Vissza a tartalomjegyzékhez

Kovács Klára
Lefagyasztott gazdaság
Interjú Palócz Évával, a Kopint-Tárki Zrt. vezérigazgatójával

Csúcsévet hagyunk magunk mögött - ám mégsem lehetünk elégedettek. Hazánk produkálta ugyanis tavaly az Európai unió 27 országában a legalacsonyabb (1,5 százalék) gazdasági növekedést, a legnagyobb államháztartási hiányt (6,4 százalék), a legmagasabb inflációt (7-8 százalék). Jövőre jobb lesz - de ezúttal sem lehetünk elégedettek: csak egy kicsivel lesz könnyebb a dolgunk. Javulás - ahogy a gazdasági elemzők várják - leghamarabb 2009-ben jöhet el.

Szinte mindenkit meglepett a gazdasági növekedés olyan szintű megtorpanása, mint amit tavaly a második félévben tapasztaltunk. A harmadik negyedévben még az egy százalékot, sem érte el, miközben a kiigazítási csomag alapvető célja sikeresnek mondható: az államháztartási deficit 10 százalékról a várakozások feletti arányban 6,4 százalékra csökkent, és jövőre 4 százalék alá is kerülhet. Mondhatjuk azt, hogy túl vagyunk a nehezén?
- Bizonyos szempontból túl vagyunk a mélyponton. Előrejelzésünk szerint jövőre 2,5 százalékkal növekedhet a gazdaság. Ugyanakkor látni kell, viszonylag lassan gyorsul csak fel a növekedés, ugyanis az idén is hatnak még a kiigazítási csomag negatív hatásai. Nagy a bizonytalanság, és ez megmutatkozik a beruházások tervezésekor is. Az állam részéről szinte leáll a beruházás, csupán az uniós projektekhez szükséges hozzájárulást tervezték be. A vállalatok részéről pedig tapintható a bizonytalanság. Beruházás helyett inkább kiviszik a tőkét. Úgy tűnik, kivárásra játszanak. Nem látszik még, milyen feloldása, megoldása lesz - és mikor - annak a sok feszültségnek, amely átszövi a gazdaságot, a politikát, a társadalmat.
Ennek tudható be az is, hogy lényegesen kevesebb működő tőke érkezik az országba, mint korábban?
- Igen. Miért is választanának minket, miközben a régiós versenytársaink jobb körülményeket biztosítanak?
Megéri a társadalom, a gazdaság áldozatvállalása? Tartósan fenntartható lesz a most alacsonyra tornászott államháztartási deficit, nem üt ki újra a probléma néhány év múlva? Másként fogalmazva, jó irányba haladunk?
- A kiigazítási csomag intézkedéseivel nem haladunk valamilyen irányba. Ez egy állapot, amikor mesterségesen lehűtik, lefagyasztják a gazdaságot, és miután helyreállt az államháztartási egyensúly, újra növekedésnek indulhat.
A 4 százalékos államháztartási hiány hosszú távon is fenntartható lenne reformok nélkül is. Elegendő a megfelelően takarékos gazdálkodás, fegyelmezett adózás és ellenőrzés. De tudjuk, hogy ez kevés. Magyarország jelenleg túladóztatott, ilyen magas adók - amelyek a környező országokhoz képest is kiemelkednek - nem tarthatók fenn. Az adókat tehát mindenképpen csökkenteni kell. Ehhez viszont az állami költségek, kiadások lefaragására lesz szükség. Évek óta szó van erről, sok-sok pénzt költünk a reformok előkészítésére, különféle tanulmányok születnek, ám eddig nem sok látható belőle. Pedig csupán a közigazgatáson belül százmilliárdokat lehetne megspórolni.
Jól mozdult el a kormány a nyugdíjreformmal kapcsolatban. Igazságtalan volt eddig a rendszer, és túlzott terhet ró a gazdaságra.
Igazságtalanság azok felé, akik korábban mentek nyugdíjba. Ők nagy szegénységben élnek, még akkor is, ha bankigazgatók voltak, szemben azokkal, akik az elmúlt időszakban váltottak. Ők az inflációval korrigált fizetésüknek megfelelő összeget kapnak. Nyugodtan nevezhetjük őket „választási nyugdíjasoknak”. Ez a nyugdíjasok, de a dolgozók felé is rendkívül igazságtalan. Mára ennek köszönhetően széthúzódott a nyugdíjasok tábora: a kisnyugdíjasok egyre szegényebbek, és egyre gazdagabbak a magasabb ellátmánnyal rendelkezők. Ez nem tartható fenn sokáig. A következő években is lépések, intézkedések várhatók.
Mire számíthatunk az idén a reálbérek tekintetében a tavalyi több mint 6 százalékos csökkenés után?
- Nem számolhatunk azzal, hogy 0,5 százaléknál nagyobb mértékben emelkednének a reálbérek. A lakosság fogyasztása pedig a tavalyi szinten marad, szemben a múlt évi 2 százalékos visszaeséssel.
Ezek szerint nem érezhetünk lényegi változást, könnyebbséget tavalyhoz képest?
- Valószínűleg nem.
A fél százalék átlag, tehát lesznek, olyan rétegek, amelyeknek jövőre is reálbércsökkenésük lesz?
- Igen, ez elképzelhető. A gazdaság gyengébben muzsikáló szektoraiban lehetséges, hogy csökkennek a bérek, de a közigazgatás, illetve a pénzügyi szektor jövőre is növekvő bérekkel számolhat.
Önmagában még nem tragikus egy stagnáló fogyasztás. Az előző években nagyon gyorsan nőtt a fogyasztásunk. Az elmúlt 5-6 évhez képest ma 20 százalékkal többet költünk. Hogy mikor érzünk majd könnyebbséget, nem lehet előre megmondani. Nem látjuk, milyen lesz a gazdaságpolitika jövőre; mit tesz a kormány a versenyképesség javítása, az adók csökkentése érdekében; azt sem, mit hoz a népszavazás.
Talán lehet sejteni, milyen eredménye lesz.
- Valószínűleg megszavazzák, hiszen ki szeretne önszántából bármit is fizetni. Álságosak a kérdések. Az lett volna korrekt, ha úgy tették volna fel a kérdéseket: „Vállalna ön több adót, tb-járulékot fizetni annak érdekében, hogy finanszírozható legyen az egészségügy, ha eltörölnék a vizitdíjat vagy tandíjat?” Hiszen ha ezeket megszüntetnék, pótolni kellene. Az államnak önmagában nincsen pénze; annyi van, amennyit mi befizetünk.
Tavaly nagyon megugrott az infláció, jócskán meghaladta a 7 százalékot. Mi várható az idén?
- Mérséklődik az inflációs nyomás, 5 százalék körüli mértékre várjuk. Az energia- és a közüzemi díjak emelkedése újra jelentkezik az év elején, de kisebb mértékben, mint tavaly. Várakozások szerint az élelmiszerárak jövőre is nőnek, de kisebb mértékben az előző évihez képest.
Felemás képet adnak a különböző gazdaságkutató intézetek által készített bizalmi indexek. A nagyobb, főként külföldre termelő cégek optimisták a kilátásaikat tekintve, míg a hazai kis- és közepes vállalatok rendkívül pesszimisták. Mi az oka ennek? Mi változhat jövőre?
- A külföldi vállalatok főként külpiacokra készítik a termékeiket, és a világgazdaságban értékesítik. Rájuk kevésbé hatnak a kiigazító csomag negatív hatásai. Ezt mutatja, hogy ebben a környezetben az export 10 százalék felett nőtt tavaly, miközben alig tudnak talpon maradni a hazai vállalatok, a kisebb vállalkozások. Példátlan módon egyszerre három hatalmas teher is nyomja őket. A kormány egyrészről jelentősen emelte az adóterheket, ezzel párhuzamosan szigorította az adóbehajtást, komoly lépéseket tett a gazdaság kifehérítése érdekében, mindezt akkor, amikor szűkülő belföldi kereslettel találkoznak. A lakosságnak érzékelhetően kevesebb a pénze, ennek megfelelően kimutathatóan csökkent a fogyasztás. Egy vagy két hasonló intézkedés még elviselhető lenne, de a három egyszerre nagyon nehezen. Előbb vagy utóbb mindenképpen szükség lesz az adók csökkentésére. Erre leghamarabb 2009-ben nyílik lehetőség. Látszik a kormány részéről némi hajlandóság erre.
Milyen évünk lesz tehát 2008-ban?
- Jellegében hasonló év lesz jövőre is, mint a tavalyi, de némileg kedvezőbb feltételekkel. Tavaly a várakozások feletti mértékben csökkent az államháztartás hiánya, 6 százalék körüli, az idén pedig a prognózisunk szerint 4 százaléknál valamivel kevesebb lehet. Ez a tendencia nemcsak az euró bevezetése, hanem a gazdaságunk egésze miatt is fontos.