Vissza a tartalomjegyzékhez

Szlazsánszky Ferenc
Nagyon gáz
Interjú Kaderják Péter egyetemi tanárral

Miközben Oroszország és az Egyesült Államok éles versenyt folytat a közép-ázsiai és közel-keleti gázkészletekért, Magyarország partnerséget vállalt az oroszokkal. Ráadásul előnytelen feltételekkel - állítja a Corvinus Egyetem Regionális Energiagazdasági Kutatóközpontjának vezetője.


Fotó: Somorjai László

Miről szól a Déli Áramlat kontra Nabucco vita?
- Az elmúlt évtizedekben a földgáz vált az egyik legfontosabb elsődleges energiaforrássá Európában. Az európai piac nagyon jól fizető piac, ahol az oroszok jelenleg is a legnagyobb beszállítók 25-30 százalékos részesedésükkel.
Kérdés, hogy Európa a jövőben tovább növekvő keresletet honnan elégíti ki? Itt jön be a képbe az a verseny, ami megindult az orosz készletek melletti legnagyobb gázkészletekért, az európai fogyasztókhoz való eljuttatása módjáért, hiszen az orosz gázvagyon mellett az iráni, Kaszpi-tengeri térségi gázlelőhelyek, illetve Katar adják a világ második legnagyobb ismert gáz-készletét. Ehhez az európai fogyasztóknak nincs közvetlen hozzáférésük. A vita a hozzáférésről zajlik.
Az oroszok nyilván azt akarják, hogy tovább növekedjen a befolyásuk az európai gázpiacon.
- A közép-ázsiai gáz Oroszország számára a legnagyobb potenciális versenytárs, tehát orosz érdek, hogy az európai fogyasztóhoz minél később jusson el ez a gáz, vagy ha eljut, akkor orosz vezetéken keresztül jusson el. Európának viszont az lenne az érdeke, hogy közvetlen hozzáférést kapjanak ehhez a gázhoz, erre adna lehetőséget a Nabucco vezeték.
Ezzel együtt a Nabuccót sem jótékonysági alapon építenék meg, igaz?
- Természetesen. A projektben részt vevő cégek fantáziát látnak benne: az Iránban, Azerbajdzsánban, esetleg Türkmenisztánban, Kazahsztánban relatíve olcsón vett gázt az EU-ban nagyon jól el tudják adni, a csővezeték ára bőven megtérül.
Mennyibe kerül a gáz termelői áron, és mennyiért lehet eladni Európában?
- Azerbajdzsánban húsz dollárba kerül ezer köbméter gáz kitermelése, amiért az európai fogyasztó ma 350-400 dollárt fizet. A két ár között körülbelül 350 dollár a különbözet, ebből mondjuk 50 a szállítás költsége, tehát marad közel 300 dollár haszon. Az a kérdés, hogy ez teljes mértékben egy olyan orosz gáztársasághoz kerüljön, amely elintézte, hogy ez a gáz csak az ő csőrendszerén érkezhet Európába, vagy megjelenik egy versenytárs, és innentől egymás alá kínálnak árban.
A Déli Áramlat megépítése kizárja a Nabucco megépítését?
- Európában lenne kereslet mind a kettőre. De a Déli Áramlat terve a Nabucco partnereit is szembeállítja, hiszen részt vesz benne Bulgária, Magyarország, kimaradt viszont Románia, Törökország, ráadásul Ukrajnát és Törökországot eleve ellenséges helyzetbe hozza.
A másik probléma, hogy az orosz fél nemigen akarja elfogadni, hogy a gáz és a csővezeték két külön dolog - ez az európai felfogás. Az oroszok azt szeretnék elérni, hogy az európai területen futó csővezetékük felett is százszázalékos kontrollt gyakorolhassanak.
Európa arra törekszik, hogy olyan energetikai hálózatot alakítson ki, amely úgy használható, mint a közúthálózat: bárki, aki kifizeti a használati díjat, közlekedhet rajta.
Ez ésszerű, a gáz viszont az oroszoké.
- Európában nem csak az oroszoké. A közös energiapiac kialakításának koncepciója arra épül, hogy különböző forrásokból érkező gázoknak versenyezni kellene, mert különben az európai fogyasztók nagyon drága árat fizetnek, így az európai gazdaság versenyképtelenebbé válik az amerikai vagy más versenyképes gazdasággal szemben.
Nem hatalmi harcról van szó inkább? Az oroszok szeretnének „gázuralomra” szert tenni, Európa meg nem szeretné, ha orosz monopólium alakulna ki, mert az könnyen átváltható politikai akaratra.
- Persze. Ha az orosz fél megerősödik, feltehető, hogy a közép-ázsiai gáz is elsősorban orosz csővezetékrendszeren keresztül jut majd el Európába, vagyis a forrást is elvonja a Nabucco elől.
Milyen eszközei vannak az EU-nak, hogy ezt megakadályozza?
- A mainál sokkal hatékonyabban támogatnia kellene az alternatív projekt megvalósulását, másrészt sokkal aktívabb tárgyalásokat kellene folytatnia az érintett országokkal, Azerbajdzsánnal, Türkmenisztánnal, Törökországgal, amelyek részesei lennének a Nabucco projektnek. Történtek is lépések, a Nabuccónak már van egy az Európai Bizottság által kinevezett projektkoordinátora.
A Nabucco egyelőre papíron létezik, és van egy projekttársaság, az alapító öt cég: az osztrákok, a magyarok - a MOL -, a bolgárok, a románok és a törökök.
Emellett a vezeték egy lehetséges szakasza már elkészült Azerbajdzsán és Törökország között. Ennek a nyomvonalnak a folytatása lenne a Nabucco. Azt, hogy van fantázia a tervben, igazolja, hogy nemrégiben csatlakozott a projekthez hatodikként az RWE, Németország második legnagyobb energetikai vállalata, amely egyébként tulajdonosilag független a Gazpromtól.
A két vezető német energetikai cég közül az egyik résztulajdonos az orosz Gazpromban, miközben a másik a Nabuccóba szállt be: ez is arra utal, hogy Európa sem egységes a kérdésben.
- Pontosan így van. Az Európai Bizottság kinyilvánította, hogy a Nabucco prioritást élvez, ugyanakkor kétségtelen, hogy Oroszországgal komoly tagállamok kötötték meg külön üzleteiket: a németek az Északi Áramlat kapcsán, az olaszok beszálltak a Déli Áramlatba, és Ausztria is megkötötte az üzletét Oroszországgal. Kétségtelen, hogy az uniós elgondolás ellenére Oroszország ma is saját érdekeinek megfelelően önmagában tekinti az uniós tagállamokat, és mindig keresi azokat a partnereket, akiket meg tud nyerni, és ami még arra is jó, hogy ezek a külön üzletek összeugrasszák a többi tagállamot. Oroszország oszd meg és uralkodj politikát folytat, hogy Kelet-Európában fenntartsa a szinte monopol beszállítói helyzetét, Európában pedig megőrizze domináns helyzetét. Az oroszok profik.


A Nabucco gázvezeték tervezett nyomvonala

Ha megépülne a Nabucco, nem lépne fel az a veszély, hogy előbb-utóbb az azt ellátó országok ébrednének öntudatra, és kezdenének el keménykedni Európával úgy, ahogy most az oroszok teszik?
- Nem tennék, mert nem válnának kizárólagos beszállítóvá. Azt mindenki világosan látja, hogy Oroszország nélkül nincs európai gázellátás, tehát Oroszországot senki nem akarja és nem is tudná kiszorítani a piacról. Hanem éppen a többszereplős beszállítói kör garantálná, hogy egyik sem kezd el keménykedni.
Beszéljük a múlt héten aláírt magyar-orosz gázvezeték-megállapodásról! Ennek egyik kritikája, hogy miközben Európa az orosz monopolhelyzetet kívánja elkerülni, a magyar fél az ellentétes folyamatot segíti. A kormány viszont azt állítja, jól járunk, ha több forrásból kapunk gázt.
- Tény, hogy az Európai Bizottság nem állt a Nabucco projekt mögé olyan súllyal, hogy az mindent elsöprő lett volna, ráadásul több uniós tagállam külön üzleteket kötött az oroszokkal, tehát felvethető a kérdés, miért Magyarország legyen az egyetlen ország, amely, ha már épül egy ilyen vezeték, balek módon ne próbáljon abból hasznot húzni. Eddig a pontig jó érvek hozhatók fel amellett, hogy Magyarország partnerséget vállalt Oroszország mellett, miközben fenntartja az opciót, hogy a Nabuccóba is beszálljon. Nálam eddig tart a „megértő” rész a dologgal kapcsolatban.
És mi a sérelmezhető?
- A magyar kormány semmit nem tett annak érdekében, hogy a Nabuccót előre mozdítsa. Sőt, teljesen váratlanul, meglepetésszerűen aláírunk egy megállapodást, és beszállunk a Déli Áramlatba. Ez a kiszámíthatatlanság - nem érthető, hogy mit miért tesz ebben az ügyben a kormány - nem jó, mert elbizonytalanítja a Nabuccós partnereinket, szembeállít minket Ukrajnával, mert a Déli Áramlat kikerüli Ukrajnát, szembe állít minket Törökországgal, kellemetlen helyzetbe hoz például Romániával szemben, hogy az amerikaiakról ne is beszéljünk. Külpolitikai szempontból költséges húzás volt a szerződés aláírása, rizikós vállalkozás hintapolitikát folytatni gázvezetékügyben. De vannak nagyobb bajok is: az ember azt várná, hogy ha mi egy ilyen dologba beszállunk az oroszokkal, akkor a magyar állampolgárok valami haszonra tesznek szert.
E tekintetben biztonságosabb ellátásról, és egy hatalmas magyarországi gáztározó megépüléséről hallhattunk.
- Itt értünk a történet legneuralgikusabb pontjához. A Külügyminisztérium honlapjára feltették a szerződést: szerintem döbbenetes.
Miért?
- Milyen potenciális haszna lehetne, hogy beszálltunk a projektbe? Említette a gáztárolót, és hogy többlet gázforráshoz juthatnak magyar fogyasztók, mert ha az ukrán vezetéket elzárja az orosz fél, akkor jó, ha van egy másik vezeték is. Ezen kívül hasznot jelenthetne az is, hogy magas tranzitdíjat tudunk kérni az oroszoktól a hazánkon átszállított gázon.
De mi szerepel a megállapodásban? Nem magánvállalkozó építi a Déli Áramlat magyar szakaszát, hanem egy vegyes vállalat, melyben 50 százalék tulajdona van a magyar államnak, és 50 százalék az orosz fél által kijelölt cégnek. A kivitelezési munkákat az alaptőke arányában finanszírozzák a felek. Ez azt jelenti, hogy a magyar állam az adófizetők pénzével száll be az építésbe, ez 200-250 milliárd forint. A négyes metró árának a fele. Sok pénz fölöslegesen, mert ezt magánbankok is megfinanszírozhatnák, mondjuk a MOL-nak.
De van súlyosabb része a szerződésnek: a magyar fél kötelessége azt a földterületet, illetve azokat a kizárólagos jogokat biztosítani, ami a csővezeték megépítéséhez szükséges. Tehát a magyar állam nemcsak adófizetői pénzt rak a projektbe, hanem gyakorlatilag nyomvonalat vásárol a magyar lakosságtól az országon átmenő orosz csővezeték számára.
Ez azt jelenti, hogy Magyarországot átszeli több száz kilométeres, pár méter széles Oroszország?
- Erről van szó, a területet is odaadtuk neki.
Miért?
- Ez nagy kérdés. De a következő meglepetés a szerződés 7. cikkelye, amely kimondja, hogy a csővezeték-kapacitás használata fölött kizárólagosan az orosz alapító dönt. Ez a szerződés fehéren-feketén kimondja, hogy Magyarország harminc évre lemond arról, hogy egy szót is hozzászóljon, hogyan hasznosul a csővezeték kapacitása. Ha az orosz fél azt mondja, holnaptól ezen a csővezetéken egyetlen köbméter gázt sem hozok, ezt legálisan teszi. Ha azt mondja, hogy ezen a csővezetéken teljes kapacitással átnyomom a gázt Magyarországon, de nem engedélyezem, hogy ebből magyar fogyasztó egyetlen köbméter gázt kivegyen - ami a vezeték egyik ígérete lenne - ezt is jogszerűen teszi. Bár fele-fele arányban vagyunk tulajdonosai a vezetéknek, de ami érték ebben a vezetékben, az száz százalékban az oroszoké.
Mi a helyzet a gáztározóval?
- A szövegben az áll, hogy a működtetés - több más feltétel mellett - a Magyarország területén meglévő - tehát nem megépítendő, nem az orosz fél által Magyarországnak ajándékozott, - legalább egymilliárd köbméteres gáztároló használatával lehetséges. Aki azt állítja, hogy ebből a megállapodásból kiolvasható, hogy ez a társaság majd épít a magyar fogyasztók hasznára egy egymilliárd köbméteres tárolót, az nem mond igazat. Inkább az olvasható ki a szerződésből, hogy a meglévő magyar tárolókat veszi igénybe ez a gázvezeték.
A tranzitdíjból viszont jó bevételekre tehetünk szert.
- Csakhogy az orosz félnek egyáltalán nem érdeke, hogy önmagától tranzitdíjat szedjen be, aminek a felét odaadja a magyaroknak. A mi alkupozíciónk pedig ismert: az oroszoké a gáz, és száz százalékban rendelkeznek a vezeték felett. Úgyhogy amennyiben a magyarok ragaszkodnának a magas tranzitdíjhoz, legfeljebb azt mondják: akkor nem szállítunk gázt a vezetéken. Az orosz félnek nyilván nulla forint tranzitdíj az érdeke. És itt bezárul a kör: ez már-már hazaárulás. Kidobunk 300 milliárd forint magyar adófizetői pénzt, földet biztosítunk az orosz vezeték számára, és nekem senki nem tud egyetlen forint hasznot mutatni, hogy ebből mi a jó a magyar állampolgároknak.
Hogyan lehetett egy ilyen szerződést aláírni?
- Vagy zsarolható az, aki ilyet aláír, a másik lehetőség meg a jutalom.
Ez az oka, hogy Amerika annyira „kiakadt”?
- Nem. Ezen én akadtam ki. Az amerikai érdek egészen más. Szerintem Amerikának elsődlegesen az a szempontja, hogy az oroszoktól független utat találjon a közép-ázsiai gázvagyonnak Európa felé. Ebben bizonyára szerepet játszik az is, hogy a meglévő iraki kitermelést el tudja juttatni jól fizető piacokra. Ugyanakkor az amerikai diplomácia egyfajta érdeke, hogy a volt orosz tagállamoknak segítsen önálló állami létre jutni, hogy kiszabaduljanak az orosz szorításból, és szállítási útvonalakat találjanak, ahol másnak is el tudják adni a nyersanyagaikat.
A Nabucco tehát egyrészt európai fogyasztói oldali diverzifikációt teremtene, másrészt ezekben az országokban értékesítési diverzifikációt is létrehozna. Egyébként az a félő, hogy ha elhúzódik az európai verseny, előfordulhat, hogy a kazah, türkmén és más lelőhelyek készleteit Kína fogja felvásárolni. Ez egy világméretű verseny.
Amerikai szemszögből ezt kockáztatja az orosz-magyar megállapodás?
- Abszolút mértékben. Az a baj, hogy abban a pillanatban, hogy itt vannak az oroszok, nem csak gazdasági kérdés a csővezeték. És szerintem ezzel az MSZP-t leírták amerikai oldalon.