Vissza a tartalomjegyzékhez

Zsurkán Mariann
Ő volt Bond, James Bond

Nem csak a húszéveseké a világ - mondhatná az egykori „Angyal” Simon Templar, majd a Sean Conneryt követő második James Bond, aki a televíziós forradalom hajnalán lett világhírű. Roger Moore a múlt héten töltötte be nyolcvanadik évét. Születésnapjának apropóján Magyarországra látogat. Október 29-30-án az UNICEF rangidős jószolgálati nagyköveteként tiszteli meg a nagyérdeműt a Nemzeti Filharmonikus Zenekar hangversenyén, ahol többek között Saint-Saëns Állatok farsangja című négykezesének konferansziéja lesz. A bevételt az UNICEF gyermekprogramjaira fordítják.

Moore mintegy tizenhat éve képviseli az UNICEF-et. A nemes megbízatást Audrey Hepburn színésznő felkérésére vállalta el, miután 1983-ban, indiai forgatása idején sokkolta a körülötte megtapasztalt szegénység. 2003 óta Sir Roger a világ minden táján a Gyermekalap munkáját propagálja, illetve a „szent ügyhöz” toboroz mecénásokat a föld minden táján. Tavaly kétszer is megfordult hazánkban, az első UNICEF-bál díszvendége is volt. Születésnapja előtt három nappal megkapta a 2350. sorszámú csillagot a Hírességek sétányán, mégpedig a 7007-es házszám előtt - utalva a 007-es filmekre. Az utóbbi években végzett humanitárius tevékenységét elsősorban James Bondnak köszönheti, árulta el egy interjúban, hiszen akkori sikerei alapozták meg népszerűségét, amit hasznosan forgat be - a ma már egyre felkapottabb - jószolgálati nagykövetek doyenjeként. Bár még szívesen alakította volna továbbra is a facér titkosügynököt, mégis szükséges volt a kiszállás a Bond-szériából, mivel „a lányok egyre fiatalabbak lettek, én meg egyre öregebb” - ismeri el az „ex double-o-seven”.
Természetesen a siker neki sem jött egy csapásra. Londoni rendőr papa és háztartásbeli mama szerelmének eredménye lett a szőke, kék szemű Roger. Ötévesen a kétszeres tüdőgyulladást épphogy csak túlélte. Hatodik érzéke azt sugallta, festőművészként fogja leélni életét. Az iskolából már tizenöt évesen lelépett, majd portás, grafikus, trükkfilmrajzoló, fogpaszták és kötött pulóverek modellje lett. Az utóbbi révén megkapta a „Nagy Gombolyag” megtisztelő címet kollégáitól. De meg kell hagyni, hajbalzsamreklámban is megállta volna a helyét a szőke liliomfi. A brit hadseregben is szolgált hírszerzőként a második világháború végén, ahonnan kapitányként távozott. A Királyi Katonai Testület keretén belül Nyugat-Németországban több bevetést ő irányított.
A londoni Királyi Színművészeti Akadémia (RADA) színész szakán szerzett diplomát. 1953-ban a siker reményében repült Hollywoodba, de mivel az amerikaiak nem estek hanyatt brit akcentusától, hazatért hát Angliába, ahol tévésorozatokat forgatott (nálunk is ismert az Ivanhoe Walter Scott-adaptáció). Karrierje kezdetén kleptomán hajlamát törölközők elemelésében élte ki. Amelyik hotelben megfordult, magával vitt „emlékbe” egy-egy címeres frottírt. Amikor tolvajként hozták le a brit újságok címlapjain, felhagyott a tradícióval.