Vissza a tartalomjegyzékhez

Tihanyi Péter
Pokol a Blahán

Belehalt koponyasérüléseibe az a középiskolás (M. Roland, 18 éves), akit osztálytársa (Rajmund, 17 éves) a tanítás után megvert a Blaha melletti utcában.


Fotó: Vörös Szilárd

K. É., Rajmund osztálytársnője:
- Már délelőtt a tanteremben összeszólalkoztak. Ez a Roland aki meghalt, meg még egy-két másik fehér fiú állandóan cigányozott a suliban.
Ez cigányiskola?
- Nem. Hatszázan vagyunk, ebből csak legfeljebb száz lehet cigány, szóval, akkor délelőtt is ment a cigányozás, még az apukájára is mondott valamit. Erre Rajmi bevágott neki, a homloka kicsit felrepedt, de semmi különös. Ezt aztán Roland megmondta ugyebár a tanárnőnek, a tanárnő meg elvette Rajmi ellenőrzőjét, és beírt neki valamit. Roland mondta is a tanárnőnek, hogy engedje hamarabb haza, de a tanárnő nem engedte.
Roland nem akart egyszerre hazamenni Rajmunddal?
- Persze, hogy nem, félt, hogy kap még. Így is lett. Később jött ki Roland a suliból, de Rajmiék megvárták még a Blaha előtt, a Királyi Pál utca elején.
Rajmiék többen voltak?
- Hárman. De a Csaba meg a másik barátja nem ütött, csak fogták Rajmi cuccait, és álltak, és nézték a bunyót. A Csabi is szuper bokszoló volt tai-bokszban. Rajmi elkezdte ütni, de alig ütött a fejére, inkább csak a hasát, aztán Roland elesett, feltápászkodott, összeszedte a földről a cuccait, és hazament.
Honnan tudod ilyen pontosan, ha ott se voltál?
- Csabi elmesélte, mert jóban vagyunk.
Aztán Roland este meghalt. De a Rajmi olyan rendes volt, hogy amikor megtudta, hogy meghalt a másik, elment a rendőrségre, és föladta magát szegény. Pedig világbajnok akart lenni, bokszvilágbajnok, sokat mesélt nekem a tatai az edzőtáborról. Olyan lelkizős, kis aranyos, vékonyka srác volt, a légynek sem ártott soha.
Álljunk meg egy pillanatra! Nem Roland ölte meg Rajmundot, hanem Rajmund Rolandot.
- Na, akkor mondok valamit. A suliban a hatszáz tanulóból ötszázhatvan a Rajmit sajnálja és siratja, hogy börtönbe kerül, és nem a másik fiút.
A másik osztálybeli gyerekek - igaz, nem a lányok, hanem a fiúk - így jellemezték nekem Rajmundot: „Egy kötekedős, agresszív, gépezős köcsög, aki minden buliban leissza magát. Meg még drogozik is.”
- Már hogy drogozna egy sportoló? Ahhoz meg, hogy szabad idejében a pénzén ki mit csinál, senkinek semmi köze. Inni meg ritkán ivott, csak ha nem volt edzése.

***

Ugyanazon a napon, amikor Rolandot megölték, egy 12 éves fiú, szintén a téren, megkéselt egy tizenöt évest.

S. J. 23 éves fiatalember, szerkesztő: - Sokszor láttam a Blahán esténként, és azt vettem észre, hogy ez a kisgyerek szabályosan befenyíti a hajléktalanokat és a csöveseket, akik rendesen félnek is tőle.
Mit jelent a befenyítés?
- Dzsúdómozdulatokat csinál előttük a kezével, a lábával, néha kicsit hozzájuk is ér, rúg feléjük, és apróbb dolgokat, cigit, aprópénzt, öngyújtót elvesz tőlük. Azok meg szó nélkül tűrik. Ősszel például az egyik alkalommal nyargaltam arrafelé Eimennel, egy arab barátommal az aluljáróban. Rossz idő volt, esett az eső, sokan voltak az aluljáróban, és ez a gyerek egyszer csak beszólt nekem: mi van veled, te köcsög, hogy nézel ki? Visszaszóltam neki: te vagy köcsög, de még ki se mondtam, azonnal három hatalmas cigány, nem tudom, honnan, felállt mellette, mi meg gyors léptekkel elhúztuk a csíkot.
Magyarul elmenekültetek?
- Hát igen. Nem akartuk a balhét, meg hogy ez a három ember lefejeljen minket, pedig mi sem vagyunk se alacsonyak, se gyengék. Szóval futólépésben távoztunk, a kanyarban meg elkezdtünk futni, mikor észrevettük, hogy még követnek. Nemrégen meg azt láttam, dél körül lehetett, hogy ez a srác fenn a szökőkútnál, a padok mellett éppen ellopta egy hozzá hasonló kissrác BMX biciklijét. Színes szivacsokkal volt a váza díszítve, jól nézett ki. Gurított a bringán kettőt-hármat, gyorsan felpattant rá, és eltekert. A meglopott srác meg elkezdett sírni.
Mit lehetett érezni a srácról?
- Lehet, hogy fel se fogja, amit csinál, az arca mindenesetre teli van gonoszsággal, simán agyonszurkál bárkit. Szerintem azok szedik el tőle a lopásai hasznát, akik mögötte vannak. Láthatóan tisztában van azzal, hogy hivatalosan nem tudnak mit csinálni vele, mert nagyon fiatal. Sőt, az is látszik rajta, hogy azzal is tisztában van, hogy nem csinálhat vele a rendőrség semmit.
N. János zenész, 22 éves:
- A Blahán szoktunk zenélni. Ahányszor ott voltunk, főleg tavaly, ezt a kisgyereket szinte csak futó helyzetben lehetett látni, mindenki elől csak rohant, és legtöbbször cigi égett a kezében vagy a szájában, de sokszor láttam, hogy üvegből sört iszik. Pökhendi stílusban, nagyképűen beszélt, nekem körülbelül a hasamig ért. Mikor zenéltünk, folyamatosan zavart minket, odaállt, hőzöngött, idétlenkedett. Egyszer hozzám is odajött, és a gitáromat elkezdte birizgálni, ütögette a húrokat, és kézbe vette a gitárt. Mondom neki, ne csináld, menj innen, de semmi. Elment, aztán visszajött, és megint elkezdte rángatni a gitárt. Bepipultam, megfogtam a kezét, és azt mondtam neki: ha még egyszer hozzányúlsz, eltöröm a kezed. Ez hatott, nem jött többet se akkor, se máskor. Ilyen stílusban beszélni és viselkedni még soha nem láttam kisgyereket. Magabiztos volt, a tekintete is más volt, mint a többinek. Úgy viselkedett, mintha ő lenne a király.
Rendőr nem volt a környéken?
- Nem, soha. Sokan azért nem bántották, azért nem verték véresre egyszer sem, mert két-három nagydarab felnőtt volt mögötte. Öt-tíz méterről figyelték, és láthatóan védték.
Kik lehettek azok?
- Románok. Román cigányok.
A kisfiú is sötét bőrű volt?
- Az, és rendesen volt akcentusa is. Mondom, akármikor a Blahán voltunk, nyáron, ősszel, télen, a srác mindig ott volt, és mindig üldözte valaki, aki legalább három fejjel volt magasabb, mint ő. A kissrác futás közben is röhögött, gyors volt, és fürge.
V. Kristóf, 16 éves tanuló:
- 2006 októberében jövök haza a suliból, a Corvin áruház előtt megyek, éppen ott tartok, ahol most az a nagy bontás meg építkezés van, és érzem, hogy jönnek utánam. Másik pillanatban négy roma körülvesz.
Hány évesek voltak?
- Tizenhat-húsz között lehettek. Rondán beszéltek, nem akarom ismételni, azt akarták, hogy mindent, ami van nálam, adjak oda nekik. Táskámat, zsebeimet kifordították, ami kellett nekik, elvették, illetve azt mondták, ha nekik adom, nem lesz nagy bajom.
Mit vittek el?
- Mobilt, pénztárcát, ilyesmit.
Féltél?
- Hát… féltem. Nem akartam, hogy megverjenek. Hagytam, hogy elvegyék. Utána elmentek.
Maguktól?
- Maguktól.
Futottak?
- Nem, mentek. Nem foglalkoztak már velem.
Ezután te mit csináltál?
- Szóltam anyukámnak, aki ott várt a villamosmegállónál, száz méterre tőlem. Elmondtam neki, mi történt. Megpróbált a környéken rendőrt keresni, de nem volt. Aztán megláttuk a tolvajokat, a négyből már csak három volt ott, sétálgattak, ahogy észrevettük őket, ők is észrevettek bennünket, és elkezdtük kergetni őket, anyu meg én. Az Astoria irányába futottak. És az első keresztutcánál háromfelé szétspricceltek, és eltűntek. Hívtuk telefonon a 112-őt, kijött egy járőr, mindent felírt precízen. Ennyi.
És?
- És semmi. Nem lett meg semmim.
Jársz azóta a Blahán?
- Félni nem félek, de ha tudom, elkerülöm. Meg az egész nyolcadik kerületet.
Egy neve elhallgatását kérő rendőr a térről:
- Rajtunk röhögnek a bűnözők, mert tudják, hogy szinte semmit nem tehetünk, annyira le vagyunk gyengítve.
Jogszabályokkal?
- Azzal is. Főleg azzal. A bűnözők jogait védi szinte minden paragrafus, meg védi és sztárolja őket a sajtó is. Ha én egy kiskorú tolvajt netán megpofozok, amikor bűnöz, vagy lecigányozom, vagy ha csak keményen beszélek vele, engem másnap kirúgnak. Kinek kell ez? Inkább nem látunk, nem hallunk. Gondolod, hogy nem tudjuk már ránézésre is, ki a bűnöző? Még azt is tudják, hol van a „munkaterülete”, de az állásunk fontosabb. Ezt a tizenkét évest annyira kényezteti a televízió, hogy ha majd két év múlva gyilkolni is fog, és nemcsak szúrni, akkor be kéne vonuljanak vele ezek a tévészerkesztők is. Mert nem műsort kell vele készíteni. És ezt nemcsak én mondom, de az emberek legtöbbje. Tízből nyolc ezt gondolja. Persze ez nem szalonképes egy újságban.
Egy intelligens arcú idős hölgy a Blaháról:
Hogy érzi itt magát?
- Mire gondol?
A bűnözőkre. Például arra a tizenkét éves kisfiúra, aki pont itt szúrt meg valakit, ahol ülünk.
- Jaj, jaj, jaj, hagyjon békén ezzel! Itt ugyanaz folyik kicsiben, mint ami „odafönt” nagyban. Ha Princz Gábor, aki majdnem százmilliárdot ellopott vagy elosztogatott, hárommillió forintos büntetéssel megússza, akkor mit kapjon az, aki ellop egy mobiltelefont?
Gondolkozzon már! Ha ez a Tánczos nem gyilkolta meg azt a kislányt, akkor miért kapott tizenhárom évet? Ha meg meggyilkolta, miért csak tizenhárom évet kapott, amit még negyedeltek is. Inkább ott kutakodjon! És jól érzem magam itt a Blahán. Pláne, ha arrébb megy.