Vissza a tartalomjegyzékhez

Lukács András
Állati lelkek

A héten mutatták be itthon is az új fantasysikernek szánt mozit, Az arany iránytűt, amely már megjelenése előtt vitákat kavart a film alapjául szolgáló regényfolyam egyházellenessége miatt. Bár a trilógia első részének szánt filmben ez a szál csak tompítottan jelenik meg, tény, hogy az író, Philip Pullman „se kiköpni, se lenyelni nem tudja” az eredendő bűn történetét.

A napokban világszerte bemutatott hatalmas költségvetésű filmről szinte már most kijelenthető, hogy megbukott: nem teljesítette sem a stúdió, sem a közönség várakozásait. A jobb napokat is megélt New Line Cinema filmstúdió „apait-anyait” beleadva, pénzt nem kímélve készítette el a háromrészesre tervezett sorozat nyitó részét, azt remélve, hogy megismétli a szintén általuk jegyzett Gyűrűk Ura trilógia sikerét. A film nem nélkülözi a legtöbb olyan elemet, ami a kasszasikerhez kell: remek a szereposztás, kiváló a látvány - egy dolog hiányzik nagyon, mégpedig a cselekmény. Pedig, ha valaki tudja, hogy mennyit ér egy jó cselekmény, akkor az éppen Philip Pullman, a film alapanyagául szolgáló regénytrilógia írója. Pullman szerint ugyanis „az emberek annyira szeretik a sztorikat, hogy ez után kutatva még rossz könyveket is hajlandók elolvasni, ha nem találják meg a jó könyvekben”.
A Philip Pullman Az Úr sötét anyagai című regénytrilógiájának első részéből, az Északi fényekből (az Egyesült Államokban Az arany iránytű címen jelent meg) adaptált történet egy velünk párhuzamos világban játszódik. Ebben a világban az embereket egy állati formájú, démonnak nevezett társ kíséri, amelyben az illető személy lelkivilága manifesztálódik. A gyermekek esetében ezek a démonok még alakot változtatnak, attól függően, hogy a lelkiállapotuk milyen változásokon megy keresztül.