Vissza a tartalomjegyzékhez

Hetek-összeállítás
Oszd meg és ossz
Hogyan zajlik a fejlesztés az unióban?

Jól hangzó szlogenek mögött, mint például „Európa versenyképességének fejlesztése”, kőkemény, súlyos eurómilliárdokban mérhető lobbizás zajlik. Az unió nagy és régebbi tagállamai, mint például Franciaország vagy Németország, az ilyen jelszavak mögé bújtatott fejlesztési politikával érik el, hogy a területükön található fejlettebb térségeket tovább modernizálják. Legalábbis ez a vélemény a kis államok európai parlamenti képviselői között.


Európa 2030-ban versenyképesség-központú fejlesztés esetén

Az unióban több elképzelés is született arról, hogy milyen módon hasznosítsák a fejlesztési pénzeket. Az úgynevezett „versenyképesség-orientált” szcenárió alapján (amit most nagyon leegyszerűsítünk) olyan programokat írnának ki, melyek leginkább Európa fejlettebb pólusaiból lennének elérhetőek. A kontinensnek ugyanis legfejlettebb része az egyesek által „Pentagon-Európának” nevezett, öt város - London, Párizs, Milánó, München és Hamburg - által határolt terület.
Egyébként is ezeket a városokat tekinthetjük Európa gazdasági motorjainak, mivel az erősen versenyképes, jelentős humán erőforrással és jó közlekedési, kommunikációs kapcsolatokkal rendelkező nagyvárosok (a „Pentagon városai”: München, Frankfurt, Milánó, Hamburg, Brüsszel, Stuttgart, Zürich, Amszterdam, Düsseldorf, Köln; a Pentagonon kívül: Madrid, Róma, Koppenhága, Berlin, Barcelona, Stockholm, Bécs) termelik az unió GDP-jének a meghatározó többségét.


Európa 2030-ban felzárkózás-központú fejlesztés esetén

A kelet-európai országoknak ezzel szemben az lenne az előnyös, ha nemcsak a versenyképességi, hanem a szociális szempontokat is nagyobb mértékben figyelembe vennék az unió 2013-tól bevezetni kívánt, még a tervezés szintjén sem álló költségvetésébe. Uniós bikkfanyelven ezt úgy mondják, hogy kohézióorientált fejlesztésre volna szükség Közép-Kelet-Európa felzárkóztatásához.
Mit jelent ez a gyakorlatban? Ha csak a versenyképesség fejlesztését helyezi előtérbe az unió, amikor például közlekedésfejlesztésre több milliárd eurót irányoznak elő, akkor - ahogy azt egy magyar EP-képviselő magyarázta lapunknak Brüsszelben - „legelőször a legmodernebb fejlesztéseket Párizs és Frankfurt között hajtják végre a vasúti közlekedésben. Később talán Bécs városáig is elér a modernizáció, de hogy ez továbbmegy-e Budapestig vagy a Balkán országaiba, az már kérdéses.” Hiszen Európa versenyképessége leginkább azzal növelhető, ha az amúgy is „hiperfejlett” pentagonövezetbe koncentrálják a fejlesztéseket.
A nagy európai országoknak, mint Franciaországnak, Németországnak, Olaszországnak és Spanyolországnak leginkább ez a kedvező. Nemcsak fejlettségi, hanem befolyási képességben is erősebbek ezek az országok, hiszen - ha összefognak, akkor - mind az Európai Parlamentben, mind az Európai Tanácsban a lakosságarányuknak köszönhetően lényegesen több szavazattal rendelkeznek, mint Európa keleti fele.
A kohézióorintált fejlesztési mód esetén nagyobb összeg jutna Magyarország, Lengyelország, Szlovákia és Románia „leszakadt” régióinak az európai gazdasági vérkeringésbe való bekapcsolására. Ehhez viszont az említett „kis” kelet-európai országoknak zárni kellene a soraikat.
A napokban Harangozó Gábor szocialista EP-képviselő arról tartott sajtótájékoztatót, hogy az új tagállamoknak (tehát a kelet-európaiaknak) „szembe kell menniük a jelenlegi költségvetési politikával”, és el kell érniük, hogy a kohéziós politika kapjon prioritást. Harangozó kezdeményezte az új tagállamok kohéziós kerekasztala tárgyalásainak folytatását, illetve nemzeti fórumot javasol a magyar érdekek érvényesítése céljából.
„Magyarországnak már most lobbiznia kell a 2013 utáni uniós támogatások számunkra kedvező keretfeltételeinek kialakításáért, és érdemes építeni az eddig elkészült felmérések eredményeire” - vélekedett Harangozó Gábor, aki az Európai Parlament Regionális Fejlesztési Bizottságának főtagja. A képviselő szerint aktív tagállami lobbi tapasztalható Brüsszelben, amely már előrevetíti az érdekütközést a versenyképesség-orientált régi és kohézióorientált új tagállamok között a 2013 utáni prioritások, forrásarányok meghatározása terén.
Az új tagállamok kohéziós kerekasztalának kezdeményezőjeként, a magas szintű intézményközi egyeztetési fórumként működő Területi Kohéziós Munkacsoport tagjaként Harangozó Gábor egy széleskörű egyeztetési hálózatot kíván kialakítani, ami elősegíti a hazai érdekek együttes képviseletét Brüsszelben. Mint fogalmazott: a 2013 utáni időszak költségvetési kereteinek kialakítása terén már most hosszú távra kell terveznünk, ez stratégiai érdekünk, ha nem akarjuk, hogy a régi tagállamok parlamenti, tanácsi lobbija „lenyomja” az új tagállamok szemléletmódjának érvényesítését.
A Heteknek több brüsszeli szakember kétségeit fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a „keletiek” képesek-e egy blokkban nyomást gyakorolni az unióra, mert az a tapasztalat, hogy általában különalkukkal a nagy államok vezetőinek sikerült külön utas politikára rávenni némely kelet-európai tagállam vezetőjét.