Vissza a tartalomjegyzékhez

Busa Viola
2008 a Biblia éve

2008 a Biblia éve. A magyarországi ökumenikus egyházak kezdeményezésének középpontjában a Szentírásnak és kulturális értékeinek népszerűsítése, valamint hazánk bibliai műveltségének emelése áll. A tiszteletre méltó cél mellől azonban - néhány próbálkozástól eltekintve - ma még hiányoznak a formájukban és feldolgozásmódjukban is korszerű magyar nyelvű Bibliák. Pedig a Szentírás kiadása a világ számos pontján üzletnek sem rossz.

Egyesek azt állítják, szinte lehetetlenség kiszámítani, hogy Amerikában hány Biblia talál gazdára évente. Konzervatív becslések szerint 2005-ben például közel 25 milliót adtak el, ami kétszerese volt a Harry Potter-sorozat épp aktuális kötetéből eladott példányszámnak. A Bibliákra költött öszszeg évente meghaladja a félmilliárd dollárt. A George Barna Group nevű közvélemény-kutató intézet felmérése szerint az amerikaiak 45 százaléka heti rendszerességgel olvassa a Bibliát. Egy másik felmérés szerint az amerikai háztartások 95 százalékának van legalább egy Bibliája, de átlagban egy-egy család négy Szentírást birtokol. Ez egyben azt is jelenti, hogy a kiadók évente 25 millió példányt tudnak eladni egy olyan könyvből, amelyből már majdnem mindenkinek van legalább egy.
Ez természetesen igencsak megélénkíti a klasszikus és a modern bibliakiadók közötti versenyt, amelyek igyekeznek a jól bevált, klasszikus fordítások és formátumok mellett valami újjal is előrukkolni, hogy az egyre inkább szegmentálódó piac tarkabarka keresletét lefedhessék. A kiadók évente áttekintik a piacot, összevetik a versenytársak ajánlatait, és a legbefolyásosabb pásztorokkal is megvitatják az elvárásokat. Beazonosítják az aktuális trendeket, és tüzetesen átbeszélik, hogy mik az igények. A borítóterveknél már a legmodernebb dizájntechnikákat vetik be.
A nagy kérdés persze az, hogyan lehet még egy példányt eladni azoknak, akiknek már amúgy is van Bibliájuk. A kiadók szerint a megoldás kulcsa a változatosságban és rendeltetésben rejlik: léteznek tanulmányozásra szánt Bibliák térképekkel, magyarázatokkal, exegézisekkel; vannak a történeteket kronológiai sorrendben bemutató Bibliák; illetve a fejezeteket az év 365 napjára „kiporciózó”, úgynevezett „egyéves Bibliák” is, amelyek segítségével egy év alatt végig lehet olvasni a Szentírást.
Míg egyes verziókban a teológiai tanítások kapnak hangsúlyt, mások a történelmi háttérre fókuszálnak, de vannak olyanok is, amelyek gyakorlati útmutatókat tartalmaznak az Ige mindennapi alkalmazásához. Léteznek külön friss megtérteknek, jegyes- és házaspároknak, gyerekeknek, férfiaknak és nőknek szánt Bibliák is, az adott célközönségnek megfelelő magyarázatokkal, imamintákkal és tanításokkal kibővítve.
A kiadók azzal büszkélkednek, hogy mára már nemcsak „a nagymama fekete Bibliája” elérhető, sőt, a választék szinte határtalan: van Biblia cowboyoknak és szörfösöknek is, de a Thomas Nelson Publishers kiadót már a gördeszkások is megkörnyékezték, hogy szeretnének egy külön, bizonyságokkal és „testreszabott” imamintákkal kibővített „deszkás” Bibliát. Ezenkívül létezik kemény, műanyag lapokból álló, kültéri használatra kiképzett Biblia, és van már vízálló változat is, ha netán valaki a fürdőkádba vagy medencébe is szeretné magával vinni. Emellett természetesen megmaradtak a klaszszikus ünnepélyes külsejű, aranyozott vagy ezüstözött lapszélű, bőrkötésű példányok is, amelyeknél a színválasztékot bővítették.
Mindez jól rávilágít arra a jelenségre, hogy a hit és a fogyasztóorientáltság immár tipikusan összefonódott a modern amerikai evangéliumi mozgalomban. Peter Thuesen vallástörténész szerint „a különböző csomagolást a hívek többnyire evangelizációs eszköznek is tekintik. Ha ez segít minél több emberhez eljuttatni az Igét, akkor szerintük rossz nem lehet.”
Amerikában a modernkori bibliakiadás nagy változásokon esett át: a huszadik század első felében szinte csak hagyományos bőrkötésű példányokat készítettek, és a terepet még főként az archaikus nyelvezetű, 1611-ben készült King James-fordítás uralta, de 1901-ben és 1946-ban is készültek fordítások. Ebbe a közegbe csak 1966-ban történt újabb beavatkozás, amikor is az Amerikai Biblia-társulat piacra dobta a Jó hír a modern kor emberének címmel ellátott Bibliát, amely külsejében már a papírkötésű regényekre emlékeztetett.
Az ötlet sikeresnek bizonyult: egy évvel később már ötmillió példány fogyott el belőle. Ebből más kiadók is ihletet nyertek, és hamarosan egyre több új fordítás vagy új köntösbe öltöztetett régi fordítás került a boltokba. A cél a könnyen elérhető és korunk kulturális igényeihez igazodó külsejű könyv lett.
A Jó hír a modern kor emberének elnevezésű verzió nemcsak csomagolásában, de a fordításban is újítást hozott. A korábbi szövegekben ugyanis általában a formális ekvivalencia elvét alkalmazták, és igyekeztek megőrizni az eredeti héber és görög szövegek mondatszerkezeteit, kifejezéseit és idiómáit. A „Jó hír” viszont a funkcionális ekvivalencia mellett tette le voksát, amelyben nem a szóról szóra történő áttételre, hanem a gondolatok átültetésére került a hangsúly, aminek alárendelték olykor akár a mondatszerkezetek sorrendiségét is.
A tudósok között folyik a vita, hogy melyik módszer az „üdvözítőbb”: Walter Harrelson, az 1989-es New Revised Standard Version fordítási bizottságának egyik tagja szerint „a formális ekvivalencia az olvasót viszi vissza a Biblia világába, míg a funkcionális megfeleltetés a Bibliát viszi az olvasó világába”. Szerinte a formális a jobb megoldás, mivel ez emlékezteti az olvasót arra, hogy a Bibliának kell átformálnia az ő világát és nem fordítva, a funkcionális megfeleltetés hívei szerint viszont az eredeti szövegek a korabeli célközönség köznyelvén íródtak, tehát a közérthetőség mindennél fontosabb.