Vissza a tartalomjegyzékhez

Busa Viola
Hit és felelősség
A megagyülekezetek sok kérdést mérlegelnek

Bill Clinton és lánya, Chelsea két nappal a texasi választás előtt villámlátogatást tett az Amerika legnagyobb megagyülekezeteként számontartott houstoni Lakewood Church-ben. A több mint negyvennégyezer tagot számláló gyülekezetben minden bőrszín, etnikum és nemzet képviselteti magát hétről hétre. Clintonék nem szólaltak fel a gyülekezetben, de Joel Osteen pásztor külön köszöntötte őket, és mint elmondta, gyakran imádkoznak a Clinton házaspárért, hiszen Hillary „nagyon kemény csatát vív”, ők pedig „nagyon értékelik, ha valaki a hazáját szolgálja”. Osteen ugyanakkor kiemelte: a megagyülekezetek nem mondják meg tagjaiknak, hogy kire szavazzanak, arra viszont buzdítják a híveket, hogy feltétlenül menjenek el voksolni.


Joel Osteen, Jonathan Osteen és Victoria Osteen, valamint Bill Clinton és Chelsea Clinton

Rick Warren, a szintén befolyásos kaliforniai Saddleback nevű megagyülekezet pásztora szerint a 2008-as kampány egyik érdekessége, hogy míg a republikánus jelöltek az előző kampányokhoz képest visszafogottabban nyilatkoztak hitükről, a demokrata jelöltek annál nyíltabban hangoztatták azt. Az elemzők szerint azonban erre minden okuk megvolt, hiszen a fehér evangéliumi keresztények 78 százaléka annak idején George Bushra szavazott, aki az összes szavazatának közel egyharmadát ettől a szavazótábortól kapta.
Rick Warren szerint azonban nem lehet egységes „evangéliumi szavazóbázisról” beszélni, hiszen ebbe a kategóriába a pünkösdiektől kezdve a karizmatikusokon, a protestánsokon és a fundamentalistákon át egészen a karizmatikus katolikusokig sok mindenkit be lehetne sorolni. Egy ekkora tömeget azonban nem lehet egyetlen blokként kezelni, hisz sokféle szempont vezérli ezeket a keresztényeket. Warren szerint egyébként az evangéliumi keresztények számára az igazi hívószó az „újjászületett” - hajlamosak arra a jelöltre szavazni, aki leginkább hangoztatja ezt magáról. Annak idején sikerrel alkalmazta ezt a taktikát a demokrata Jimmy Carter is, akit a keresztény szavazatoknak köszönhetően meg is választottak.
John Green, a Pew Forum nevű, vallási és társadalmi kérdések vizsgálatára szakosodott közvélemény-kutató intézet munkatársa szerint azonban 2000-ben George W. Bush kampánya idején mégis fordulat állt be. Bush ugyanis nem számított az evangéliumi keresztények favoritjának, ám miután John McCainnel szemben megnyerte a jelöltséget, a keresztények többsége felsorakozott mögötte, és támogatásukat azóta is sikerült megtartania. Igaz, népszerűsége időközben erőteljesen csökkent, különösen a fiatal (18-29 év közötti) fehér evangéliumiak körében: míg 2002-ben 87 százalékuk támogatta Busht, 2007-re ez az arány 45 százalékra csökkent. Ugyanakkor ez a réteg még mindig nagyobb arányban favorizálja Busht, mint a társadalom egésze. A statisztikák szerint ez a szavazótábor továbbra is a konzervatív értékek mentén adja le voksát, és elutasításuk inkább személyesen Bush elnöknek és kormányának szól, és nem a választáskor figyelembe vett szempontjaik megváltozását jelenti.
Az újabb felmérések szerint az evangéliumi keresztények véleménye igen megosztott a versenyben lévő jelölteket illetően. A republikánus McCaint sokan mérsékelt republikánusnak tartják, akinek viszonya nem épp felhőtlen az úgynevezett keresztény jobboldal veteránjaival. Mint ismeretes, McCain 2000-es kampányában az „intolerancia ügynökeinek” titulálta Pat Robertsont és a tavaly elhunyt Jerry Falwellt, aki a nyolcvanas években az Erkölcsi Többség (Moral Majority) mozgalmat megalapította. Idén pedig egy másik evangéliumi „veterán”, James Dobson, a Focus on the Family vezetője jelentette ki, hogy McCaint nem tartja konzervatívnak, és ha ő lesz a republikánus jelölt, inkább másra szavaz.
Pedig McCain 2000 óta már próbált köszörülni a csorbán, hiszen beszédet tartott 2006-ban a Jerry Falwell által alapított Liberty Egyetemen, kampányában pedig hangoztatta abortuszellenes álláspontját. A Bush elnöktől elforduló evangéliumiak számára viszont némileg megnyugtató lehet, hogy McCain - bár az iraki háborút illetően támogatta az elnököt - számos ponton bírálta Bush politikáját.
Ami a demokrata jelölteket illeti, a felmérések egyelőre nem nyújtanak biztos kiindulópontot, de úgy tűnik, az evangéliumiak körében inkább Hillary lenne a befutó. A Gallup Intézet szerint a fehér vallásos demokraták körében szintén Hillary a népszerűbb (46 százalékkal), bár nem sokkal marad le mögötte Obama (43 százalék). A Barna Group felmérései szerint az újjászületett keresztények 20 százaléka voksolna Hillaryre, míg Obama e rétegnél a szavazatoknak közel 18 százalékát tudná megszerezni. A CNN közvélemény-kutatása szerint viszont a hitüket aktívan gyakorlók között Obama viszi el a pálmát, különösen a vallásos afroamerikaiak körében. Az elemzők úgy vélik, Hillarynek meggyűlhet a baja a fekete protestánsokkal, akik a demokraták fontos szavazóbázisát jelentik, de jelenleg inkább Obamát részesítik előnyben. A spanyol ajkú evangéliumiak többnyire egy állásponton vannak a fehér evangéliumiakkal, amióta azonban a bevándorlás kérdése előtérbe került, jobban hajlanak arra, hogy a demokrata oldalra szavazzanak.
A Pew Forum elemzői szerint az evangéliumi keresztények körében változás zajlik, aminek több oka is van. Egyrészt többen arra a következtetésre jutottak, hogy túl kockázatos hitüket egy adott párttal vagy annak politikájával mereven összekötni, ugyanakkor tisztában vannak vele, hogy az általuk fontosnak tartott kérdések nagy része politikai döntéseket és lépéseket is igényel.
Másrészt viszont generációváltás zajlik az evangéliumiak körében. A politikai aktivitás alapjait megteremtő vallásos jobboldal és a Keresztény Koalíció alapítóinak a befolyása fokozatosan csökken. A vezetők új generációja (Rick Warren, Bill Hybels, Joel Hunter) már nem csupán arra a néhány kérdésre (pl. abortusz, melegházasságok ellenzése) szűkíti le érdeklődését, mint elődjeik, hanem a társadalmi és gazdasági kérdések sokkal szélesebb spektrumában gondolkodnak (pl. környezetvédelem, faji egyenlőség, társadalmi igazságosság, a szegények felemelése, az AIDS elleni küzdelem vagy a nemzetközi kapcsolatok).