Vissza a tartalomjegyzékhez

Busa Viola
Karácsony, kicsit másként

Sokak szerint a karácsony a legnagyobb hagyománnyal bíró keresztény ünnep, tévedés lenne azonban azt feltételezni, hogy mindenhol a nálunk megszokott „havas-száncsengős-fenyőfás” tradíciók élnek. Ahogy a világ egyre inkább egy nagy globális faluvá válik, egyre több országban veszik át a karácsonyi tradíciókat, amelyeket aztán sajátos kulturális és spirituális elemekkel tarkítanak tovább.


Hawaii

Karácsonyi körképünket kezdjük mindjárt a „világ végén”, vagyis Új-Zélandon, ahol ezek a napok pont a nyári évszakban köszöntenek a „kivikre”. Az iskolákban ilyenkor nyári szünet van, a családok a tengerpart felé veszik útjukat, az út mentén pedig vérvörös virágba borulva bólogatnak a nyári szélben a karácsonyfaként is használt gyönyörű „pohutukawa” fák.
Mivel karácsony napján meglehetősen meleg van, az új-zélandiak akár azt is megengedhetik maguknak, hogy a szabad ég alatt - akár a tengerparton - költsék el az ünnepi menüt. Ilyenkor a családok piknikelnek vagy barbecue partit rendeznek a rokonok, barátok számára, de a felmérések szerint még mindig sokan preferálják ilyenkor az otthon (légkondicionált) hűvösét. A család együttléte fontosabb számukra, mint a vallási aspektus, mivel a demográfusok szerint az országban nincs más olyan ünnep, melynek ilyen bensőséges hangulata lenne.
Sokan átvették a bennszülött maorik egyik szokását, és ilyenkor készítik el az úgynevezett „hangit”: lyukat ásnak a földbe, és azt forró kövekkel bélelik ki. Az üregbe húst és zöldségeket tesznek, letakarják, és hagyják, hogy az étel megpárolódjon a forróságtól. Míg régebben itt is a karácsonyi pulykasült volt a sláger, ma már egyre inkább átkerül a hangsúly a hideg salátákra és sültekre, de a desszertekből - főként a karácsonyi pudingból - persze itt sem szívesen engednek.
Úgy tűnik, a helyi szokásokhoz - no meg a klímához - a Télapó is alkalmazkodott: bár az itteni gyerekekhez is az éjszaka leple alatt érkezik, ruhája itt piros sortból és pólóból áll, amit trendi fekete gumicsizma egészít ki. Stílszerűen szánkó helyett homokfutóval érkezik. Bár az ország sokáig ragaszkodott angol-európai hagyományaihoz és örökségéhez, ma már kevésbé népszerűek a mű-magyalkoszorúk vagy az ablakra fújt, havas tájat imitáló képek. Az ünnepi fán itt kék és zöld színben játszó paua kagyló díszeleg, hóember helyett pedig maximum „homokembert” tudnak építeni a gyerekek a tengerparton.


Franciaország

Mindazonáltal néhány új-zélandi úgy érzi, karácsonyból sosem elég, ezért júliusban, az ottani télvíz idején is megünneplik a jeles eseményt. Ilyenkor a hotelek és éttermek teljes karácsonyi pompában díszelegnek.
Hasonló cipőben járnak az ausztrálok is, ahová a decemberi hónap szintén a nyár melegével köszönt be. Havas tájak helyett itt is szikrázó kék ég, napsütés és helyenként 35 fokos meleg jelzi: az „ossziknál” is dúl a vakáció. Sokan a tengerpartra utaznak, a gyerekek pedig a nyári szünidő „áldásait” élvezik.
A családok gyakran nagy távolságokat tesznek meg, hogy az ünnepet együtt tölthessék, az otthonokat pedig gyertyákkal és az évszaknak megfelelő növényekkel, virágokkal díszítik fel, de sokan állítanak cserepes fenyőt is. A ház külső részéről itt sem hiányozhatnak a karácsonyi fények. Az egyes településeken gyakran hirdetnek versenyt a „legszebben feldíszített otthon” díj elnyerésére. A Télapó fuvarozásáról itt helyenként fehér kenguruk „gondoskodnak”.
A karácsonyi vacsorát vannak, akik egy kerti parti vagy tengerparti piknik keretében költik el. Tekintve, hogy a rekkenő hőségben a meleg étel gondolata nem túl csábító, egyre többen teszik le voksukat a hideg sültek és saláták, valamint a tenger gyümölcsei és a behűtött trópusi finomságok mellett. Sokan ragaszkodnak azonban továbbra is a hagyományos pulykasülthöz, a különféle gyümölcskenyerekhez, a pezsgőhöz és a szilvapudinghoz, amelyet fagyival vagy tejszínhabbal „bolondítanak meg”. Az ausztrál aranyláz idején terjedt el az a szokás, hogy a karácsonyi puding közepébe egy kis aranyrögöt is belesütöttek, ami mára persze már csak egy kis fémpénzzé degradálódott.


Kína

Tekintve, hogy Ausztrália multikulturális társadalom, a szokások és hagyományok igen széles skálán mozognak: az ősi bennszülött spirituális elemek helyenként keverednek az európai hagyományokkal és menüsorral. Az ajándékozás itt is bevett szokás, de sokan kedvelik a nagy közös ünnepléseket is. Ilyen például a karácsony előtti szombaton a sydney-i Domain kertben tartott fesztivál vagy a melbourne-i gyertyafényes koncert is, amelyeket élőben közvetít a tévé és a rádió egész Délkelet-Ázsiában. A rendezvényeken közel százezren vesznek részt a helyszínen, a tévénézők száma pedig kétmillióra tehető.
Ezrek látogatnak el Melbourne-be azért is, hogy pokrócokra telepedve közösen gyertyákat gyújtsanak az éjszaka sötétjében, és karácsonyi dalokat énekeljenek. A hagyományos dalok között ilyenkor megjelennek tipikus ausztrál szerzemények is, mint például a sejtelmes „A Télapó sosem jutott el Darwin városáig” című dal. Karácsony másnapját sokan töltik az ausztrál krikettcsapat meccsének vagy a sydney-i jachtversenynek a nézésével, míg mások inkább utazgatnak egyet.
Úgy tűnik, a karácsony - Télapóstól, karácsonyfástól és zoknistól - immár Kínában is feltartóztathatatlanul ivódik egyre mélyebben az ország tudatába. Sokak szerint a karácsonyi atmoszféra már itt is több helyen érezhető, különösen a fejlettebb városokban. Az emberek karácsonyfákat díszítenek, főznek-sütnek, és különleges ünnepi ételeket esznek. Az ünnepeket a családdal és a barátokkal töltik.
Tíz évvel ezelőtt Peking még kis híján teljesen figyelmen kívül hagyta a karácsonyt, de ahogy az emberek tehetősebbek lettek, és megkedvelték a nyugati kultúrát, ez az ünnep is népszerűvé vált. Olyannyira, hogy egyesek szerint kezd népszerűbbé válni, mint a kínai újév. Érdekesség, hogy míg néhány amerikai városban a politikai korrektség kedvéért néhány tipikus karácsonyi szimbólumot betiltottak, Peking központjában már tavaly is láthatók voltak olyan kis betlehemes színek, ahol Mária, József és a Jézus születését hírül adó angyalok figurái voltak láthatók.
A legtöbb kínait azonban a karácsonynak nem a vallásos aspektusa érdekli: van, aki a családjával tölti, mások „jó bulinak” tartják. Sok bevásárlóközpontban is korán érezni az ünnepek „szelét”, és mivel az ajándékozás itt is az ünnep része, az üzletek rekordbevételt várnak. Néhányan ezért éjfélig is meghosszabbítják a nyitvatartási időt. A boltokban itt is több helyütt látni már édességet osztogató „Mikulásokat”.
A karácsonynak itt is kialakult a sajátos „kínai” arculata, és lehet, hogy hamarosan bevett tradíció válik belőle. Az otthonokat itt is feldíszítik ünnepi fényekkel, és karácsonyfát is állítanak, amit papírlampionokkal és -virágokkal dekorálnak. A gyerekek már itt is kiakasztják este a zoknijaikat abban a reményben, hogy Dun Che Lao Ren (vagy kissé egyszerűbben: a Mikulás) teletömi ajándékokkal. A karácsony azonban itt is keveredik helyi szokásokkal, például az ősök szellemeit ünneplő egyik fesztivállal.


India

Japánban a karácsony a 20. század elejétől kezdett elterjedni, a keresztény misszionáriusok megérkezése után. Ma főként a nagyobb városokban ünneplik, és sokan szekuláris ünnepként kezelik. A karácsonyi dekoráció ugyanakkor itt is népszerű: a csillogó díszek és ünnepélyes fények itt is az éttermek, üzletek és szórakozóhelyek jellemzőivé váltak, a karácsonyfákat pedig kis harangokkal, gyertyákkal díszítik fel, de egyesek szerint a legnépszerűbb dísz az origami hattyú.
Az emberek itt is szeretnek ajándékozni, és sokan igyekeznek ilyenkor jócselekedeteket végrehajtani. A japán gyerekek szerint „Santa Kurosu” (azaz megint csak: a Mikulás) egy nagy zsákot cipel, és a hátán is van szeme, így egész évben nyomon tudja követni minden kis lurkó csínytevéseit. A karácsonyi menüben itt is főszerepet tölt be a pulyka, egyes helyeken pedig közösségi fákat is állítanak.
A karácsony változatos formákat ölt a sokszínű Indiában is, ahol az ünneplés december 24-én kezdődik, és egészen újévig tart. Míg az északnyugati törzsi kultúrában a Bhil törzs keresztény tagjai egy héten át minden éjszaka karácsonyi dalokat énekelve járják a környéket, és Jézus születéséről mesélnek mindenkinek, akit csak érnek, a déli országrészben a keresztények agyagból készült lámpásokkal díszítik fel a háztetőket, és finomabbnál finomabb ínyencségeket készítenek. A síkvidékeken élők - jobb híján - banán- és mangófákat díszítenek fel karácsonyfa gyanánt, házaikat pedig mangólevelekkel dekorálják. Az egyházi épületekben a díszítést mikulásvirág és gyertyák adják. A nagyvárosokban azonban itt is elterjedt a cserepes fenyők felállítása, amelyeket csillogó díszekkel és égőkkel aggatnak tele.
A keresztény otthonokat ilyenkor alaposan kitakarítják, a háziasszonyok pedig nagy műgonddal készítik el a karácsonyi édességet, amelyből nemcsak a család, hanem a szomszédok is kapnak. Az ajándékok mellett ilyenkor új ruhákat is vásárolnak maguknak az emberek az ünnepekre.
A nagyobb városok piacain megjelennek a hagyományos karácsonyfák, mikulásfigurák és koszorúk is. Ugyanakkor olyan világvárosokban, mint Delhi, Mumbai, Bangalore és Chennai, az ünneplésbe más vallások követői is bekapcsolódnak. Bár a hinduk és a muszlimok vannak többségben, a karácsony ünneplése mégis nagy hangsúlyt kap. A keresztény iskolákban ünnepségeket szerveznek, a gyerekek eljátsszák a Jézus születése körüli eseményeket, és az ilyen drámajátékokban a nem keresztények is szívesen részt vesznek. A katolikusok ilyenkor nagy számban látogatják az éjféli miséket, amelyek nem ritkán két-három órásak errefelé.
Jézus szülőhelyén, Betlehemben az ünneplés a katolikus Születés temploma köré csoportosul, amelyet zászlókkal, fényekkel dekorálnak ki. A ciszjordániai településre ilyenkor ezrével érkeznek látogatók, hogy megtekintsék a körmenetet. A felvonulókat arábiai méneken galoppozó lovasok és rendőrök vezetik, majd egy szénfekete csatalovon ülő, keresztet cipelő lovas következik, akit az egyházi méltóságok és kormánytisztviselők követnek. A menet ünnepélyesen elhelyezi a szent gyermek jelképes bábuját az állítólagosan Jézus szülőhelyére épült templomban.
A hagyományok szerint a napkeleti bölcsek a mai Irán, azaz a korábbi Perzsia földjéről indultak útnak, hogy tiszteletüket tegyék a kis Jézus előtt. Iránban a keresztények december elején úgynevezett „kisböjtbe” kezdenek, amely során tartózkodnak az állati termékek fogyasztásától. A karácsonyi vacsorára december 25-én kerül sor, amelynek egyik hagyományos fogása a „harasa” nevű csirkeraguféleség. Ajándékot általában nem adnak, de a gyerekek új ruhákat kapnak.
Dél-Afrikában a karácsony szintén a nyári vakáció jegyében telik: itt is szikrázó napsütés és gyönyörű vadvirágok színesítik az ünnepet. Az otthonokat fenyőágakkal díszítik, de fát is állítanak. Az ünnepi vacsorát gyakran a szabad ég alatt költik el, és itt is gyakran esznek pulykát vagy malachúst mazsolás rizzsel vagy zöldségekkel, desszertként pedig itt is szilvapudingot szervíroznak. A családok általában kikapcsolódással, nem ritkán tengeri fürdőzéssel töltik az ünnepeket.
Hawaii lakosaihoz hűtőhajókon érkeznek a számunkra hétköznapi, számukra azonban kuriózumszámba menő karácsonyi fenyők, bár vannak, akik cserepes fenyővel is beérik. A legkreatívabbak ugyanakkor pálmafát díszítenek ilyenkor. A Mikulás itt piros kenuval érkezik, delfinek és tipikus hawaii mintás inget viselő manók kíséretében. A hawaiiak csak az európaiak érkezése után kezdték ünnepelni a karácsonyt, de a helyi bennszülöttek ekkoriban tartották a Föld ünnepét, amikor négy hónapra tartózkodtak minden háborútól és konfliktustól. A kereszténység megérkezése után azonban ennek a pogány ünnepnek az elemeit ötvözték a karácsonnyal, a dalokat sajátos hawaii dallamokkal tarkítják.