Vissza a tartalomjegyzékhez

Bagyarik Cecília
Csavarhúzó a betegben
Műhibák valódi felelősök nélkül

Csavarhúzódarabot felejtettek a Szegedi Klinika egyik betegében. Miközben az illetékesre várakoztunk, a félretett telefonkagylón keresztül jól hallatszott, amint az egyik egészségügyi dolgozó jóízűen nevet a történteken.


Képünk illusztráció

Az érintett ötvenkét éves asszony combnyakműtétje során titániumcsavarokat ültettek a csontjába. Ezek eltávolítása 2007 májusában történt meg. Azt, hogy a művelet hogyan zajlott, a zárójelentés is rögzítette: „... eredeti metszésből behatolva feltártuk a korábban behelyezett csavarokat, a proximalis csavar kitekerési kísérletekor a nagyfokú beépültség miatt igen jelentős ellenállást tapasztaltunk. Kb. másfél menetnyi tekerést követően a csavarhúzófej végéből néhány mm-es darab lepattant, így az használhatatlanná vált. Mivel a speciális méret miatt másik céleszközzel nem rendelkeztünk, a sebet zártuk.”
A letört fémdarabbal mindaddig senki nem törődött, míg az „önálló életet nem kezdett élni”. A beteg fájdalmai augusztusra jutottak el arra a szintre, hogy ismét operálni kelljen. A műtét során derült ki, hogy a gyulladást a korábban bent felejtett csavarhúzóvég okozta. A beteg többszöri érdeklődésre sem kapott érdemi választ a történtekkel kapcsolatban, végül 2008. február 5-én e-mailen keresztül tudhatta meg a Szegedi Tudományegyetem álláspontját:
„A betegnél a gyógyult combnyaktörést követően a fémanyagok eltávolítása indokolt volt. A szabályosan végzett beavatkozás közben a felhasznált eszközök meghibásodása olyan jellegű technikai szövődmény, amelyről a gyógyintézmény nem tehet, az a kockázat körébe tartozik. Az egyetem munkatársai a szövődményt felismerték, erre a beteg figyelmét felhívták. A fémszilánk eltávolítása azért nem történt meg, mert annak kockázata nagyobb lett volna, mint az, hogy az idegen anyagot a helyén hagyják. A beteg a későbbiekben az egyetem egy másik klinikáján jelentkezett, ahol a fémeltávolítást szabály szerint elvégezték. A beteg által előadott panaszok a fellépett technikai szövődménytől függetlenek, azok a degeneratív ágyéki gerinc elváltozásainak következményei. Álláspontunk szerint az egyetem részéről felróható mulasztás nem történt, a kialakult technikai szövődmény a kockázat körébe esik, és a beteg jelenleg fennálló panaszai azzal nem állnak összefüggésben.”
Ábrahám László - a beteg jogi képviselője - szerint az egészségügyi törvény tartalmazza, hogy a beteget az elvárható legnagyobb gondossággal kell ellátni. Esetünkben megállapítható, hogy a klinikán nem ezen elvárható legnagyobb gondosság mellett végezték el a műtéti beavatkozást, így - a műhibákra szakosodott ügyvéd szerint - az intézmény kártérítési felelőssége mind vagyoni, mind nem vagyoni kártérítés vonatkozásában fennáll. Az ügyben eligazítást adhat, hogy a Legfelsőbb Bíróság és az Egészségbiztosítási Felügyelet álláspontja szerint az idegen test szervezetben hagyása nem műtéti kockázat, hanem gondatlanság.
Ennek ellenére nem lesz egyszerű a beteg igényérvényesítése, mivel a fent idézett orvosi véleményt a Szegedi Tudományegyetem Igazságügyi Orvos-szakértői Intézetének professzora is megerősítette. Ezzel ellentétes szakértői véleményt pedig nehéz lesz beszerezni, mivel az említett professzor az igazságügyi orvosszakértők hierarchiájában az egyik legmagasabb „tudományos bizottság” vezető beosztását foglalja el.