Vissza a tartalomjegyzékhez

Gesztesi Márta
A közönség érezhető

„Számomra a művészetnek az alapja, hogy az állóvíz kicsit megmozduljon, és hullámot verjen. Például itt van a rockzene, ami képes volt megváltoztatni generációkat” - vallja lapunknak adott interjújában Demjén Ferenc sokszoros gyémántlemezes előadóművész. Az ismert rockzenész őszintén beszél a politikához való viszonyáról, arról, hogy miért éppen éjjel születnek a slágerei, és hogy kik is az „elveszett gyémántok”.


Fotó: G. M.

Lassan tradícióvá vált, hogy minden évet egy nagy koncerttel zártok. Hogyan tudtok évről évre újabb és újabb attrakcióval előállni?
- Talán mert nem csináljuk görcsösen. Nem akarjuk lepipálni a világ legnagyobb show-műsorait, nem próbáljuk úgy fokozni a hangulatot, hogy olyat is mondunk, ami nem igaz. Egyszerűen tudjuk, hogy mire vagyunk képesek, és azt teljesítjük. Újítanunk pedig könnyedén lehet, mivel hál’ Istennek, van egy több száz dalból álló nagy repertoár mögöttünk. Minden évben megmérettetnek a dalok, hogy túlélték-e a születésük óta eltelt pár évet, néha több évtizedet.
Pályakezdőként a rendszer nagy lázadójának tartottak. Mi volt az első ütközeted a Kádár-rezsimmel?
- Sosem álltam ki szónokolni vagy botrányt csinálni hivatalos helyeken, hiszen tehetetlen voltam. Ezért ha nagy lázadó nem is, de valóban ellenálló voltam. Akkoriban ezt a műfajt csakis azért tűrték meg, mert látták, hogy nagy tömegeket vonz. Persze igyekeztek mindent jól kézben tartani, irányítani. Irtottak mindent, ami angolszász volt vagy külföldi. Tilos volt a hosszú haj vagy a koszos farmer.
Veszélyesnek tartottak?
- Nem. Miért? Úgy nézek ki, mint valami veszélyes srác?
Nem, nem, csak úgy kérdeztem…
- Ha olyasmit írtam, ami szerintük veszélyes volt, akkor azt nem engedélyezték. Nem vehettem fel lemezre, és nem játszhattam koncerten. És csak azért történt mindez, mert egy kilencvenévesekből álló bizottság így döntött, és kész. Azokra a dalokra, amiket nem engedtek át a rostán, általában azt írták, hogy kevésbé invenciózus, vagy nem eléggé jelentős alkotás. Aztán a következő meghallgatásra átírtam azt a pár „gyanakvást” keltő szót, amitől azt hitte a tisztelt bizottság, hogy összeomlik a rendszer, vagy kitör a forradalom. De ők általában mindenre azt hitték. Szakmai részről ezek voltak az én lázadásom alapjai. A többiről pedig nem beszélek, mert az aktuális most is.
Eszedbe jutott-e már, hogy esetleg a III/III-as dossziékat tartalmazó irattárban körülnézzél?
- Körülnéztem.