Vissza a tartalomjegyzékhez

Morvay Péter
Ki lesz McCain ellenfele?
Obama botlott, Clinton lendületben

Hillary Clinton alelnök-jelöltséget ajánlott Barack Obamának a texasi és ohiói győzelme után. A bejelentés jól jelzi a volt first lady önbizalmának az erősödését, akit pedig sokan már leírtak. Obama 12 államon keresztül tartó győzelmi sorozata megtört - az illinoisi szenátor több hibát is vétett a döntő szavazás előtt -, ám továbbra is vezet Clinton előtt a delegátusok számát tekintve. A republikánusoknál John McCain ellenfél nélkül maradt, miután Mike Huckabee is kiszállt a versenyből. A kérdés most az, hogy ki lesz a vietnámi veterán ellenfele novemberben.


Bush elnök támogatásáról biztosította John McCaint. Lépést tartanak

Tavaly ősszel még saját maga vitte a bőröndjét a turistaosztályon, ma pedig a Republikánus Párt elnökjelöltje - így összegezte egy politológus a CNN választási műsorában azt a rendkívüli teljesítményt, amelyet John McCain az elmúlt fél évben ért el. A jelölt, akinek már azelőtt elfogyott a pénze, hogy a kampány elkezdődött volna, és stábja is otthagyta, március 4-én elsőként szakította át a célszalagot a reménybeli elnökjelöltek közül. (McCain legkitartóbb riválisa, Mike Huckabee egyébként szintén a futottak még kategóriából indult, megelőzve a híresebb és gazdagabb vetélytársakat.)
A politológusok - akiket a választók az idei amerikai kampány során rendszeresen megtréfáltak - a népszerűtlen iraki katonai beavatkozás melletti kiállása miatt tartották reménytelen esetnek McCain indulását. A washingtoni nézőpont azonban csalókának bizonyult: a felmérések szerint csak a szavazók egynegyede gondolja döntő kérdésnek az iraki háborút.


Sokan aggódnak azonban Amerika biztonsága miatt. McCain győzelmi beszédében azt ígérte, hogy folytatja a terrorizmus elleni harcot, és semmi szín alatt nem engedi meg, hogy Irán atomfegyverhez jusson. Ez az üzenet már a demokrata ellenfélnek, elsősorban Barack Obamának szólt, aki azonnal kivonná az amerikai csapatokat Irakból, és tárgyalásokat kezdene Teheránnal. Obama önmagával is ellentmondásba keveredett. Amikor San Antonióban újságírók megkérdezték tőle, hogy tárgyalna-e elnökként a Hamasz vezetőivel, azt válaszolta, hogy nem, mivel „senki nem tárgyalhat olyanokkal, akik kétségbe vonják egy állam létezéshez való jogát”. Az illinoisi szenátor elfelejtette, hogy Irán vezetői sem ismerik el törvényesnek Izrael létezését.
Hillary Clinton is felvetette, vajon alkalmas-e a csupán négyéves szenátusi múltra visszatekintő Obama arra, hogy egy globális válsághelyzetben a hadsereg főparancsnokaként felelős döntést hozzon. Clinton egyik hatásos televíziós kampányhirdetésében békésen alvó gyerekek tűnnek fel, majd egy akciófilmszerű bevágás következik arról, hogy váratlanul kitör egy súlyos nemzetközi válság. Hajnali háromkor megcsörren a telefon a Fehér Ház elnöki lakosztályában. A narrátor kérdése: „Ilyenkor nincs lehetőség hangzatos beszédekre, sem gyorstalpaló tanfolyamok elvégzésére. Önök kit szeretnének, hogy felvegye a telefont? ” A texasi és ohiói eredményekből úgy tűnik, hogy a biztonság kérdésével Clintonnak sikerült - legalábbis részben - kifognia a szelet Obama kampányából. Az is bejött a volt first ladynek, hogy az utolsó héten határozottan „megfeddte” riválisát. „Szégyellje magát, Barack Obama” - mondta Clinton egyik kampánybeszédében, olyan röplapokat lobogtatva, amelyekben ellenfele stábja hamis információkat terjesztett róla. Az egyik vitatott téma épp az észak-amerikai szabadkereskedelmi megállapodás (NAFTA) volt. Amerikában sokan ezt az egyezményt tarják felelősnek munkahelyek ezreinek a megszűnése miatt. Obama azt állítja, hogy ő megszüntetné a NAFTÁ-t, ám a héten kiszivárgott egy kanadai diplomáciai jelentés, amely arra utalt, hogy ezt mégsem gondolja olyan komolyan. A dokumentum szerint Obama egyik vezető kampányemberét ugyanis Ottawába küldte azzal a céllal, hogy megnyugtassa a kanadaiakat, nem kell mindent szó szerint venni, ami a kampányban elhangzik.
Ezek az epizódok - harmadikként hozzávehetjük a volt chicagói tanácsadójának és támogatójának, Tony Rezkónak az ügyét, aki adócsalás, pénzmosás és zsarolás vádjával börtönbe került - nem erősítik Obama szavahihetőségét. Pedig a demokrata jelöltnek novemberben éppen a leghitelesebbnek tartott jelölt, McCain ellen kell kiállnia.
A texasi és ohiói vereségek megtörték az illinoisi szenátor győzelmi sorozatát, épp a döntő siker előtt. Kérdés, hogy ez Obama számára - aki továbbra is több delegálttal rendelkezik, mint ellenfele - átmeneti kisiklás, vagy a közhangulat megfordulását jelzi-e. A felmérések szerint Obamának a liberális, magas jövedelmű, városi értelmiségi réteg mellett elsősorban a fekete szavazók között kimagasló a támogatottsága. Ez utóbbi körben 89 százalék szavazott rá Texasban és csak 11 százalék Clintonra. Az arányok minden más társadalmi rétegben ennél jóval kiegyensúlyozottabbak. Az elemzők szerint a fekete szavazók aligha tántoríthatók el Obama mellől, ami felveti a kérdést, hogy ez mekkora veszteséget jelentene a demokraták számára, ha mégis Clinton lenne a jelölt.
Ennek a dilemmának a feloldására tett javaslatot Hillary Clinton, aki azt ajánlotta Obamának, hogy legyen az alelnökjelöltje, ha ő nyeri az előválasztásokat. Az ajánlat természetesen elméleti, hiszen Obama a megtorpanás ellenére jobban áll, és bőkezű támogatóinak köszönhetően - akiket többek között Soros György segített megnyerni - legalább kétszer annyi pénz áll a rendelkezésére, mint Clintonnak. Ha a demokrata párt a hosszú küzdelemből megosztva és kölcsönös sebeket ejtve kerül ki, az esélyt adhat a rivális nélkül maradt McCain számára, hogy 2009. januártól George W. Bush utódja legyen a Fehér Házban.