Vissza a tartalomjegyzékhez


Malajzia: kettős jogrend
Vallásszabadság kontra saria

A malajziai törvények szerint maláj állampolgárnak lenni azt jelenti, hogy az illető a maláj népcsoporthoz tartozik és iszlám vallású. Az etnikai és a vallási identitás ilyen módon elválaszthatatlan fogalmak a maláj jogrendben. S bár a 25 milliós délkelet-ázsiai ország lakosságának negyedét más vallású és nemzetiségű csoportok (pl. indiaiak, kínaiak, vietnámiak, nepáliak) alkotják, a maláj születésű állampolgárok szélsőséges tortúrának teszik ki magukat, ha megpróbálják elhagyni az iszlám hitet, és más vallásra akarnak áttérni.

Az államhatalom a nemzetközi politika porondján demokratikusnak mutatja magát, és vallásszabadságról beszél, miközben a hatóságok minden döntését - az állami jogrenddel párhuzamosan működő - iszlám sariajog rendre felülbírálhatja. Amikor egy muzulmán vallású maláj állampolgár házasságot köt egy más vallású malajziai lakossal, születendő gyermekeik hivatalosan iszlám vallásúaknak számítanak, még akkor is, ha ez nem egyezik a szülők akaratával. Ha egy maláj hívő elhagyja az iszlám hitet, és más vallást választ, fel kell készülnie arra, hogy az állami hatóságok első lépésként egy egyéves rehabilitációs programon való részvételre kötelezik, ahol „szép szóval” próbálják visszavezetni a megtévedt hívőt az iszlám hithez. Amennyiben az „átnevelés” nem hozza meg a kívánt eredményt, keményebb eszközökhöz nyúlnak: elveszik az illető lakását, állampolgárságát, és kiutasítják az országból.
A hatalomnak jól bevált módszerei vannak az eredetileg más vallású közösségek, csoportok „megtérítésére” is. A leghatékonyabb stratégia: a kis közösségek vezetőinek jelentős anyagi javakat (pl. lakás, motor) biztosítanak „megtérésükért” cserébe. Az erősen hierarchikus, tekintélyelvű társadalmi berendezkedésnek köszönhetően, a vezető után automatikusan felveszi az egész közösség az iszlám hitet. A fent vázolt körülmények következményeként a csendben és feltűnés nélkül működő keresztény gyülekezetek pásztorainak többsége azonnal visszairányítja a megtérni vágyó muzulmán hívőket az illetékes imámhoz (iszlám tanító). Teszik ezt a békesség kedvéért, még akkor is, ha van lehetőség, „kiskapu” a szigorú törvények megkerülésére, kivédésére. Hivatkozhatnának nyugodtan arra, hogy nem volt tudomásuk a náluk jelentkező hívő iszlám hátteréről. Megtehetik ezt kockázatmentesen, ha egyébként eleget tettek előzőleg annak az előírásnak, amely szerint a gyülekezetben, az istentiszteleti alkalmakon jól látható helyre ki kell írni: Muzulmán hívők számára nem ajánlott! Ez az előírás minden vallási témájú szellemi termékre (pl. könyv, cd, dvd stb.) egyaránt vonatkozik.
Egy keresztény pásztor véleménye szerint ugyanakkor a növekvő elnyomás sok esetben erőteljesebb ébredést hoz. Beszámolt - a névtelenséget hangsúlyozottan kérve - olyan hívéről, aki hajlandó volt végigcsinálni az állami tortúrát, ellenállt családja presszúrájának, s bár mindent elveszített, keresztény hitét megőrizte. Ma is Malajziában, a hazájában él, megmaradt a gyülekezetében, és továbbra is Istent szolgálja.