Vissza a tartalomjegyzékhez

Morvay Péter
A béke nem exportcikk
Budapesti beszélgetés El-Hasszán Bin Talal jordán herceggel

Harmincnégy évig készült arra, hogy király legyen. Egy héttel a trónra lépése előtt tudta meg, hogy mégsem ő lesz az uralkodó. Pedig felesége már a palota új dekorációját is megterveztette. A hoppon maradt koronaherceg évekig eltűnt a nyilvánosság elől, de az utóbbi években békenagykövetként igyekszik kamatoztatni kivételes kapcsolatrendszerét. El-Hasszán Bin Talal jordániai herceget, a néhai Husszein király öccsét a budapesti Közép-Európai Egyetemen tartott előadása után kérdeztük terveiről.


El-Hasszán herceg Budapesten. Békenagykövet
Fotó: Somorjai László

Mint kiderült, a sértődés még nem múlt el. „Hangsúlyozom, hogy semmilyen formában nem képviselem Jordániát” - szögezte le Hasszán herceg az interjú elején. A volt trónörökös egyébként előadásában is utalt egy ironikus szójátékkal arra, hogy a több mint három évtizedes hiábavaló várakozás nem múlt el nyom nélkül. Az angol koronaherceg (crown prince) fogalomra rímelve azt mondta magáról, hogy egykor „clown prince” (vagyis bohóc herceg) volt. 1999-ben a már menthetetlenül beteg Husszein király váratlanul visszatért amerikai gyógykezeléséről Ammanba, és bejelentette, hogy öccse helyett legidősebb fiának, Abdullah hercegnek adja át a trónt. (Az arab monarchiákban - szemben az európai uralkodóházakban szokásos egyenes ági örökléssel - az uralkodó bármely rokona lehet trónörökös, ám a kinevezést az uralkodó bármikor indoklás nélkül meg is változtathatja, mint ahogy Jordániában is történt.)
A döntés világszerte meglepetést keltett, hiszen Hasszán herceget bátyja 1965-ben jelölte ki utódjául. Évtizedeken keresztül szinte minden külföldi vezető, aki Ammanban járt, felvette a kapcsolatot a trón várományosával, különösen miután a kilencvenes évek elején kiderült a király betegsége. A hírek szerint indiai származású felesége neves dizájnerekkel már a királyi palota új dekorációját is elkészíttette, amikor kiderült a hír. A váratlan váltást eltérő okokkal magyarázták az elemzők. Voltak, akik úgy vélték, hogy az Oxfordban tanult, a nyugati világnyelvek mellett héberül kiválóan beszélő Hasszán herceg túlságosan liberális lett volna egy arab ország vezetésére. A helyére lépő Abdullah ugyan szintén nyíltan nyugatbarát, és ő is neves külföldi iskolában, az egyesült államokbeli Georgetown Egyetemen szerzett diplomát, azonban palesztin felesége és az iszlám iránti nagyobb elkötelezettsége miatt biztosabb kézzel irányíthatja a többségében palesztinok lakta országot. Közrejátszhatott a döntésben az is, hogy az Egyesült Államokban a híres Mayo klinikán rákbetegséggel kezelt király épp amerikai döntésre választotta utódjának Abdullahot. De az is lehet, hogy Husszein király egyszerűen nem szerette volna, ha egyenes ági leszármazottai helyett öccse családtagjaival folytatódik a dinasztia.


Bátyjával, Husszein királlyal. Még mosolyognak

„Mentesültem a politikai élet mindennapos terhei alól” - így említette El-Hasszán azt a hoszszabb időszakot, amikor, miután kiderült, hogy nem lesz uralkodó, családjával együtt visszavonult a nyilvánosság elől. Idővel mégis egyre több nemzetközi felkérésnek tett eleget. Többek között a jövőbeli világtrendekről készített elemzéseiről híressé vált Római Klub elnöke, és a háttérből aktívan részt vesz a közel-keleti béketárgyalások előkészítésében is, legújabban Tony Blair közel-keleti különmegbízott oldalán. Mint Hasszán herceg lapunknak elmondta, ebben segítségére van, hogy a kilencvenes években részt vett „a jordán-izraeli békeegyezmény és a térségbeli békefolyamat feltételeinek a kialakításában. Az ott felmerült kérdések, a biztonsági garanciák, a menekültek kérdése minden olyan esetben felmerülnek, amikor Izrael és egy vele szomszédos ország kezd tárgyalásokat egymással”.
A november végére tervezett annapolisi csúcstalálkozó esélyeivel kapcsolatban Hasszán herceg kissé szkeptikus. „A tárgyaláson nem vesz részt Szíria és Libanon sem, ezért a legjobb szándék mellett is csak egy palesztin-izraeli végső megállapodás előkészítéséről beszélhetünk, amely nem adhat választ a térség átfogó problémáira. A megállapodási esélyeket külső tényezők, különösen az Iránnal szemben egyre élesedő nyugati hangnem is befolyásolhatja” - véli El-Hasszán, aki szerint a csúcstalálkozón a palesztinok legalább lehetőséget kapnak arra, hogy elmondják álláspontjukat az alapvető kérdésekben, így a menekültek visszatéréséről és Jeruzsálem jövőbeli jogi és közigazgatási státusáról.
Arra a kérdésünkre, hogy minek tulajdonítja azt, hogy úgy tűnik, nem működik az amerikai demokráciaexport, miután Szaddám Huszein uralmának megdöntése és a szabad választások ellenére Irakban negyedik éve kaotikus a helyzet, Hasszán herceg elmondta, hogy a nyolcvanas évek végén, még az iraki-iráni háború idején Bagdadban megpróbálta jobb belátásra téríteni Szaddám Huszeint, aki azzal fenyegette meg, hogy „ha nem lenne ez a mostani háború, azonnal az egész hadseregemmel Jordánia ellen vonulnék”. El-Hasszán szerint „tragikus az, hogy az iraki nép kezdeti lelkesedése és várakozása ellenére a választások után a biztonsági helyzet csak még rosszabb lett, és ez a felkelők, valamint a külföldről és az al-Kaida által támogatott erők helyzetét erősítette”. Irak a szétesés határán áll, és ebben az etnikai megosztottság, a kurd-török ellentét fontos szerepet játszik. „Azonban amikor a szélsőséges ideológiák és a demokrácia között kell választani, mindent meg kell tennünk azért, hogy létrejöjjön egy belső kiegyezés Irakban, amelyhez hozzátartozik az is, hogy az ország maga rendelkezhet az olajbevételei felett” - jelentette ki a herceg.
„Az Iránnal szembeni egyre keményebb hangnemet és fenyegetéseket figyelve nem irreális, amit Bush elnök mondott a minap a harmadik világháború kitörésének lehetőségéről - mondta El-Hasszán, aki súlyos hibának tartja a katonai fellépést Irán ellen. - Ez csak még nagyobb indulatokat váltana ki a muzulmán világban.” A megoldás szerinte az, amit a Trilaterális Bizottság nevű nemzetközi szervezet javasol: el kell fogadni azt, hogy a közeljövőben tíz ország is rendelkezhet atomfegyverrel - beleértve Izraelt és Iránt -, és ebből kiindulva megpróbálni atom-fegyvermentessé tenni az egész Közel-Keletet. Ha ez nem sikerül, arra kell számítani, hogy a térségben egyre több állam: Egyiptom, Szaúd-Arábia és az öbölországok is atomhatalommá válhatnak a közeljövőben.