A helyzet kilátástalannak tűnik, a politikai elit a saját alkalmatlanságáról
állít ki bizonyítványt azzal, hogy képtelen a kompromisszumra - állítja Schmidt
Mária az október 23-án is tetten ért általános megosztottságot felszámolni nem
tudó vezetői garnitúrával kapcsolatban. A Terror Háza Múzeum főigazgatója -
Orbán Viktor egykori tanácsadója - úgy véli: a kormány erejéből már csak a
túlélésért folytatott harcra futja, miközben tömegek váltak apatikussá, nemzeti
ünnepeink pedig sok mindenről szólnak - csak éppen az összetartozás öröméről, a
közös büszkeségről és az emelkedettségről nem.
Mi lehet az oka, hogy az 1956-os nemzeti ünnepből kezd kiveszni a nemzeti
jelleg? Az elmúlt napokban a politikai rendezvényeken éppen a nép, a nemzet
hiányzott: nagyon sok budapesti vidékre utazott - vagy ahogy többen fogalmaztak:
menekült -, vagy bezárkózott a lakásába, családjával töltötte el az ünnepet. De
a tömegrendezvényeket sem az öröm, a forradalom hőseire történő büszke
emlékezés, hanem inkább a düh, a dermedtség jellemezte.
- Nagyon elkeserít, hogy ide jutottunk. Ha éppen ezekben a napokban nem
tudunk megállni egy pillanatra, hogy felidézzük a hősök emlékét, akiknek annyi
mindent köszönhetünk, akik az életüket adták, akiknek az idegrendszere ment rá
minderre, akkor mikor leszünk képesek rá? Az emléknap főhajtás, tudatosítás. Az,
hogy mécsest gyújtunk, szimbolikus erejű: ezzel fejezzük ki, hogy a börtönbe
vetett vagy elvett vagy föláldozott élet nem volt hiábavaló, nem volt
értelmetlen.
A kormány tehetségtelenségét, lelki sivárságát mutatja, hogy nem tud méltó módon
emlékezni. Jól példázza mindezt, hogy már hetekkel október 23-a előtt csak az
zúdult ránk a médiából, hogy hová nem mehetünk ünnepelni. Ismét elindult a
hisztériakeltés, az agymosás. Szinte már meg sem lepődünk, hogy a miniszterelnök
csak kordonok mögött, elnéptelenedett, kiürített utcákon, magányosan ünnepel.
Pedig végre tudomásul kell vennünk azt is, hogy a 21. század kihívásaival
szemben felértékelődik a nemzeti identitás és a nemzeti kultúra szerepe. Az
utolsó órában vagyunk, a hősök még köztünk vannak. Meg kell becsülnünk őket.