Vissza a tartalomjegyzékhez


Választás életre-halálra

A ra szeretnék reagálni. A legnagyobb mértékben tisztelem Gere úr tapasztalatát és véleményét, (némiképp) mégis vitatkoznék vele.

Abban egyetértek Gere úrral, hogy az egész világra hatással lesz, kit választanak meg november 4-én az új amerikai elnöknek, viszont a legalkalmasabb személy szerintem Barack Obama.
Az elmúlt két választáson az evangéliumi keresztények szavazatai döntötték el a kérdést, ők voltak a mérleg nyelve. Nos, ők 2004-ben is döntő többségben a republikánus jelöltre, George W. Bushra szavaztak, ezt alátámasztották a sógornőm szülei is, akik Iowa államban élnek. Mint tudjuk, ez bejött. Ezúttal a (minden bizonnyal) republikánus jelölt John McCain aligha számíthat a voksukra. McCain számára az erkölcsi értékek közel sem számítanak annyira, mint a hitvalló keresztény Barack Obama szenátor számára (például Obama hívőként kiáll az abortusz és az egyneműek házassága ellen) ezt jelenti a Gere úr szerinti szubjektív törvény- és alkotmányértelmezés. Ezen okokból meggyőződésem, hogy az evangéliumi keresztények, szakítva hagyományos republikánus kötődésükkel, ezúttal nagyrészt (várhatóan) a demokrata jelöltet, Obamát fogják támogatni. Szoros küzdelemben ez valószínűleg döntő lehet.
Barack Obama a jövő embere, Clinton asszony és McCain a múltté. Clintonné gyakorlatilag csak a múltból (férje örökségéből, ami a Leewinsky-botrány miatt már nem olyan vészes) él, és abból, miként tudná minél jobban lejáratni pártbeli vetélytársát. Mint az elmúlt két hónap bemutatta, Obamában emberére akadt, bár előzőleg ezt senki nem várta. Az amerikai emberek jelentős része nem vevő a lejáratósdira, ezért Hillary asszony aligha lesz elnök.
John McCain már rázósabb, mellette szól(hatna) a nagy tapasztalat, a háborús veterán múlt. Kívánom, éljen még húsz-harminc évig vagy tovább. Viszont tudomásul kell venni, hogy hetvenegy éves, és az átlagéletkor ma a fejlett USA-ban is csak 70-80 év. Nem szeretném, de megeshetne, hogy elnöksége alatt cselekvőképtelenné válik. Szerintem a választók ezt is mérlegelni fogják.
A kor (46 év) is Obama mellett szól: mint az elnökválasztások (eddig) bebizonyították, fiatalsága, lendülete miatt az amerikai szavazók jelentős része benne, az illinoisi fekete szenátorban látja, hogy választ tudna adni az Egyesült Államok súlyos problémáira.
Ráadásul a még versenyben lévő három jelölt (Clintonné, Obama, McCain) közül Barack a legkevésbé megosztó személyiség, egyedül nála szerepel hangsúlyozottan az ellentétek, faji viszályok csökkentése. Ezt bizonyítja, hogy a feketéken kívül egyre nagyobb hányadban szavaznak rá a spanyolajkúak, sőt (!) a fehérek közül is az előválasztásokon.
Gere Ádám úr említette, hogy Obama valószínűleg hamar visszavonná a csapatokat Irakból. Nos, tudomásul kell venni, hogy az amerikai szavazók nagy része (jelenleg) békepárti, ezért valószínűleg ez is a javára fog válni. Ennél a pontnál engedtessék meg a magánvéleményem: ahogy öt éve Bush elnök iraki bevonulásakor, most is azt mondom, hogy 2003 márciusában szükségszerű volt Irak megszállása, a Szaddám Huszeinnel való leszámolás. Viszont három éve, 2005 januárjában Irakban demokratikus módon új vezetést választottak, ami úgy-ahogy működik is. Az amerikai hadsereg felett eljárt az idő, ezt bizonyítja, hogy a terrortámadások száma nem csökkent, sőt, növekedett az elmúlt három évben. Vagyis az al-Kaida általi veszély aligha növekedne az Irakban állomásozó amerikai csapatok kivonása által. Az is tény, hogy az arab államokat nem lehet felülről vezérelt módon demokratizálni, az ilyen irányú törekvések eddig mindig kudarcot vallottak. Ez csak akkor lehetséges, ha ők maguk ezt belülről fogják akarni. Ezért vitába szállnék Gere úr azon állításával is, miszerint Barack Obama megválasztása és így az amerikai csapatok Irakból való sürgős kivonása esetén megtorpanna az iraki demokratizálódás.
A fentiek értelmében ezért mindenképp Barack Obamát látnám a legszívesebben az USA elnöki székében 2009 januárjától.

Pogány András
Százhalombatta