Vissza a tartalomjegyzékhez

Hazafi Zsolt
Felejteni tékozlás
Felértékelődik a nemzeti identitás és kultúra szerepe

A helyzet kilátástalannak tűnik, a politikai elit a saját alkalmatlanságáról állít ki bizonyítványt azzal, hogy képtelen a kompromisszumra - állítja Schmidt Mária az október 23-án is tetten ért általános megosztottságot felszámolni nem tudó vezetői garnitúrával kapcsolatban. A Terror Háza Múzeum főigazgatója - Orbán Viktor egykori tanácsadója - úgy véli: a kormány erejéből már csak a túlélésért folytatott harcra futja, miközben tömegek váltak apatikussá, nemzeti ünnepeink pedig sok mindenről szólnak - csak éppen az összetartozás öröméről, a közös büszkeségről és az emelkedettségről nem.

Mi lehet az oka, hogy az 1956-os nemzeti ünnepből kezd kiveszni a nemzeti jelleg? Az elmúlt napokban a politikai rendezvényeken éppen a nép, a nemzet hiányzott: nagyon sok budapesti vidékre utazott - vagy ahogy többen fogalmaztak: menekült -, vagy bezárkózott a lakásába, családjával töltötte el az ünnepet. De a tömegrendezvényeket sem az öröm, a forradalom hőseire történő büszke emlékezés, hanem inkább a düh, a dermedtség jellemezte.
- Nagyon elkeserít, hogy ide jutottunk. Ha éppen ezekben a napokban nem tudunk megállni egy pillanatra, hogy felidézzük a hősök emlékét, akiknek annyi mindent köszönhetünk, akik az életüket adták, akiknek az idegrendszere ment rá minderre, akkor mikor leszünk képesek rá? Az emléknap főhajtás, tudatosítás. Az, hogy mécsest gyújtunk, szimbolikus erejű: ezzel fejezzük ki, hogy a börtönbe vetett vagy elvett vagy föláldozott élet nem volt hiábavaló, nem volt értelmetlen.
A kormány tehetségtelenségét, lelki sivárságát mutatja, hogy nem tud méltó módon emlékezni. Jól példázza mindezt, hogy már hetekkel október 23-a előtt csak az zúdult ránk a médiából, hogy hová nem mehetünk ünnepelni. Ismét elindult a hisztériakeltés, az agymosás. Szinte már meg sem lepődünk, hogy a miniszterelnök csak kordonok mögött, elnéptelenedett, kiürített utcákon, magányosan ünnepel. Pedig végre tudomásul kell vennünk azt is, hogy a 21. század kihívásaival szemben felértékelődik a nemzeti identitás és a nemzeti kultúra szerepe. Az utolsó órában vagyunk, a hősök még köztünk vannak. Meg kell becsülnünk őket.