Vissza a tartalomjegyzékhez

Lukács András, Párizs
Francia Kulcsár-ügy?
Milliárdos csalás

Hogyan képes egy 31 éves, kockázatmentes ügyekkel foglalkozó bróker megrengetni az európai tőzsdéket, és rábírni a világ legbefolyásosabb jegybankját, hogy csökkentse kamatait? Ez a kérdés foglalkoztatja a francia közvéleményt, de az európai pénzpiacok szereplőit is, miután egy Jérome Kerviel nevű bróker tőzsdére vitte bankja, a Société Générale teljes vagyonát, mintegy 5 milliárd eurós kárt okozva.

Nehéz választ adni arra a kérdésre, miként tudta Jérome Kerviel kockázatos üzleteit titokban tartani, és hogyan tudott - a jelenlegi verzió szerint - egymaga túljárni munkatársai és felettesei eszén. Kerviel elvileg csak kockázatmentes üzletekkel foglalkozhatott (volna), besorolása szerint ugyanis vásárolhatott részvényeket, de azokat rövid időn belül el is kellett adnia; így az árfolyam-ingadozásoknak köszönhetően ezekkel az egyensúlyközeli tranzakciókkal csak szerény nyereséget vagy veszteséget könyvelhetett el. Kerviel azonban továbbment, mint az számára engedélyezve volt: felvásárolta a részvényeket, de a kedvező árfolyamra várva tartogatta őket, miközben minderről a bank vezetése mit sem tudott.
Egy ilyen nagymértékű felvásárlásnak hamar ki kellett volna derülnie, főleg, ha a brókerek ügyleteinek ellenőrzése jól működik. A rendszer hiányosságait azonban Jérome Kerviel jól ismerte, a bróker ugyanis korábban öt évig dolgozott az ellenőrzési osztályon. Tisztában volt az ügymenettel, a módszerekkel, az ellenőrzések gyakoriságával, ismerte a belépési kódokat, így sikerült eltitkolnia azt, hogy valójában milyen üzleteket is kötött a részvénypiacokon.

A hivatalos verzió szerint a Société Générale január 18-án, pénteken reggel szembesült Kerviel magánakcióival, azzal, hogy több mint 50 milliárd euró értékben kötött határidős ügyleteket különböző európai tőzsdéken (Euro Stoxx, a német Dax és az angol FTSE) az árfolyam kedvező alakulásában bízva, miközben a bank saját vagyona ennél kevesebb, „csupán” 35 milliárd euró. Meg kell azonban jegyezni, hogy a bank részvényei néhány nappal korábban esni kezdtek, tehát nagyon valószínű, hogy egyesek már jóval korábban tudomást szereztek a nagymértékű fedetlen lekötésről.
A Nouvel Observateur című hetilap szerint a szombatról vasárnapra virradó éjszakán Kervielnek először Jean-Pierre Mustičre, a bank általános igazgatóhelyettese előtt kellett megtartania „éves beszámolóját” a 2007-ben megkötött ügyletekről. Ekkor még nem tört ki a pánik - erre másnap reggel került sor, amikorra világossá vált, hogy a jelenleg is nyitott pozícióknak köszönhetően a bank teljesen kiszolgáltatott helyzetben van. Ekkor Daniel Bouton, a Société Général igazgatója a Banque de France, vagyis a francia jegybank elnökének segítségét kérte a csőd elkerüléséhez, ami a jelenlegi pesszimista gazdasági hangulatban katasztrofális következményekkel járt volna, akár globális szinten is. Annak érdekében, hogy elkerüljék az öszszeomlást, úgy döntöttek, kerül amibe kerül, lezárják a Kerviel által nyitott pozíciókat. Ez a pénteki zárásnál még „csak” 1,4 milliárd euró lett volna, akkor ugyanis még nem sejthették, hogy hétfőn a világ tőzsdéi évek óta nem látott zuhanásba kezdenek. Bouton és Christian Noyer jegybankelnök mindeközben elhatározták, hogy az ügyet titokban tartják, míg sikerül túladniuk az összes Kerviel által vásárolt részvényen. Eredetileg Daniel Bouton szerette volna értesíteni Nicolas Sarkozy köztársasági elnököt, de ezt végül elvetették.
Hétfőn végül bekövetkezett a katasztrófa - miközben az ázsiai tőzsdék zuhanni kezdtek, a Société Générale nagymértékű eladásba fogott, ami tovább fokozta a tőzsdeindex esését Európa-szerte. Mivel az Egyesült Államokban a Martin Luther King-emléknap miatt hétfőn országos szünnap volt, a Fed (az amerikai jegybank) jelentős kamatvágást hajtott végre, hogy megakadályozza az ázsiai és európai tőzsdéken tapasztalt zuhanást. Nagy kérdés, hogy erre akkor is sor kerül-e, ha tudják, hogy az európai tőzsdék eséséhez a Société ügye jelentősen hozzájárult; a Banque de France elnökének állításával ellentétben a Fed vezetői ugyanis több amerikai lapnak is úgy nyilatkoztak, hogy nem informálták őket az ügyről.
A Société végül szerda délig folytatta a részvények eladását, lesújtó egyenleggel: a bank 4,88 milliárd eurót bukott az ügyön, aminek következtében Jérome Kerviel vált az abszolút értékben legnagyobb kárt okozó csaló brókerré. A nyitott pozíciók lezárását követően Daniel Bouton és Christian Noyer beszámoltak az esetről Christine Lagarde gazdasági miniszternek, Francois Fillon miniszterelnöknek, illetve Nicolas Sarkozynek. A beszámoló természetesen nem aratott osztatlan sikert, a médiaérzékeny francia elnöknek valószínűleg az sem tetszett, hogy az ügy következtében indiai látogatásáról az Indian News csak a tizenharmadik oldalon, Jérome Kerviel ügyleteiről viszont az első oldalon számolt be.
Elképzelhető, hogy ez is szerepet játszott abban, hogy a francia elnök egy televíziós nyilatkozatban nyíltan megüzente Daniel Boutonnak, hogy vállalja a felelősséget, és mondjon le vezérigazgatói pozíciójáról. Erre azonban nem került sor, az elbocsátási hullám megállt Jean-Pierre Mustičre általános igazgatóhelyettesnél, aki Daniel Boutonhoz hasonlóan benyújtotta lemondását, de az igazgatótanács ezt sem fogadta el. Mindeközben Jérome Kerviel előzetes letartóztatásba került, amelyet azonban Renaud Van Ruymbeke bíró a rendőrség javaslatának ellenére nem hosszabbított meg. A bróker a Clearstream-ügyben ismertté vált Ruymbeke bírónak azt állította, hogy felettesei gyakorlatilag szemet hunytak magánakciói fölött. Ügyletei ugyanis 2007-ben mintegy 1,4 milliárd euró profitot hoztak a banknak.