Vissza a tartalomjegyzékhez

Busa Viola
Az újságírás réme
Matt Drudge, aki milliókat navigál laptopjáról

A félig bohém, félig titokzatos, panamakalapos Matt Drudge csak külsőre régimódi. A negyvenes évek újságíróira emlékeztető fiatalember nagyon is korunk embere: a „magacsinálta” Drudge működteti a világ egyik legbefolyásosabb és legvitatottabb weboldalát.

A nevű weboldal első ránézésre nem tűnik különlegesnek: a kezdetleges betűtípussal szedett szalagcímek látszólag hevenyészett rendben sorakoznak egymás alatt. A külső azonban senkit ne tévesszen meg: a világ legbefolyásosabb újságírójának weboldalára tévedt az olvasó. Az oldal többségében inkább csak linkgyűjtemény, de néha saját híreket is közöl. Drudge számos esetben majdhogynem királyokat döntött, mivel elsőként robbantott be a köztudatba szenzációszámba menő híreket.
Annak idején elsőként szellőztette meg a Monica Lewinsky-ügyet. Miközben a téma leközlése felett a Newsweek magazin szerkesztői még javában hezitáltak, a Drudge Reporton megjelenő hírre szinte minden újság „ráharapott”, és a botrányt már senki sem tartóztathatta fel. Drudge elsőként értesítette amerikai közönségét Diana hercegnő haláláról, megszorongatta John Kerryt, az utóbbi hetekben pedig újabb szenzációkkal állt elő.
Elsőként közölte ugyanis Barack Obamáról azt a fotót, amelyen szomáliai törzsi öltözékben látható. A képre a weboldalt buzgón figyelő újságírók perceken belül ráharaptak, és hatalmas nyilvánosságra tett szert. A helyzet „pikantériája”, hogy miközben annak idején Bill Clinton még a nevét sem tudta rendesen kiejteni, Hillary őt választotta Barack Obama lejáratására, gondolván: az a taktika, ami ellenük működött, alkalmazható saját ellenfelükkel szemben is.
Néhány napja ugyancsak Drudge volt az, aki megszellőztette azt a hírt is, hogy Harry herceg Afganisztánban harcol a tálibok ellen. Egy órán belül a Buckingham-palota feloldotta a korábban kiadott hírzárlatot, Harry herceg pedig - akit ezt követően haza is rendeltek - a CNN vezető hírei között szerepelt.
A híraggregátorként funkcionáló Drudge naponta megszállottként figyeli a híreket, és összegyűjtött linkjei révén többmilliós forgalmat képes generálni egy-egy hírportálon. A Washington DC-ben, elvált szülők gyermekeként nevelkedő Drudge elmondása szerint egykor áhítozva nézegette a The Washington Post épületét, sejtve, hogy ő maga sosem juthat majd be oda. Mára azonban fordult a kocka: befolyása révén a patinás újság áhítozik arra, hogy cikkjeit Drudge beválogassa a linkjei közé.
Pedig a titokzatos fiatalember nem indult túl ígéretesen: eladóként kezdte egy McDonald’s-ban, majd egy New York-i zöldségesnél, míg végül Los Angelesbe költözve a CBS Stúdió ajándékboltjában hajtogatott reklámpólókat, és törölgette a port a CBS-es bögrékről. Itt került kapcsolatba aztán néhány tévéssel, akiktől megtudott néhány aktuális pletykát, de hamar rájött, hogy a faxszoba papírkosarából is „értékes” információkat lehet kiguberálni.
Miután céltalan fiacskájáért aggódó apjától 1994-ben ajándékba kapott egy számítógépet, Drudge e-mailes hírlevélláncot indított, amelyben zavaros kommentárjaival vegyített pletykákat közölt címzettjeivel. Később kialakított egy weboldalt, áttért a politikai pletykákra, és 1995 és 1997 között ezerről nyolcvanötezerre növelte előfizetői számát. Mára Drudge weboldalára több millióan látogatnak el naponta, így linkjeivel hatalmas tömegeket tud egy-egy hírportálra irányítani. A kongresszusi választások idején a friss szavazati eredményeket tartalmazó egyik kormányzati oldalt is „belinkelte”, amely aztán a hirtelen forgalomnövekedés miatt átmenetileg össze is omlott.
A hivatásos újságírók korábban nem tartották nagyra Drudge „munkásságát”: „csak egy idióta, akinek van egy modemje” - hangzott az MSNBC ítélete. A The New York Times egyik munkatársa „az ország fő bajkeverőjének” titulálta Drudge-ot, a Newsweeknél pedig „a tisztességes, felelős újságírás rémeként” emlegették. Időközben azonban fordult a kocka: a hírolvasók által preferált médium egyre inkább az internet lett, amelynek sűrűjében az olyan bloggerek és híraggregátorok segítik az eligazodást, mint Drudge, aki korán felismerte a modern online olvasóközönség igényeit.
A sors fintora, hogy az újságírók többsége ma már arra törekszik, hogy cikkjének linkje felkerüljön a korábban renegátnak kikiáltott Drudge weboldalára. Míg Frank Rich, a The New York Times egyik rovatvezetője korábban az „újságírás megtestesült ördögének” nevezte Drudge-ot, mára egész másként látja a helyzetet: „A pletyka olyannyira az újságírás részévé vált, hogy amit ő csinál, már nem kirívó. A hozzáállásom mindenképp megváltozott: mindig átböngészem a Drudge Reportot.” A dolog iróniája viszont az, hogy míg politikusok, riporterek és újságírók nap mint nap figyelik Drudge linkjeit, Tom Rosenstiel, a Kiválóság az újságírásban nevű projekt vezetője szerint „Drudge maga tulajdonképpen nem alkot semmit, ereje csupán a mások munkájához kapcsolódó linkekben rejlik”.