Vissza a tartalomjegyzékhez

Szobota Zoltán
Mindent tudni akarnak az emberről
Interjú Péterfalvi Attila volt adatvédelmi biztossal

A nemrég leköszönt ombudsman szerint a technikai vívmányaival gyűjtött adatok miatt annyira átláthatóvá vált az állampolgár, hogy magánszférája szinte már csak nyomokban létezik. A megfigyeltség érzése pedig az őszinte kommunikációt ölheti ki a társadalomból. Éppen ezért, ha rajta múlna, a modern kor kihívásaihoz igazítaná a személyes adattal való visszaélés törvényi tényállását is.


Fotó: Somorjai László

Mit szól a Microsoft új szabadalmához, amely az e-mailek és telefonhívások mellett a munkavállaló légzéséről, pulzusszámáról, és még ki tudja, mi mindenről küld információt a munkáltatónak?
- Voltak már hasonló kezdeményezések, amelyek képesek például a mi beszélgetésünk alapján elemezni, hogy én vagy ön igazat mondunk-e vagy sem. De hát könyörgöm, ha a munkahelyi grafológus a kézírásos önéletrajzomat elemezve jogellenességet követ el, akkor mennyivel inkább sértik a magánszférát ezek az átvilágítások. Ha az embernek mindig attól kell rettegnie, hogy a kommunikációját valahol valakik a tudta nélkül rögzítik - ami egyébként már megvalósult -, akkor ez előbb-utóbb megöli az őszinte kommunikációt a társadalomban. Tényleg ilyen világot szeretnénk?
Mi kell ahhoz, hogy magánszféránk maradék, talán még láthatatlan részeit jó eséllyel elrejthessük a csúcstechnológia és a terror elleni küzdelem világában?
- Nagyon szigorú jogszabályok és következetes jogalkalmazás. A jogalkotónak ki kell mondania, hogy a szenzációs technikai újítások, eszközök birtoklása önmagában még nem jogosít fel több adat kezelésére, mert ez akár bűncselekményt is megvalósíthat. Ezért szorul pontosításra a személyes adattal való visszaélés törvényi tényállása, mert ebben a formában nem állja ki az idő próbáját. Gondoljon csak arra, hogy menynyire logikus elektronikus közigazgatás címén adatbázisokat összekapcsolni. Csakhogy hiába adja a technika egy gombnyomással ennek a lehetőségét, jogszerűen akkor lehet megtenni, ha megvan a megfelelő törvényi felhatalmazás.
A Privacy International brit szervezet év elején publikált felmérése szerint Magyarország a második helyen áll az európai adatvédelmi ranglistán. Minek köszönhető a dobogós helyezés?
- Többek között annak, hogy Magyarországon alkotmányos alapjog az adatvédelem, és ez nem minden országban van így. A jelentés méltányolta a bíróságok, az Alkotmánybíróság és az ombudsman munkáját, és kitért a köztársasági elnök azon lépésére is, amikor nem írta alá a légiutasok adatainak Amerikába történő kiküldéséről szóló törvényt.
Úgy érzem, sikerült az állampolgárokkal megismertetni és elfogadtatni az adatvédelmet mint jól felfogott önös érdeküket. Épp’ a minap mesélte egyik ismerősöm, hogy egy piaci APEH-ellenőrzés során az ellenőr lefotózta a pult mögött tevékenykedő kofát, aki ezt nyomban sérelmezte is, mondván: milyen jogon tesz ilyet egy hatósági alkalmazott. Korábban mindenki természetesnek vette a hasonló jogellenességeket.
Hogyan lehetséges az adóhatóság fékezhetetlennek tűnő adatéhségét csillapítani, vagy ezzel szemben a magánszférát megőrizni?
- Ennek az éremnek is két oldala van. A korrekt törvényi szabályozás mellett a polgárok adózási moráljának javítása is elengedhetetlen. Ugyanakkor az adóhatóság kivételes helyzete nem jelenti azt, hogy az általa külön-külön kezelt adatok tetszőlegesen összekapcsolhatók, és a nagy fazékba bárki belenyúlhat és bármilyen adatot kihúzhat.
Leköszönésekor azt nyilatkozta, hogy hatéves működése alatt 12 ezer ügyben hozott döntést. Milyen következtetések vonhatók le ekkora ügyforgalom alapján?
- Mivel ez a szám háromszor annyi, mint a korábbi hatéves ombudsmani ciklus idején volt, kijelenthetjük, hogy a magyar állampolgárok már akkor is a biztoshoz fordulnak, ha csak gyanakszanak. Mindez persze nem jelenti azt, hogy romlott volna az adatvédelmi szintünk, hiszen évekre visszamenőleg kimutatható, hogy a beérkezett panaszok közel fele jogszerű adatkezelésről gondolta azt, hogy jogsértő. Jellemző viszont, hogy az állami adatkezelőkkel szembeni panaszok túlsúlya megszűnt, és most már inkább munkahelyekre, társasházakra, csomagküldő szolgálatokra vagy pártokra panaszkodnak az emberek.
Miért feszegetik folyamatosan az adatkezelők az adatvédelem szélső határait? Kiskapukat keresnek, vagy nem ismerik a jogszabályokat?
- Egy munkaadó például kézenfekvőnek gondolja, hogy mindent joga van tudni az alkalmazottjáról. Pedig ez nem így van. És sajnos maga a jogalkotó is sokszor úgy gondolkodik, hogy kitűzött célja csak adatgyűjtéseken és ellenőrzéseken keresztül érhető el. Emiatt ma már szinte teljesen átlátható az állampolgár, egyre inkább csökken a tényleges magánszférája, és ebbe a technikának is nagy szerepe van. Elég, ha a mobiltelefonok cellainformációira, a GPS-re, a térfigyelő kamerákra, az elektromos sztrádamatricákra, a digitális tévére vagy az internetes kommunikációra gondolunk. A technikai fejlődés már réges-régen hatástalanította azt az alapvető adatvédelmi elvet, amit információs önrendelkezési jognak nevezünk, vagyis hogy én rendelkezem arról: ki, meddig, hogyan és milyen adatomat kezelje.
Kinek adná 2008-ban a Nagy Testvér-díjat?
Nem konkrét személynek vagy intézménynek adnám, hanem annak a tendenciának, amely a legegyszerűbb utat választva, a terrorizmus elleni küzdelem jegyében, az adatkezelések számszerűségének drámai növekedését eredményezi.