Vissza a tartalomjegyzékhez

Hajdú Sándor
Jobbra húz a néplélek
Időközi választásokon rendre tarol az ellenzék

Tavaly egész évben 113 esetben, idén március végéig pedig már 36 településen kell majd az urnákhoz járulniuk a választóknak. Az okok, amiért szavazni kell, sokfélék, az elhalálozástól az összeférhetetlenségig minden indok megjelenik, de az elmúlt időszakban egyre többet szerepel a képviselő-testületek önfeloszlatása.


Képünk illusztráció
Fotó: Somorjai László

Az ok egyszerű: nem tud a testület a polgármesterrel együtt dolgozni, a testületet fel kell oszlatni. A politikai ellentétek miatt gyakran működésképtelenné válik a település, ráadásul az új választások költsége a településeket terheli.
A zászló a tavalyi időközi önkormányzati választások óta egyértelműen az ellenzéknek áll. A jobboldal kereken ötször annyi képviselőt delegált a helyi képviselő-testületekbe, mint a szocialisták, és ez a trend a helyi választásokon folytatódik. A kisebbik kormánypárt teljesen eltűnt, igaz a liberálisok csak néhány esetben próbálkoztak, feledhető eredménnyel. Az MDF számára biztató jel, hogy az átlaguk 8 százalékos támogatottságot mutatott, ami a párt országos népszerűségi indexét jócskán felülhaladta.
A legdrámaibb változás azonban a választásokon való részvételi hajlandóságban van. A legutóbbi országgyűlésiképviselő-választáson a főváros XI. kerületében, a 15. számú országgyűlési választókerületben, ahol időközi képviselő-választást tartottak vasárnap, az októberben elhunyt Deák András (Fidesz-KDNP) képviselő megüresedett mandátumáért négyen indultak, s a jogosultak 33,4 százaléka, mintegy 10 700 ember voksolt. Bár az alacsony részvétel miatt nem lett érvényes a szavazás, de a közhangulatot jól mutatja, hogy 67 százalékot kapott az ellenzék jelöltje, míg a közös kormánypárti aspiráns mindössze húszat.
A képzeletbeli „pálmát” azonban az ormánsági 300 lelkes Gilvánfa vinné el, ott az utóbbi három évben negyedszer járultak az urnához a választók, sőt a részvételi arány is példamutató a demokráciában: a 215 választóból 189 jelent meg a választáson, ami több mint 80 százalékos részvételi arányt jelent.
A legjobban mégis a független jelöltek teljesítettek, igaz, sok esetben a független jelző nem a valóságot fedi. A kistelepülések életében mégis fontos dolog a független jelző, mert így akarják fenntartani a békés egymás mellett élés látszatát. A nagy pártok helyi fiókjainak és jelöltjeinek küzdelmére nemigen kíváncsiak a választók, nekik inkább olyan ember kell, akiben megbízhatnak, akit ismernek, aki közülük való. Az önfeloszlatás eszköze viszonylag új politikai fegyver, amit egyre többször vet be a polgári oldal, többnyire azokon a településeken, ahol nem sikerült másfél éve a polgármesteri széket megszerezniük, de a testület többségében jobboldali képviselőkből áll.
Az eljárás tanulmányozására a Békés megyei Körösnagyharsányra mentünk, ahol a napokban oszlott fel a testület, a polgármesterrel való együttműködés-képtelenség okán.
A hatszázötven főt számláló, halmozottan hátrányos helyzetű, szinte Romániába beékelődött falu Trianon óta éli a zsákfalvak kilátástalan, lassú pusztulásra ítélt mindennapjait. A reményt az uniós csatlakozással kapta vissza a település, mivel légvonalban mindössze tizennyolc kilométerre található Nagyvárad. Hosszú huzavona után elkezdték építeni a határon átvezető utat - innen is és onnan is.
Már az utolsó szakasznál jártak mindkét oldalon, amihez a szomszéd román településsel kellett együtt pályázni, de itt beütött a politika. „Az egyik megyei potentát itt vadászott, és hirtelen a nyolcfős testület fele Fidesz-frakcióvá alakulva bejelentette a feloszlatást, mivel az én személyemmel nem tudnak együtt dolgozni” - mondta a január végi testületi ülés rövid történetét Makra Tibor polgármester.
„Pedig annyi gesztust tettem feléjük, hogy nem ezt vártam viszonzásul - esküdözött a polgármester, aki tovább sorolja a következményeket: - most nincs költségvetés, nincs pályázat, csúszik minden, mert ide is befolyt a nagypolitika, sőt van olyan információm, hogy a választókerületben még több hasonló kistelepülésen ezt a forgatókönyvet készíti elő a polgári oldal.”
A polgármestertől való búcsúzás után a település főutcáján beszélgetünk a helybeli lakosokkal. A véleményük egyöntetű. Nem volt erre a lépésre szükség, mert a falu a kilátástalanságból végre a fejlődés útjára lépett. „Nem kell nekünk az a megosztottság, ami a nagypolitikát jellemzi” - állította az egyik közmunkaprogramban dolgozó férfi harsányan.
„A nagyváradi piacra akarunk kijutni, arról nem is beszélve, hogy ha minden jól sikerül, belekerülünk a nagyváradi fejlődés, növekedés sodrásába” - tette hozzá az egyik kistermelő.