Vissza a tartalomjegyzékhez

Hazafi Zsolt
Újra vége egy korszaknak
Mit barkácsolnak a kormányban?

Draskovics Tibor felfelé buktatásával Gyurcsány Ferenc gyakorlatilag elismerte, hogy az általa 2006-ban megálmodott államreform megdőlt, és kénytelen kiegyezni a párt meghatározó politikusaival. Noha az állandó személycserék azt sugallják a kívülállóknak, hogy a MSZP vezetői inkább magukkal, illetve egymás pozíciójával foglalkoznak, mintsem a társadalom gondjaival, a változások mégis erős üzenetet hordoznak „befelé”. De csakis befelé, ahol a miniszterelnök alaposan rászorul az erősítésre.


Bajnai Gordon és Draskovics Tibor
Fotó: Somorjai László

Tavaly év végére a tartós népszerűségvesztés miatt MSZP-n belül már nemcsak a felső vezetésben, hanem a középvezetői rétegben is válsághangulat kezdett kialakulni. Ráadásul a miniszterelnök az úgynevezett köztisztasági csomagjával szembekerült a saját frakciójával, melynek az lett a következménye, hogy a több tucat szocialista polgármester nyíltan szembehelyezkedett Gyurcsány Ferenccel, más szóval fellázadt ellene.
Ráadásul az MSZP Szocialista Platformja is szervezkedésbe kezdett. Róluk azt érdemes tudni, hogy a közelmúltban megválasztott elnökkel, Baja Ferenccel együtt többek között olyan politikusok is alkotják ezt a szerveződést, akik 2000 környékén „elővették” Németh Miklóst, a rendszerváltás előtti, egyébként akkor nagyon népszerű reform-miniszterelnököt, hogy induljon el az MSZP miniszterelnök-jelölti posztjáért. Németh végül nem indult el, de a küzdelem alaposan megforgatta az MSZP belső viszonyait, melynek többek között az lett a következménye, hogy Kovács László helyett a fővárosi szocialisták kénytelenek voltak a kívülről jött Medgyessy Pétert jelölni.
A tavaly decemberi hangulat tehát az MSZP további klikkesedése és a súlyos belső csatározások kiújulása felé mutatott. Az elmúlt hetek történései arra engednek következtetni, hogy a miniszterelnöknek kompromisszumot kellett kötnie több MSZP-s vezetővel, aminek az lett a következménye, hogy nemcsak új politikát kell hirdetnie (erre a jövő héten kerül sor), hanem újra át kellett alakítania a kormányát.
Gyurcsány ugyanis 2006-ban a magyar közigazgatásban szokatlan módon kvázi két kormányt hozott létre, a politikusokból álló hagyományos kabinetet és a bizalmasaiból álló „belső” kormányzatot. A miniszterelnöki hivatalban ugyanis létrejöttek olyan részlegek, mint a Draskovics Tibor által vezetett Államreform Bizottság, vagy a Bajnai Gordon irányította európai uniós fejlesztéssel foglalkozó megarészleg. Mindkét személyt az akkor a győzelem hevében „bivalyerős” Gyurcsány emelte be a politikába, de nem rendelkeztek - és ma sem rendelkeznek - erős szocialista támogatókkal. Ráadásul a MeH-et vezető miniszternek is bizalmasát, Szilvássy Györgyöt nevezte ki. Így a Miniszterelnöki Hivatalban összpontosultak a fejlesztési pénzekről, a reformokról és a kormány politikájáról szóló döntések, a régi minisztériumok csak végrehajtói lettek a központi akaratnak.
Az elmúlt másfél-két év arról szól, hogy ez a belső „ellenkormány”, hogyan bomlott fel, és kulcsszereplői miként veszítették el befolyásukat, illetve tért vissza a kormány működése a korábbi szakaszhoz. Igaz, ehhez az is kellett, hogy nem jöttek az eredmények, a rendszer tele volt működési zavarral. Mindennek az lett a vége, hogy Bajnai Gordonból végül „hagyományos” önkormányzati és területfejlesztési miniszter, Draskovics Tiborból pedig a héten „hagyományos” igazságügyi és rendészeti miniszter lett.
Bár a kormányszóvivő szerint mindez nem kormányátalakítás, hanem csak „kormányszerkezet-átalakítás”, valójában az MSZP-frakcióban többen is abban reménykednek, hogy mindez visszatérést jelent a hagyományos baloldali politikacsináláshoz. Ami azt eredményezi, hogy a képviselők nemcsak szavazógépként, hanem alakítóként is részt vehetnek a kormány politikájának a formálásában. Többen abban bíznak, hogy mindez a kormányzás habitusára is kihat, sikerül ismét szerethető politikát „csinálni”, és ezáltal sikerül az MSZP-ellenes „népharagot” lecsitítani.
A MSZP-s vezetők további „sakkozásának” az eredménye, hogy átrendezték az államtitkári posztokat is: Keller László pénzügyi, Simon Gábor munkaügyi államtitkár lett, Csizmár Gábor, a szociális minisztérium államtitkára átkerült a Kiss Péter vezetette Miniszterelnöki Hivatalba, Baja Ferenc pedig megkapta az elektronikus kormányzat felügyeletét.
Az azonban világos, hogy mindez semmilyen üzenetet nem hordoz az átlagpolgárok számára. A realista szocialisták szerint most az a kérdés, hogy sikerül-e hiteles „új politikát” kezdeni. Az elmúlt másfél évben ez a harmadik kísérlet erre.