Vissza a tartalomjegyzékhez

Arató Nóra
Félelem nélkül
Kambodzsáról hitelesen

Emberkereskedelem, szegénység, vérontás - ehhez hasonló képek élhetnek bennünk Kambodzsáról, már ha él bennünk valamilyen egyáltalán. Kambodzsa azonban ennél jóval sokszínűbb. A dinamikusan fejlődő ország nyilvánvalóan sok problémával küzd, az élet azonban egyenesen „boldog és békés” tud lenni - derült ki, amikor elbeszélgettünk két Magyarországon tanuló kambodzsai diákkal.

Vichet valahol egy kambodzsai falucskában született, ugyanabban az évben, amikor Pol Pot kegyetlen diktatúrájának vége szakadt. Addigra az agrárparaszti kommunista állam létrehozását célzó rezsim már közel hárommillió embert irtott ki, az értelmiségi réteg nagy részét haláltáborokban semmisítve meg. 1979-től a Vörös Khmereket elűzték a hatalomból, de a környező hegyekből és őserdőkből tovább folytatódtak a kegyetlenkedések. Vichet ebből annyit érzékelt, hogy a faluja melletti erdőben rejtőzködő gerillák és a hadsereg közötti lövöldözéseket folyamatosan lehetett hallani. Olyan is előfordult, hogy a polpotisták betévedtek a faluba. Egy ilyen alkalommal rátaláltak Vichetre, aki iskola után a család teheneit szokta legeltetni a falutól néhány kilométerre levő réten, de nem bántották a kisfiút. Később egészen megszokták a gerillaharcosok jelenlétét a falu környékén, szinte összebarátkoztak velük.
Mindemellett Vichetnek nagyon szép emlékei vannak a gyerekkoráról. A barátjával járt vadászni, lándzsákkal és egy hosszú késsel, ami egyébként mindig náluk volt. Kedvenc játékuk a „majomfogó” volt, ami csak annyiban különbözik a magyar „fogócskától”, hogy hatalmas fákon ugrálva kell játszani. „Az egyik barátom le is pottyant egyszer, és eszméletét vesztette - meséli Vichet -, de nekünk amúgy is mindig csoportosan a fákon kellett tartózkodnunk a vadállatok miatt. Nem támadnak, ha többen vagyunk együtt. Azt tudom mondani, hogy a vidéki élet Kambodzsában egy békés és boldog élet. A városban mindig rohanás van, és mindennapi küzdelem a megélhetésért.”
A huszonnégy éves Leak a fővárosban született, de mivel szülei nem tudták eltartani négy gyermeküket, vidékre küldték őket a nagyszülőkhöz, ahol mindig volt mit enni. Körülbelül tízéves volt, amikor Pol Pot emberei jöttek a falujukba. Ő azelőtt már kérdezősködött nagybátyjától, ki is az a Pol Pot, amire azt a választ kapta, hogy egy „bácsi, aki piros ruhát visel”. Azon a bizonyos napon egy pirosba öltözött szerzetest látott meg, mire annyira eszeveszetten kezdett kiabálni, hogy az egész falu felkavarodott, és menedékeikbe húzódtak. Az emberek mindig halálos rémületbe estek, ha Pol Pot nevét hallották. Hamarosan valóban megérkeztek a gerillaharcosok, de akkor még nem fogta fel, hogy kikkel is áll szemben, és beszédbe elegyedett velük. „Megkérdezték tőlem: »mi az apád?«, mondtam nekik, hogy »katona«, ami nem volt teljesen igaz, mert a miniszterelnök testőreként dolgozott. Akkor még nem tudtam, de ha az igazat mondtam volna, megölnek. Aztán cipelnem kellett nekik egy nagy fegyvert. Aztán egyszer csak elmentek. Szerintem megkedveltek, de nekem épphogy csak száraz maradt a nadrágom” - mondja nevetve Leak.
A tizenhárom éves polgárháborúnak ENSZ-békefenntartók vetettek véget, és 1993-ban először végre szabad választásokat tartottak Kambodzsában. Vichet és Leak is Phnom Penhben, a fővárosban folytatta tanulmányait. Itt hamar rá kellett döbbenniük, hogy országuk államformája csak hivatalosan demokrácia, ami a gyakorlatban még nem minden területen működik. A gyülekezési és vallásszabadság korlátozását személyesen is tapasztalták. Kambodzsa államvallása a buddhizmus, ami ebben az esetben valójában a hinduizmus és a buddhizmus egy sajátságos keveréke. Ez a 13 milliós népesség 95 százalékát teszi ki, míg a keresztények száma kevesebb, mint 1 százalék. Leak és Vichet mindketten keresztények, és a hatóságok részéről különféle kisebb-nagyobb atrocitások érték már őket hitük gyakorlása közben. A keresztény istentiszteleteket gyakran próbálják feloszlatni vagy megzavarni.
A jelenlegi kormánnyal a khmer fiatalok általában nincsenek megelégedve, különösen a miniszterelnököt szeretnék leváltani, aki már huszon-kilenc éve van hatalmon. Mindenki számára világos, hogy óriási a korrupció, ami Vichet szerint az egyik fő probléma Kambodzsában. Sok fiatal ettől értékvesztett lett, nem érdekli őket a tanulás, semmit nem csinálnak. A másik nagy probléma az AIDS, ami 1993 óta terjedt el az országban, rengeteg árvát hagyva maga után. Ezek a szegény gyerekek (akik sokszor maguk is HIV-pozitívak) többnyire a nagyvárosok utcáin koldulnak.
A sportolás nagy népszerűségnek örvend Kambodzsában, Leak a futballt szereti, kedvenc csapata a Manchester United. A különféle küzdősportokat is sokan űzik, a khmerboksz csillagai pedig minden tévécsatornán naponta láthatók.
A kambodzsaiak nagyon szeretnek ünnepelni is. Egy évben harminc ünnepnap van, legyen az khmer, kínai vagy keresztény újév, ebben az országban mindegyiket megünneplik. A khmer újévet buddhista vallási tradíciók szerint tartják meg, és a holdat imádják, míg karácsonykor
a Mikulás látogat el a kambodzsai otthonokba.
Ami a gasztronómiát illeti, a kambodzsai ízlés merőben különbözik a magyartól. Talán azt még nem nehéz „megemésztenünk”, hogy Ázsia bizonyos részein a fő táplálkozási forrást a rizs és a hal jelenti, viszont azt már nehezebben „vesszük be”, hogy Kambodzsában előszeretettel fogyasztanak különféle békákból, pókokból vagy férgekből készített ételeket. Főzve-sütve, vagy legyen szó akár egy jó kis barbecue-ról, a tücsök, sőt a kígyó is állítólag kifejezetten ízletes. Olyan régiók is vannak, ahol patkány is szerepel az étlapon: Vichettel megtörtént, hogy meghívták valahová ebédre, ahol a házigazda az aznap vadászott patkányokkal kínálta vendégét. „Ilyenkor nincs mit tenni, muszáj megenni” - állítja Vichet, aki meglehetősen jó egészségnek örvend. Az emberek szervezete hozzá van szokva az ilyesfajta étrendhez, csakúgy, mint a folyó vizéhez, amiből isznak. „A nagyvárosban elszoktam tőle, így amikor visszamentem vidékre látogatóba, napokig gyomorrontásom volt” - emlékszik vissza elfintorodva. „Levest” Magyarországon ettek életükben először, Leak krumplilevest is tud már főzni.
Magyarország rengeteg újdonsággal szolgált a három hónapja érkezett Leaknek és Vichetnek. A töméntelen mennyiségű graffiti mindenfelé megijesztette a hárommilliós kambodzsai fővárosból jövő diákokat. „Nálunk ilyen nincs. Úgy érezzük ettől, hogy nem vagyunk az utcán biztonságban, mintha sok banda garázdálkodna Budapesten. Persze otthon is vannak bandák, de nem csinálhatják a dolgaikat ilyen nyíltan” - állítják. A kultúrsokk másik okozói a közlekedési dugók voltak. Kambodzsában buszok csak vidékre járnak, a városban szinte mindenki motorbiciklivel közlekedik, nem tart túl sokáig eljutni egyik pontról a másikra. Azonban a legszembetűnőbb különbségnek magyarok és kambodzsaiak között Leak és Vichet egyhangúlag a dohányzást tartja. Kambodzsában szinte senki nem dohányzik az utcán, éttermekben, kávéházakban szigorúan tilos dohányozni, az pedig egyenesen kizárt dolog, hogy egy nő cigarettázzon. Ezenkívül eddig úgy tapasztalták, hogy „a magyarok jó emberek, családközpontúak és nagyon barátságosak”.