Vissza a tartalomjegyzékhez

Bagyarik Cecília, Vígh Gábor
Teheneket a Merci elé
A tőke kacifántos útja az egészségügyben

Nincs végleges egyezség számos fontos részletkérdésben a szocialisták és a liberálisok között, de taktikai okokból (hogy ne csússzanak ki az időből) kedden beterjesztették a parlament elé az egészségügyi finanszírozás reformjáról szóló törvényjavaslatot. Havas Szófia, a szocialisták egészségpolitikusa a Heteknek kifejtette: ha az SZDSZ nem megy bele számos általuk követelt módosításba, akkor ő és több társa nem szavazza meg az új törvényt. A koalíción belüli hangulatot jól tükrözi a politikus azon megjegyzése, miszerint furcsa lenne, ha egy csupán egyszázalékos párt véleménye számítana leginkább egy ilyen fontos, a társadalmat súlyosan érintő kérdésben.

Az egészségbiztosítási rendszer alapgondolata abból az ötletből származik, hogy mi, egészségesek „dobjuk össze” azt a pénzt, amiből aztán támogatjuk azt, aki közülünk megbetegszik. Az első ilyen társulások hazánkban a kor legveszélyesebb foglalkozását űzők, a bányászok között jöttek létre a 15. században, olyan ma is hangoztatott elvek mentén, mint a szolidaritás és a kockázatközösség. A bevételekhez a tagdíjak mellett már ekkor is hozzájárult a bányatulajdonos.
Azóta az egészségbiztosítás rendszere maga is sokszor módosult az országon átvonuló változásoknak megfelelően. A ma működő Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) gyakorlatilag egy központosított pénzelosztó szervként tevékenykedik csupán. Bár az alapítók szándéka szerint - ezt tükrözi a név is - részben úgy kellene működnie, mint egy biztosítónak. Most a piaci szereplők bevonásától várják azt, hogy növekedjen a rendszer hatékonysága és működőképessége. A változások egyik alapeleme, hogy az egészségbiztosítási pénztárakban kisebbségi, maximum 49 százalékos tulajdonosként a magántőke is megjelenhetne.
A reform első változatát még Molnár Lajos vezetésével készítette el az Egészségügyi Minisztérium, amely úgynevezett több-biztosítós rendszert vezetett volna be, melyben a pénztárak - az állami biztosítóvá átalakuló OEP kivételével - száz százalékban magántulajdonban lettek volna.
Csillag István volt liberális gazdasági miniszter, aki részt vett az említett finanszírozási reform első változatának kidolgozásában (melyet, azóta legalább egy tucatszor megváltoztattak), lapunknak megemlítette: neki a parlament elé eljutott javaslat hallatán a hetvenes évek reformpolitikája jutott eszébe. Ekkor ugyanis már mindenki látta, hogy valami nem stimmel, le kellene cserélni a Trabantot Mercire. De az óvatosabbja megemlítette, hogy azért a biztonság kedvéért nem ártana teheneket is befogni a Mercedes elé. Most is valami ilyesmi történik. „A magánbefektetőket igyekeznek becsábítani az egészségbiztosítási rendszerbe, de úgy, hogy közben megmarad az állami többségi tulajdon a megalakuló pénztáraknál. És ezenkívül is elég szűk, beszabályozott lesz minden szereplő mozgástere. Kérdés, hogy ez mennyire fog megfelelni a piaci élet szereplőinek” - vélekedett az ismert közgazdász.
Csillag szerint ennek ellenére mégiscsak ez az első modell, amely működőképes lehet. Bár kétségei vannak arra vonatkozólag, hogy „ha valakik rosszul csináltak valamit százszázalékos tulajdonosként (értsd az állam), attól megjöjjön az eszük, hogy csak 51 százalékos tulajdonossá válnak”.
A piac szereplőinek belépése mellett a másik nagy kérdés, hogy előnyös lesz-e azoknak a változás, akik valamilyen ellátásra várva bekerülnek majd az új rendszerbe.
Kökény Mihály, a parlament egészségügyi bizottságának szocialista elnöke a Heteknek elmondta: reményei szerint igen. Azzal, hogy belép még egy szereplő (a pénztár) a szolgáltató (például a kórház) és a szolgáltatást igénybe vevő (ezek vagyunk mi) közé, lehetővé válik a rendszer működésének optimálisabbá tétele - azáltal, hogy a pénztárnak érdeke lesz, hogy azt a szolgáltatót bízza meg egy adott feladat elvégzésével, aki kevesebb pénzért vagy jobb eredményességi mutatók mellett, esetleg rövidebb várakozási idővel tudja vállalni.
Kökény szerint ma ugyanis az orvos egyfajta „fekete doboz” a rendszerben: nem lehet róla tudni, hogy mit is kapunk majd tőle. A pénztárak belépésével lesz a betegnek egy támogatója, akinek az anyagi érdekei is megkövetelik, hogy a szolgáltató minőségi ellátást nyújtson, és ezt be is fogja rajta hajtani.
Havas Szófia, akit az MSZP-frakcióban a liberális javaslatok leghangosabb kritikusának tartanak, lapunknak kifejtette: csak és kizárólag akkor szavazzák meg a törvényt, ha az SZDSZ engedi, hogy az MSZP számára fontos részletkérdések bekerüljenek a törvénybe. Elképzelhetetlennek tartja, hogy a magánbefektetők a tulajdonrészüknél nagyobb menedzsmentjogokat kapjanak. (Az egyik verzió szerint - amit vitat Havas Szófia - úgy nézne ki a pénztárak igazgatótanácsa, hogy három-három tagot delegálhatna az állami és a magánbefektetői oldal, de a vezérigazgatót is a „tőkések” adnák. Így a befektetőknek nagyobb menedzsmentjoga lehetne. E verzió hívei szerint másképp milyen érdeke lenne bárkinek - azaz a befektetőknek - is pénzt tenni a rendszerbe, ha nem irányíthatják a pénztárat.)
Az sem világos, hogy a fejkvótákat és a díjtételeket ki számolná ki, pontosabban, hogy melyik politikai lobbicsoport verziója érvényesül. Az egyik változat szerint egy szakmai grémium dönthetne, melyben a biztosítók szakemberei is ott ülnének, míg mások - így a szocialisták Havas Szófia nevével fémjelezhető csoportja - a parlament ellenőrzése alá helyezné az egész folyamatot, hogy a magánbefektetők ne tudják az üzleti érdekeik szerint - az emberek kárára - manipulálni a fejkvótákat és a díjtételeket vagy éppen az alapcsomagok meghatározását.
Információink szerint amúgy a kormánykoalíció több meghatározó politikusában erős a kétely, hogy a biztosítók egyáltalán kívánnak-e ilyen feltételek között belépni az egészségbiztosítás piacára, illetve, hogy az állandó kompromisszumkötések során hihetetlenül megbonyolított rendszer egyáltalán működőképes lesz-e. Úgy tudjuk, hogy maga Gyurcsány Ferenc - aki habitusával ellentétes módon szinte alig nyilvánul meg e témában - számtalan egyeztetésen megkérdezte Horváth Ágnes egészségügyi minisztertől: Ugye lesznek befektetők? Kökény Mihály úgy érvelt lapunknak, hogy egy üzlet létrejöttéről csak a megállapodások megkötése után lehetséges érdemben beszélni.
Lukács Marianna, a Patika Egészségpénztár vezetője, az Önkéntes Egészségpénztárak Szövetségének elnöke lapunknak elmondta, az a tapasztalata, hogy több jelentős biztosító komolyan tervezi, hogy részt vesz az egészségbiztosításban. A Patika Egészségpénztár is komolyan fontolgatja ezt a lépést, ugyanis az elmúlt években pont olyan tapasztalatokra tettek szert, ami sikeressé teheti őket az új területen is. Lukács Marianna elmondta, hogy jelenleg is négyezer szolgáltatóval vannak szerződéses viszonyban, akiknél a szolgáltatások minőségét rendszeresen ellenőrzik.
Mostanra nemcsak a kormány elképzelését ismerhettük meg, hanem porondra lépett a Fidesz és a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal (NEK) is a Magyar Orvosi Kamarával (MOK) karöltve. A két koncepció lényegét tekintve azonosnak tűnik. A működés jobbá tételét az OEP megerősítésétől és kis mértékű átalakításától várják, amibe többek között beletartozna az, hogy az OEP irányítását kivennék a mindenkori kormány kezéből. Biztosítékot jelentene az ellátás színvonalára, hogy a szabad orvosválasztást kiterjesztenék, így kialakulhatna a versengés a betegekért. A NEK és így egyben a MOK koncepcióját bírálók kiemelik, hogy ez az elképzelés a jelenlegi helyzetet - a főorvosok uralmát és a hálapénz rendszerét - betonozná be.