Vissza a tartalomjegyzékhez

Eperjesi Ildikó
Álompozíció
EU-elnöknek készül Tony Blair

Még életbe sem lépett az Európai Unió új alkotmányos szerződése, máris megindult a harc az új posztokért. A „legzsírosabb” állásnak az EU elnöki széke ígérkezik, de sokak számára vonzó lehet a külügyminiszteri tisztség is. Tony Blair francia támogatással szeretné elnyerni az első számú pozíciót.

Múlt hétvégén Párizsba látogatott Tony Blair. A volt brit kormányfő és jelenlegi közel-keleti közvetítő Nicolas Sarkozy pártjának, a jobbközép UMP-nek a kongreszszusán vett részt. A baloldali politikus megjelenésével nem titkoltan igyekezett a márciusi helyhatósági választásokra készülő UMP népszerűségét növelni.
Brit lapvélemények szerint ezért cserébe Sarkozy támogatni fogja Blair európai elnöki ambícióit. Ezt több tény is alátámasztja. 2008 második felében Párizs veszi át az Európai Unió soros elnökségét. Megfigyelők szerint Franciaország nagyszabású uniós terveivel máris elvonta a figyelmet az elnökséget január elsejétől betöltő Szlovéniától. Párizs máris bejelentette, hogy az ő elnöksége idején az EU kialakítja közös bevándorlási, védelmi, energia- és környezetvédelmi politikáját.
Franciaország tehát igyekszik maradandót alkotni, amihez jól jön, hogy Sarkozy Európa új erős embere. Ha a francia köztársasági elnök támogatja Blair nagyszabású terveit, akkor a volt brit kormányfő jó eséllyel pályázhat a lisszaboni szerződéssel megteremtett állandó európai elnöki posztra. (Az új szerződés alapján megmarad ugyan az országok továbbra is rotáló elnöksége - Magyarországra például 2011-ben kerül sor -, ám az állandó elnökkel ez a pozíció alaposan meggyengül.) A támogatásért cserébe Párizs alighanem benyújtaná a számlát az új elnöknek, mivel Franciaország megkopott világpolitikai befolyását és hatalmi ambícióit az unión keresztül szeretné helyreállítani.
Blair uniós terveire utal továbbá Párizsban elmondott beszédének témája is. A közel-keleti kvartett (az EU, az ENSZ, Oroszország és az Egyesült Államok) közvetítője nagyszabású tervet vázolt fel az unió jövőjéről. Blair szerint a huszonhét tagú közösségnek szorosabban együtt kell működnie, ha több eredményt akar elérni. Csak egy erős és egységes Európa tud jól teljesíteni számos más mellett a terrorelhárítás, a biztonság, a bevándorlás, a szervezett bűnözés elleni harc, az energiaipar, a környezetvédelem, a tudomány, az oktatás területén - érvel Blair. Sarkozy említette meg először nyilvánosan az EU vezetői köreiben, hogy - Jean-Claude Juncker luxemburgi kormányfő mellett - Tony Blairt tartaná alkalmasnak az unió elnöki posztjára. A tárgyalások várhatóan éppen a francia elnökség idején kezdődnek el a két és fél éves, de egyszer meghosszabbítható pozícióról, így Párizs támogatása döntő lesz. Sarkozy szerint a volt brit kormányfő „egyike Európa nagyjainak”. A francia elnök úgy véli, hogy az új európai szupervezető kiválasztásakor nem a legkisebb közös nevezőt kellene megkeresni, hanem a lehető legmagasabbra kell állítani a lécet.
Tony Blair közel-keleti közvetítőként eddig nem ért el nagy eredményeket, inkább az amerikai elnök árnyékában ténykedett. Blair úgy véli, ha súlyos kompromisszumok árán is, de év végéig, tehát Bush hivatali idejének lejártáig még bekövetkezhet az áttörés a közel-keleti béke ügyében, és ebből alighanem még ki akarja venni a részét.
A harmadikutas baloldali politikájáról ismert Blairt nem támogatja mindenki annyira lelkesen, mint Sarkozy. A francia szocialisták szerint a baloldali brit politikust kizárja a versenyből az, hogy annak idején támogatta az iraki háborút. A francia parlament szocialista frakcióvezetője, Jean-Marc Ayrault nyíltan megmondta: nem támogatják, hogy olyan személy kerüljön az európai elnöki székbe, aki részt vett az iraki háborúban (amelyet szinte a teljes francia politikai spektrum ellenzett).
Tony Blair Brüsszelben sem hagyott jó emlékeket maga után. Amikor 1997-ben hatalomra került Nagy-Britanniában, az európai integráció „fővárosában” fellélegeztek. Arra számítottak, hogy az euroszkeptikus konzervatív uralom után a munkáspárti miniszterelnök Európa felé fordítja a briteket. Blair erre alaposan rácáfolt. Vezetése alatt a britek kimaradtak az eurózónából, és London nem kívánta integrálni az uniós külügyeket, igazságügyet és belügyeket.
Van még egy fontos terület, ahol nagy változás állt be a volt brit kormányfőnél. Blair tavaly karácsonykor kivált az anglikán egyházból, és hivatalosan is áttért a katolikus hitre. A nagy változásról már évek óta cikkezett a brit sajtó. Tony Blair kormányfőként utoljára XVI. Benedek pápánál járt. Valószínűleg már ott szóba kerültek a katolizálás részletei. Köztudott, hogy Blair sztárügyvéd felesége, Cherry római katolikus, gyermekeiket is ebben a hitben nevelték, és a házaspár régóta katolikus templomba jár misére. Blair tanácsadói javaslatára azonban megvárta a nyilvános fordulattal a lemondását, mivel egy 19. századi törvény arra utal, hogy brit kormányfő nem lehet katolikus. (Ez persze alighanem újabb tápot ad a brit euroszkeptikusok haragjának, akik már amúgy is „pápista összeesküvésnek” és „diktatórikus veszélynek” tartják az uniót.)
Blair mellett olyan személyek neve merült még fel Európa állandó elnöki posztjával kapcsolatban, mint a már említett, nagy tekintélyű Jean-Claude Juncker luxemburgi kormányfő, aki az euróövezet elnöke, továbbá José-María Aznar spanyol exkormányfő és Aleksander Kwasniewski volt lengyel elnök. Aznart azonban várhatóan balról, Kwasniewskit pedig jobbról ellenzik majd. Bertie Ahern ír kormányfő egy minapi lapinterjúban ugyancsak jelezte a poszt iránt ambícióit, bár azt is elismerte, lehet, hogy csak kevesen állnak ki mellette.
Blair pályafutásának megkoronázása előtt persze egyelőre a legnagyobb akadály, hogy a tagállamok többsége még nem fogadta el a liszszaboni szerződést. Magyarországon már nem fog múlni: a budapesti parlament elsőként ratifikálta az unió új alkotmányát.