Vissza a tartalomjegyzékhez

Kovács Klára
Három álom
Adóelképzelések kontra elvárások

Nem aratott osztatlan sikert a miniszterelnök adócsökkentő elképzelése. A szakma képviselői szükségesnek, sőt elengedhetetlennek tartják az adócsökkentést, ám ennek mértékét kevésnek, összhatásában gyengének ítélik. Külföldi elemzők időszerűtlennek tartják a „lazítást”.


Fotó: Vörös Szilárd

Gyurcsány Ferenc sokak tetszésére kívánt beszélni a Magyar Tudományos Akadémián, ám a háromverziós adócsökkentési elképzelése/csomagjai nem váltottak ki ovációt, annak ellenére sem, hogy 250 vagy akár 420 milliárd forinttal is csökkenhetne az adóteher. (Ld. részletesen a táblázatunkat.) A Standard and Poor’s hitelminősítő intézet egyenesen időszerűtlennek tartja az adócsökkentést, a napvilágra került elképzelések tovább rontanák az amúgy is gyenge költségvetési pozíciónkat. Az intézet arra figyelmeztet jelentésében, hogy a választások előtti „felpuhulás” pofon lenne az elért stabilitásnak, az adócsökkentés az állami kiadások lefaragása nélkül nem járható út.

Játék a számokkal

A miniszterelnök által leginkább preferált járulékcsökkentést is eredményező variáció szerint a vállalkozások esetében 10 alkalmazottig több lépésben 20-22 százalékra csökkenhetne a járulék mértéke a minimálbér 1,5-2 szereséig terjedő jövedelem esetén. A vállalkozások terheit csökkentené az is, hogy 2010-re megszűnne az 1950 forintos tételes egészségügyi hozzájárulás, valamint a különadó. Ennek ellentételezéseként ugyanakkor emelkedne a rehabilitációs járulék, és szigorodna a gépkocsi-elszámolás. Kis mértékben emelkednének az szja-sávhatárok és az adójóváírás mértéke. A csomag összesen 220-250 milliárddal mérsékelné az adóelvonást.
Az szja-változásra fókuszáló elképzelés 2,5 millió forintra emelné fel a 20 százalékos sáv plafonját, efelett 30 százalékot kellene fizetni. Ennek áraként azonban eltörölnék az adókedvezményeket. Megszűnne a 4 százalékos különadó, és a kulturális járulék. A vállalkozások számára kedvező lehet, hogy 1 százalékra csökkenne az iparűzési adó. Kötelező lenne ugyanakkor az ingatlanadó, 20 százalékra emelkedne a társasági adó. Ez a csomag kerülne a legtöbbe az államnak, hiszen összességében 420 milliárd forinttal kevesebb adó folyna be a központi kasszába. Ugyanakkor hátránynak számít, hogy csak a magas keresetűek pozícióját javítaná, mivel az adókedvezmény szűkülése az alacsonyabb jövedelműek számára kedvezőtlen hatású lenne.
A legcsekélyebb esélye van a bevezetésre az úgynevezett szuperbruttósításnak. Az elképzelés szerint a bruttó bérhez hozzáadnák a különféle járulékokat, amelyeket a munkavállaló fizet be (technikailag a munkaadó vonja le). Bevezetnének emellett egy úgynevezett kártyapénzt is, és ebben az esetben is szűkülnének az adókedvezmények. A szuperbruttósítás hátránya lenne - amellett, hogy emelné az inflációt -, hogy jelentősen növelné az adóteherhelést a dupla minimálbér alatti jövedelemmel rendelkezőknél, miközben lényegesen javítaná a magasabb jövedelműek pozícióját.

Gumicsont

Szakértők, szakmai szervezetek vezetői számos oldalról bírálták az elképzeléseket. Alapvető kifogásuk az, hogy a megnevezett 250 milliárd körüli tétel nem elégséges a gazdaság jelenlegi problémáinak orvoslásához. A leginkább kifogásolt tényező - amint táblázatunkból is kiderül - az, hogy nem ad megoldást, sőt még csak nem is érinti a fennálló súlyos problémákat. Nem járul hozzá a gazdaság növekedéséhez, sem a versenyképesség, sem a foglalkoztatás javításához, sem az életszínvonal, sem a jövedelem emelkedéséhez. Ennek fényében mi értelme van százmilliárdokat elfecsérelni? - teszik fel a kérdést a szakemberek. Mint fogalmaznak, a téma időzítése sem mondható szerencsésnek, hiszen a népszavazás előtt irritálóan hathat az, hogy a kormány lehetségesnek tart 200-300 milliárd forint adóelengedést, de néhány 10 milliárdos tételhez - mint a vizitdíj vagy a kórházi napidíj - ragaszkodik. Vannak, akik figyelemelterelésnek, mások gumicsontnak nevezik a bejelentést, amely témát ad egy időre a közvéleménynek.

Álláspontok

Lapunknak nyilatkozó Antalffy Gábor, a KISOSZ ügyvezető elnöke szerint a legnagyobb hazai foglalkoztatók, a mikro-, kis- és középvállalatok számára pozitívum lenne a járulék csökkentését célzó variáció, hiszen érdemi javulást hozna. Igaz, hogy ezzel párhuzamosan 20 százalékra emelkedne a társasági adó, de ez elviselhető mértékű emelkedés, kigazdálkodható - mondta Antalffy. Az egészségügyi hozzájárulás eltörlése régi ígéret, végre kellene hajtani.
Az szja-változást célzó csomagnak valójában nincs jelentősége - fogalmazott -, hiszen nem emelkedne a reáljövedelem, nem is eredményezne újabb munkahelyeket. Az elnök szerint a szuperbruttósítás sem alternatíva, mivel érdemben nem javítja a jövedelmeket, sem a vállalkozók pozícióját. Antalffy megjegyezte, hogy a gazdaság versenyképességének javításához nagyobb lépésre lenne szükség, egyszerűsíteni kell az adórendszert.
A munkástanácsok Országos Szövetsége egyik variációt sem támogatja. Kérdésünkre Pásztor Miklós, a szövetség szakértője elmondta, hogy a tervezett szja-változások miatt a legalacsonyabb jövedelműek, a minimálbéren levők számára igen jelentősen, akár 15-17 százalékkal is emelkedne az adóelvonás. Pásztor szerint a variációkból is jól látható, hogy a kormány a profit növelésére teszi a hangsúlyt, és teljesen érzéketlen a szegényebb rétegek felé, holott a magyar lakosság többsége az átlagjövedelem alatt keres. Éppen ezért adóátrendezésre lenne szükség, ahol igazságosabbá válna az adóelvonás. Szintén elutasítják a szuperbruttósítást, mert - mint fogalmazott - ez kiszámíthatatlan következményekkel járna a dolgozókra nézve. Ebben az esetben ugyanis emelkedne a bruttó bér, ami után magasabb, akár 5-10 százalékkal is több szja-t kellene fizetni.
A szakszervezet külön javaslattal áll elő. Mivel a nemzetközi statisztika szerint hazánkban az szja jelenti a túladóztatást, 2-2,5 milliós jövedelemig 0 százalékos lenne az adókulcs, e feletti jövedelem esetén pedig 20-25 százalék lenne az optimális szja-kulcs. Igaz, ezzel párhuzamosan eltörölnék az adókedvezményeket, és a legszegényebbek által leginkább vásárolt termékek (élelmiszerek, oktatás) áfakulcsát csökkentenék. Ebben az esetben nem keletkezne adókiesés, a miniszterelnök által említett 200-300 milliárd forintos keretet pedig a munkanélküliség csökkentésére lehetne fordítani.
Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke a Heteknek kifejtette, a vállalkozók minden adócsökkentésnek örülnek, de érdemes más aspektusból is megvizsgálni a kérdést. „2006 szeptembere óta, a kiigazítási csomag következményeként éves szinten 600 milliárd forinttal több adót fizetnek a vállalkozások, mint korábban. Ha ehhez a tételhez viszonyítjuk a kilátásba helyezett mintegy 250 milliárdos adócsökkentési elképzelést, láthatjuk, hogy meg sem közelítjük az eredeti kiindulópontot” - mondta Parragh. „Álláspontunk szerint nem kisebb intézkedésekre, hanem egy komplex, a gazdaság egészét érintő intézkedéscsomagra lenne szükség ahhoz, hogy elérjük a kívánt eredményt. A három elképzelés egyikétől sem indulna be ugyanis érdemben a gazdasági növekedés, és nem bővül a foglalkoztatás. Nem látható, hogyan fogunk kilábalni a mostani, stagflációhoz közeli helyzetből. Félő, hogy százmilliárdokat pazarolunk el adócsökkentés címén, miközben nem tudunk valós válaszokat adni a valós problémákra. Láthatóan sodródik a gazdaságpolitika” - szögezte le az elnök.
A kamara ezt elkerülendő egy ezermilliárdos gazdaságélénkítési-adókönnyítési csomagot javasol, egy komplex gazdaságpolitikai intézkedés keretén belül. Parragh szerint a csomagnak már most megvan a fedezete. „Amennyiben az uniós forrásból éves szinten 3-400 milliárdot a gazdaság élénkítésére fordítanánk, ha a feketegazdaság kifehérítéséből származó 70-80 milliárd forintot az élőmunka terheinek csökkentésére áldoznánk, és ehhez hozzáadnánk a kilátásba helyezett 250 milliárdot, összesen már 700-800 milliárd forintnyi keret állna rendelkezésre. S akkor még kiadáscsökkentésről nem is beszéltünk.
Pásztor Miklós egy másik problémára is felhívta a figyelmet. A három elképzelés közül egyik sem törekszik a munkanélküliség enyhítésére, noha az elmúlt évben fokozatosan emelkedik az állástalanok száma. Nem csupán az a 300-400 ezer ember számít ugyanis munkanélkülinek, akik regisztráltak a rendszerben, hanem azok is, akik már régen kikerültek a látószögből. Az 5-5,5 millió munkaképes magyar állampolgár közül valójában 7-800 ezer, de lehet, hogy egymillió embernek nincsen munkája, ám egyik pártnak sincsen programja a helyzet orvoslására.


Kormányzati tehercsökkentési javaslatok