Vissza a tartalomjegyzékhez

Bagyarik Cecília
Általános energiaéhség

A hazai lakásállomány 80 százaléka gázzal fűthető. Így ezen a télen sokan a pénztárcájukon is megérezték, hogy milyen következményei vannak egy rossz energiapolitikai döntésnek. Ezekben a hetekben politikusainknak ismét fel van adva a lecke a parlamentben, hogy vitázzanak az energiastratégiáról, és olyan döntéseket hozzanak, amelyek meghatározzák országunk jövőjét. Eközben - mintha csak a sors fricskája lenne - született egy valóban fontos energiastratégiai döntés: a kormány utat engedett a Déli Áramlatnak.

A héten tárgyalta a parlament Magyarország energiastratégiai tervezetét. Bár ellentmondásos bizonyítványt kapott a gazdasági tárca által előkészített munkaanyag. Katona Kálmán, a környezetvédelmi bizottság elnöke szerint nem alkalmas arra, hogy irányt mutasson, tulajdonképpen azt lehet látni rajta, hogy nem sikerült stratégiát kialakítani.
Mint fogalmazott: „Nem lehet sem számokat, sem határidőket látni a tervezetben. Pedig szükség lenne arra, hogy konkrét dolgokat kimondjon a törvény, például azt, hogy új erőművet építene, vagy pontosan mikor kellene elkezdeni a paksi atomerőművel kapcsolatos intézkedéseket.” A képviselő álláspontja szerint az lenne az érdekünk, hogy energetikai szempontból az ország minél több lábon álljon, és minél többféle technológiát alkalmazzon.
A tervezet hiába volt a többség álláspontja szerint tárgyalásra alkalmatlan, mégis olyan sürgős volt, hogy kellett vele valamit kezdeni, ezért terjesztették a parlament elé. A sürgősség oka egyebek mellett az, hogy a megállapodást már eddig is lényeges energiapolitikai döntések előzték meg (például villamosenergia-törvény), pedig ezeknek előfeltétele lett volna a stratégia megléte.
Herbály Imre, a mezőgazdasági bizottság szocialista alelnöke lapunknak elmondta, hogy a tervezetet támogató képviselők sem tartották azt megalapozottnak, de tudták, hogy képviselőtársaik azt teljesen át fogják majd írni. „A módosító indítványokkal együtt valószínűleg használható koncepció alakul majd ki a vita végére” - tette hozzá a politikus.
A legtöbb bírálatot az váltotta ki, hogy a tervezet feladatgyűjteményként tartalmazza az alapelveket, de nem derül ki, hogy milyen eszközökkel lehet elérni az ellátásbiztonságot, versenyképességet és fenntarthatóságot. A „törésvonal” a képviselők véleménye között nem elsősorban a jobb- és a baloldal között alakult ki, hanem inkább aszerint, hogy ki mennyire látja fontosnak a zöld szempontokat, vagy ki engedne nagyobb teret a nukleáris energiának.
Az közhely már, hogy mindenki szeretné elérni az import földgáztól, tehát Oroszországtól való elszakadást, de eközben a tervezet támogatja a gőzturbinás erőművek építését. Egy másik vitatott pont arra szólítja fel a kormányt, hogy kezdje meg a jelenlegieket kiváltó új atomerőmű-kapacitások döntéselőkészítő munkáit - ez leginkább azt jelentheti, hogy a Paksi Atomerőművet (PA) bővítenék újabb blokkokkal.
Az energiaszakma - különösen az úgynevezett atomlobbi - szerint mindenképp szükség van a nukleáris kapacitás bővítésére, mert enélkül hamarosan nem lesz megoldható hazánk árammal való ellátása. (Idővel a magyar áramellátás 44 százalékát adó PA blokkjai közül az elöregedés miatt többet le kell majd állítani.) Másrészt nem leszünk versenyképesek sem, mert a nukleáris alapú áram ára töredéke a más forrásból származóénak. Azzal azonban nem foglalkoznak, hogy a nukleáris energia további alkalmazása kapcsán milyen társadalmi ellenállásra kell számítani.
Többen a szakmai és jobboldali bírálók közül megemlítették, hogy szerintük a tervezet túlságosan szabadon engedné az energetikai szektort. Járosi Márton, az Energiapolitika 2000 Társulat elnöke a Heteknek elmondta: rögzíteni kellene a koncepciónak az állami felelősségvállalási területeket. A koncepció csupán a kormány által már nagyrészt véghezvitt neoliberális energetikai elvek alátámasztása, az állam teljes kivonulásával egyenértékű.
A manapság leginkább hangoztatott varázsszó az energiahatékonyság. Katona Kálmán szerint ez a lehetőség a legtisztább, legolcsóbb módja annak, hogy energiához jussunk, hiszen pazarlás folyik nemcsak a termelés, hanem a lakosság körében is. A képviselő szerint érdemes lenne támogatni a háztartási berendezések cseréjét, és előnyben kellene részesíteni az energiabarát megoldásokat.
Az ország „energiastruktúrájának” az uniós vállalások miatt is mindenképpen változnia kell, hiszen Brüsszel 2020-ra azt várja el Magyarországtól, hogy az üvegházhatást okozó gázkibocsátást legalább 18 százalékkal csökkentse az 1990-es évekhez képest, a megújuló energiaforrásokkal megtermelt energia arányát pedig a jelenlegi 4,5 százalékról 13 százalékra növelje.
A most körvonalazódni látszó energiastratégiába beleillik a Déli Áramlat támogatása. Bár mindenki tudja, hogy jó lenne megszüntetni függőségünket az import gáztól, jelenleg helyette nincs jobb. A lehetőségeket az is behatárolja, hogy a magyar lakásállomány 80 százaléka gázzal fűthető, és a rendszerváltás óta csak gázturbinás erőművek létesültek. Energiafelhasználásunkban így a földgáz 45 százalékos aránnyal részesedik, a felhasznált földgáz 80-85 százalékát pedig külföldről vásároljuk. (A Déli Áramlatról részletesebben a olvashatnak.)