Vissza a tartalomjegyzékhez

Piros Péter
Ki a zenész?
Holtsávban a cigányzene a kontárok miatt

Magyarországon ma bárki felléphet zenészként a vendéglőkben, holott az elmúlt fél évszázadban kötelező volt vizsgát tennie minden előadóművésznek. Több zenész, köztük Kossuth-díjasok is a nemrégiben eltörölt vizsga visszaállításáért lobbiznak.
Az ellentábor viszont úgy érvel, a közönség majd eldönti, kit hajlandó meghallgatni, s kit nem.


Fotó: Mohai Péter

Ötven éven keresztül vizsgáztatta a fellépni vágyó zenészeket az Országos Szórakoztató Zenei Központ (OSZK). 2000-ben törvénybe is foglaltatott, hogy a vendéglátó üzletekben „élőzene és/vagy műsorszolgáltatás esetén a zenész, az énekes, a revütáncos, illetve a lemezbemutató legalább az OSZK által szervezett szakvizsgával rendelkezik”. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy csak olyan előadó léphetett fel, aki sikeresen levizsgázott a szervezet zsűrije előtt. 2006 szeptemberében azonban Kóka János, akkori gazdasági miniszter megelégelte a „szocializmus ezen itt maradt irracionalitását”, és rendeletével eltörölte a kötelező vizsgázást. Azóta bárki felléphet a vendéglőkben. Felvetődik a kérdés: a közönség vagy a vizsgabizottság döntse el, hogy ki számít igazi zenésznek?
„Már Kóka úr rendeletének meghozatala is enyhén szólva homályosnak mondható” - avat be a részletekbe a cigányzenészek jövőjéért aggódó Raduly József, a Száztagú Cigányzenekar korábbi elnöke, a Magyar Kultúra Lovagja. Raduly beszámolójából kiderül, hogy szakmai egyeztető fórum valósult meg Kóka rendeletének kiadása előtt, melyen a vizsga megtartásáról határoztak a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumot képviselő Csepeli György közpolitikai igazgatóval. „Ekkor úgy tűnt, végleg megoldódik annak a háromezer-ötszáz előadónak a problémája, akik már levizsgáztak. Ennek ellenére a miniszter semmibe vette a tanácskozás eredményeit, és egy tollvonással eltörölte a kötelező vizsgát.”
Ez pedig - Raduly szerint - beláthatatlan károkat okozott a cigányzenészeknek. „Segédmunkássá alacsonyította a művészeket, hiszen így a kóklerek is ugyanolyan lehetőséggel pályázhatnak egy munkára, mint azok, akik egész életüket végigtanulták” - mondja Raduly, és hozzáteszi: a cigány gyerek életében az jelentette eddig az emberré és művésszé válás próbáját, amikor elment, és papírt szerzett arról, amit húsz évig a bandában csinált: a zenélésről.
„A villanyszerelő is hároméves képzés után kap csak szakmát, vajon pont a művésszé váláshoz ne kelljen egyetlen vizsga sem?” - hangzik a vizsgáztató szervezet igazgatójának, Szirmai Lászlónak érvelése.


Raduly József

Jelenleg semmiféle vizsga nincs a Zenei Központban - tudtuk meg Gáti Erikától, aki a vizsgáztatások ügyintézője -, „azonban százhetven fő máris jelezte, hogy amennyiben visszaállítják a vizsgát, ők megmérettetnék magukat”. Az OSZK szerint ez azt jelzi, hogy a zenészek fontosnak tartják ezt a megmérettetést, Szirmai szerint pedig „csak annak nem kell a vizsga, aki nem tud kottát olvasni”.
A történet nem Kóka János nevezetes tollvonásával ért véget, hiszen Raduly József levélben kereste meg az akkori gazdasági minisztert és Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt. Bár választ csak az utóbbitól kapott, ebben a kormányfő felajánlotta az Oktatási és Kulturális Minisztérium romaügyi stratégiai főtanácsadójának, Kállai Katalinnak a segítségét abban, hogy hosszú távú megoldást találjanak a szórakoztatóiparban dolgozó zenészek vizsgáztatási rendszerével kapcsolatban.
Tavaly novemberben létre is jött egy egyeztető fórum, melyre Raduly saját koncepciót dolgozott ki a cigányzenészek képzésére, oktatási és a hosszú távú foglalkoztatási rendszerére vonatkozóan. A Kossuth-díjas művészekből, érdekvédelmi szervezetekből és minisztériumi tagokból álló gyűlés elfogadta Raduly tervezetét, mint a kormánnyal való tárgyalás alapját.
Azóta viszont eltelt három hónap, és kijelenthetjük: semmi sem történt. „Mintha fékezett habzású mosóport használna a kormány ellenünk, amivel lefogta a lendületünket” - mondja Raduly, aki a közelmúltban újabb lendületet véve „ismét demokratikus úton, tárgyalóasztalnál” próbál az ügyben előrébb jutni: még egy levelet címzett a miniszterelnöknek, melyben segítségét kéri a helyzet rendezéséhez.
„Kóka szerint a vizsga a kádári korszak maradványa, ezzel szemben bizonyítani tudjuk, hogy Horthy Miklós alatt is bocsátott ki működési engedélyt a zenészszakszervezet” - áll az egyik pontban. „Jelen levő probléma, hogy sok romának nincs szakmája, erre pedig eltörölni azt a vizsgát, ami bizonyítaná a zenésztudását, hát ez nem nevezhető logikus lépésnek” - vetődik fel egy újabb ellentmondás. Abban Szirmai László is egyetért a Száztagú Cigányzenekar egykori elnökével, hogy különösen a cigány muzsikusokat sújtja a mostani, vizsga nélküli állapot: „A cigányzenét természetesen a cigány származásúak játsszák, a szalonzenét szintén, a legjobb magyar tánczenészek pedig ugyancsak roma származásúak, őket tehát mindenképpen nagymértékben érinti az ügy.” Ami pedig a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium indoklását illeti, Szirmai is talál benne ellentmondást: „A minisztérium egyik legsúlyosabb tévedése azt volt, hogy szerintük az OSZK előírja, milyen zenét szolgáltasson a vendéglátó. Ilyet, kérem, mi soha nem tettünk, nem is fogunk, még a vizsga tematikája alapján sem lehet erre a következtetésre jutni.”
Megpróbáltuk megszólaltatni a másik oldalt is, ez azonban nem sikerült. Több átirányítás után az Oktatási és Kulturális Minisztériumnál (OKM) kötöttünk ki, mivel a „Gazdasági és Közlekedési Minisztérium portfóli-ójából már kikerültek a szórakoztatással kapcsolatos dolgok” - erről Csepeli György informálta lapunkat.
Az OKM-nél egyszer személyesen, négyszer pedig kollégáin keresztül ígért válaszadást az ügyben illetékes Borovszky Tímea, az OKM Esélyegyenlőségi Főigazgatóságának vezetője, azonban tényleges választ mind ez idáig nem kaptunk arra a kérdésre, hogy terveznek-e bármilyen módosítást a cigányzenészek, illetve az előadóművészek ügyében.
A liberális álláspont szerint „majd a közönség eldönti, mi kell neki, nem kell még külön vizsgáztatni a zenészeket”, Raduly és Szirmai azonban inkább egy szakmailag felkészült bizottságra bízná a döntést. „A vendégnek nem ez a dolga, ő szórakozni akar” - mondják. Abban a koncepcióban egyébként, amelyet Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek is elküldött, Raduly több megoldást is felvázol: a vizsga visszaállítása mellett javasolja egy önálló, előadóművészettel foglalkozó főiskolai vagy egyetemi képzés beindítását; a területnek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem szárnyai alá való integrálását; OKJ-s képzés beindítását; vagy egy, az Országos Cigány Önkormányzat működtette iskola létrehozását.
„Bármelyik megfelelne, csak ne segédmunkásokként bánjanak a cigányzenészekkel” - próbál kompromisszumra jutni Raduly, aki szerint ez a helyzet is jelzi: „ma az igénytelenség és silányság diktatúráját éljük”.