleti élet ezernyi státusszimbólumával felszerelt irodájával is rendelkezik, mégis áthelyezte a működését a városszerte található különböző kávéházak „virtuális irodáiba”, ahol legalább napi öt órát tölt. „Néha azért veszek egy kávét is!” - mondja szarkasztikusan.
Az USA-ból, pontosabban San Franciscóból eredő szokás ez, ahol a média az „új beduin” elnevezéssel címkézte fel az érintetteket. Az elmúlt év folyamán világszerte növekedett a wifi hotspotok száma, és százával váltak a kávézók munkahelyi környezetté. A britek több mint 75 százaléka rendszeres látogatója a kávéházaknak. A Starbucks, a Costa, a Caffé Nero és a Coffee Republic kávéházláncok üzletvezetőivel készült riportok alapján a beülős vendégek zöme munkavégzés céljából keresi fel őket. Marco Fernandez egy londoni Caffé Nero üzletvezetője. Állítása szerint az ő vendégkörének is a 90 százaléka úgynevezett „új beduin”. „Nem küldhetjük el őket, de minden rendben van, hiszen fizetnek a zsinór nélküli internetért, szóval legalább ebből tudunk pénzt nyerni.”
Még ha valaki ragaszkodik is a kávéházi illem szabályaihoz, és legalább óránként rendel valamit, annak is olcsóbb ez a lehetőség, mintha irodát bérelne. Lee Danison 29 éves szoftverfejlesztő mérnök például üzleti partnerével együtt megbújik a The Breakfast Club nevű, otthonosan kényelmes kávézóban. A két üzletember szerint óriási előny az ingyenes internet, és az, hogy a kávézó sötét zugaiban meghúzódva laptopjukon zavartalanul dolgozhatnak. „Nem kell többé helyhez kötve dolgozni, de az emberek még mindig ülnek az irodákban csak azért, hogy átrágják magukat az e-mailjeiken.”
Úgy tűnik, a kávéházak és vendéglők talpon maradásának egyik mércéje, hogy mennyire képesek a minél jobb munkafeltételeket minél kellemesebb miliőbe ágyazni. Angliában a független kis kávézók ingyenes internet-hozzáférést ajánlanak, hogy versenyhelyzetet teremtsenek a nagy franchise kávézókkal. Egyes üzletvezetők azonban fontolgatják, hogy fizetőssé teszik az internetszolgáltatást mondván: „Tíz asztalunk van, és legalább ötnél egyetlen ember ül, aki szörfözik a neten, miközben legfeljebb egy-két italt vesz. Az elmúlt hónapokban csak rosszabb lett a helyzet, így képtelenség hasznot csinálni.” A nagy kávéházláncokat a tendencia helyzetüknél fogva nem vágja földhöz, ők különben is pénzért árulják az internet-hozzáférést.