Vissza a tartalomjegyzékhez

Kőszegi Anita Anette
Visszavonult az elegancia mestere

Itt a korai tavasz, ám nemcsak emiatt pezsdült fel a divatvilág: a 20. századi neves divattervezők közül nemrég a 75 éves Valentino búcsúzott el a párizsi haute couture divathét záróeseményén, melyet sorrendben a new york-i és londoni bemutatók követtek. Úgy tűnik, a tavasz fuvallata nemcsak a szűk plénumot vette kegyeibe, hanem hozzánk is elért, és az utóbbi napokban még a mi borongó telünket is térdre késztette.


Fotó: Reuters

Valentino Garavani neve - akit az egykori filmsztár, Rudolph Valentino után kereszteltek el - az idők során egyfajta generációs márkanév lett. Negyvenöt év munkássága során mindvégig hű maradt önmagához: névjegyét az elegancia, a nőiesség, a gazdagság arisztokratikus ünneplése mellett tette le. Megteremtette az „örök” római divatot, melyről ténylegesen azóta beszélünk, mióta Valentino az első, párizsi mintára szervezett couture szalonját Rómában megnyitotta. Nevéhez fűződik a római divat a hatvanas évekbeli fergeteges korszaka, a „dolce vita”, Sophia Lorennel az élen. Majd Jackie Kennedy Onassis menyegzői ruhájával és kérlelhetetlen eleganciájú kiskosztümjeivel véste bele magát emlékezetünkbe, melyet olyan világsztárok öltöztetése követett, mint Julia Roberts és Cate Blanchett. Mindketten meseszép Valentino-estélyiben vették át az Oscar-díjakat.
Valentino 75 évesen köszönt el a divat világától. Tervezők sora nyilatkozott róla elismeréssel és hódolattal. A brit Vogue szerkesztője, A. Schulman szerint szokatlan, hogy valaki a divat történelmében ilyen magasságokba tör, és ezt ilyen hosszú időszakon keresztül meg is tudja tartani. Egyedülálló az is, hogy Valentino úgy teremtett meg egy luxus-brandet, hogy nem állt mögötte hatalmas apparátus. Ruháit mindig ő tervezte, egy üzleti partnerrel képviselve a márkanevet. Utódot nem nevelt ki; Alessandra Facchinetti fiatal tervező lesz, aki első Valentino-kollekcióját márciusban bemutatja.
Az elmúlt években sokszor érte kritika Valentinot az állandóság miatt, hogy túl archaikus megközelítéssel nyúl a női öltözködéshez. Világa még mindig az a világ, ahol a teadélutáni partikra sifon selyemruhákban jelennek meg a hölgyek, My Fair Lady-kalapokban, a ruhához illő kiskabáttal és könyékig érő kesztyűvel. Utolsó divatbemutatóján is ez a fajta klasszikus elegancia köszönt vissza. Tavaszhoz illően a habkönnyű fehér, hamvas barack és virágmintás anyagok, a selyem minden formájában, hímzett, gyöngyözött, paszományos díszítésekkel ejtették bámulatba a közönséget.
Egy interjúban azonban elmondta: már nem élvezi annyira a munkáját, mint negyvenöt évvel ezelőtt - kifejezetten unalmasnak tartja a divat világát. „A divat világa romokban hever, nem mond már nekem semmit” - mondta a tervező az Il Messagero nevű olasz lapnak. „Kifejezetten unalmassá vált az utóbbi években. A fiatal tervezők kreációi teljesen egyformák. Túlságosan keveset foglalkoznak a kreativitással, és túlságosan sokat az üzlettel. Az öregek sem tudnak már újat mondani, nem csak nekem kellene visszavonulni.”
A január 23-ai estén azonban nyoma sem volt a kritikai hangulatnak, sem a jövő miatti aggodalomnak, ez az este a múlt és a divatdiktátor méltó ünneplésével telt. Valentino munkássága csupa fény és pompa, amely keveset villantott meg a magánemberből - azon túl, hogy szűk családi - és baráti körben szerette leginkább idejét tölteni, kevés egyebet tudunk róla. Állítólag szeretné belevetni magát a kertészkedésbe, de a tervezéssel sem akar felhagyni, színházi jelmezeket alkotna a legszívesebben.
Hogy milyen is az igazi Valentino, azt remélhetőleg hamarosan megtudhatjuk Matt Tyrnauer, a Vanity Fair munkatársa által rendezett filmből, mely várhatóan májusban, a cannes-i filmfesztiválon kerül bemutatásra.