Vissza a tartalomjegyzékhez

Szlazsánszky Ferenc
Élni és visszaélni
Interjú Halmai Gábor alkotmányjogász egyetemi tanárral jogról, felelősségről, gárdáról és népszavazásról

Ha Németországban valaki úgy lendíti a karját, hogy közben két ujját behajlítja, ami nem azonos az eredeti náci köszöntéssel, akkor is eljárás alá vonják. Ezzel szemben Magyarországon nem látok ilyen eljárásokat - mondja a Magyar Gárda kapcsán reflektorfénybe került szélsőséges csoportok jogi megítélésével kapcsolatban Halmai Gábor alkotmányjogász, egyetemi tanár, az Országos Választási Bizottság elnökhelyettese, aki a múlt héten nyílt levélben szólította fel Sólyom László köztársasági elnököt a neonáci jelenségekkel kapcsolatos megszólalásra.


Fotó: Somorjai László

Kapott választ az elnök úrtól?
- Nem, de szerintem egyelőre nem is kaphattam, mert szerdán postáztam a levelet.
Sólyom László köztársasági elnökként sokkal aktívabb, mint az elődei, hozzájuk képest gyakran szólal meg. A Magyar Gárda ügyében viszont hallgat. Ön szerint miért?
- Talán attól fél, hogy belekeveredik egy olyan politikai játszmába, ahol az egyik oldalhoz óhatatlanul közelebb kell állnia. A hozzá intézett levelem azonban éppen arról szól, hogy nem politikai állásfoglalást várnék tőle, hanem azt, hogy azoknak az embereknek a védelmében szólaljon meg, akik valóban fenyegetve érezhetik magukat. A köztársasági elnök erkölcsi mércék megsértése esetén már többször megszólalt. Az alkotmányban rögzített feladatai között nem szerepel erkölcsi mércék betartatása, de ha ezt teszi, akkor - azt gondolom - minden olyan alkalommal tennie kell, amikor hasonló súlyú erkölcsi problémák merülnek fel.
Az erkölcsi megfontolás mellett azt is írja, hogy a Magyar Gárda esetében az állami erőszak-monopólium kikezdése is fennáll. Jogilag hogyan fogható ez meg, hiszen - azon túl, hogy a vak is látja, hogy miről szól a történet - eddig nem történt erőszak.
- A vezetőik azt állítják, hogy a gárda valamiféle nemzetőrségnek lesz az előfutára. Az viszont nyilvánvalóan az állami erőszak-monopóliummal összefüggő tevékenységet fog folytatni, hiszen egy nemzetőrségnek éppen az a feladata. Ezzel egybecseng, hogy a gárdisták - még ha egyébként legális formában is, de - fegyverhasználatot tanulnak. Miért tanulnak? Nyilván, hogy előbb-utóbb használják a fegyvert.
Nem állítom, hogy a szervezetet már a bejegyzéskor be kellett volna tiltani, mert nem ismerem az alapszabályát. Lehet, hogy akkor kell majd, amikor valóban erőszakot alkalmaznak, amikor először történik valami megengedhetetlen.
Erőszak egyébként, ha nem is fegyveres, már történt: Bitó László író a Népszabadságban számolt be arról, hogyan próbált a várbeli gárdaavatáson a maga antifasiszta táblájával egyszerűen csak jelen lenni - bármiféle zavarás és erőszak nélkül. A rendezvény szervezői, akik nyilvánvalóan nem állami erőszakszervezet alkalmazottai, erőszakkal tetették le a tábláját, majd erőszakkal távolították el őt magát. Pedig erre egyetlen szervezet jogosult Magyarországon: a rendőrség.
Egyértelmű tehát, hogy a gárda magában hordja az állami erőszak-monopólium kikezdésének a lehetőségét, a köztársasági elnöknek pedig fel kell hívnia erre mindazok figyelmét, akik rendelkeznek megfelelő hatáskörrel.
A hatóságok rendelkeznek megfelelő jogosítvánnyal a szélsőjobboldali mozgalmakkal szembeni fellépéshez?
- Megvannak ezek a jogosítványok, csak nem mindig élnek velük. Ha valaki gyűlöletre uszít - márpedig lehet találni ennek a szervezetnek a nyilatkozataiban gyűlöletre uszítást -, akkor eljárást kell indítani.
Hadd mondjak egy saját példát: egy nemzetközi szerveren megjelent egy kétperces videó, ahol magyar állampolgárok, köztük én is, zsidó személyiségként vannak aposztrofálva, és a szöveg lényege az, hogy utálunk benneteket, mert zsidók vagytok. A videó készítői köztörvényes bűncselekmények sorát követték el „művükkel”, ami ellen minden további nélkül fel lehetne lépni.
Akkor is, ha sem Ön, sem a többi érintett nem tesz feljelentést?
- Az ügyészségnek az a dolga, hogy az úgynevezett közvádas bűncselekményekben anélkül is eljárjon, hogy az emberek feljelentéseket tesznek. Ugyanez vonatkozik a gárdaavatásra is: az ügyészség nem hivatkozhat arra, hogy nincs tudomása arról, hogy a Szent György téren felavattak 56 embert különböző önkényuralmi jelképekre nagyon emlékeztető relikviák környezetében. Mindenki tudta hónapokkal ezelőtt, hogy mi lesz augusztus 25-én. Ne szorítsuk rá az embereket a feljelentésre!
Magyarországon tiltott az önkényuralmi jelképek használata, de például a Nemzeti Őrsereg ezt úgy játssza ki, hogy nem nyilaskeresztet, hanem egy arra egyértelműen utaló, szerintük ősmagyar rovásírás-motívumot hordanak.
- Ha Németországban valaki úgy lendíti a karját, hogy közben két ujját behajlítja, ami nem azonos az eredeti náci köszöntéssel, akkor is eljárás alá vonják. Ha a horogkereszt egyik szárát kicsit másfelé fordítják, attól az még horogkereszt lehet egy eljárásban. Jogállami feltételeknek megfelelő garanciákkal körbebástyázva el kell dönteni, hogy az illetőnek valóban az volt-e a szándéka, hogy horogkeresztet ábrázoljon. Magyarországon nem látok ilyen eljárásokat, pedig ez köztörvényes bűncselekmény. Nem tudom, ilyen ügyekben mire vár az ügyészség.
Mivel magyarázható, hogy ti-zenhét évvel a rendszerváltás után ilyen és ehhez hasonló alapkérdésekről folyik vita: mihez van joga a rendőrségnek, a tüntetőknek, a köztársasági elnöknek, mit lehet, és mit nem lehet népszavazással eldönteni?
- Az egyik ok a hiányos szabályrendszer. A köztársasági elnök hatáskörét néhány tőmondatban megfogalmazott alkotmányos rendelkezés szabályozza: például a köztársasági elnök nevezi ki az államtitkárokat, tábornokokat, vagy kitüntetéseket ad át. De mi van akkor, ha nem akarja kinevezni azt a tábornokot, ha nem akar kitüntetést adni annak, akit az előterjesztő megjelölt? Erre nézve nincs semmilyen törvényi kádencia.
A népszavazással kapcsolatos bizonytalanságok és hatásköri viták is strukturális problémára utalnak. Az Országos Választási Bizottság az utóbbi időben mást se tesz, mint olyan indítványokat küld az Alkotmánybíróságnak, ami arra utal, hogy ez is, az is hiányzik a törvényből, nem tudunk mit tenni. Mert a törvény nem szabályozza - mondjuk - Kálmán László problémáját: van-e jelentősége annak, hogy egy népszavazási indítvány előbb érkezik, mint a hasonló tartalmú, de ellentétes másik, vagy nincs? A törvény szerint nincs jelentősége a beérkezési sorrendnek, egyetlen szabály sem szól erről. Én egyébként azt gondolom, ezt világosan szabályozni kellene.
Vagy itt egy másik probléma: a Fidesz által kezdeményezett népszavazások kapcsán folyamatosan felhívtuk a figyelmet arra, hogy ha hitelesítik a vizitdíj vagy a tandíj eltörléséről szóló kérdéseket, és a nép úgy dönt, hogy töröljék el őket, meddig köti ez a mindenkori kormány és parlament kezét? Mondjuk, tíz évig nem élhet újabb kezdeményezéssel ebben a tekintetben, vagy már a népszavazás után következő napon újra javasolhatja bevezetését? Erre nézve sincs szabály. Ám ennél is fontosabb talán, hogy a népszavazást sosem használták - egy nagyon kivételes esetet, az 1989. novemberi, négy igenes referendumot leszámítva - olyan eszközként, ahogyan most a Fidesz bevallottan használja: Orbán Viktor 2006. október 23-án nyíltan megmondta, hogy a népszavazással a kormány megdöntését akarják elérni.
Ez baj?
- Politikai értelemben nem baj, belefér. Egy pártnak az a dolga, hogy elérje a kitűzött politikai céljait. Ha nem tudja a parlamentben elérni, és a népszavazás intézménye rendelkezésre áll, akkor ezt kihasználhatja. Hozzáteszem, sok országban ez nem áll rendelkezésre: Németországban nincs népszavazás, az Egyesült Államokban azért nincs - legalábbis szövetségi szinten -, mert nem akarják, hogy a hagyományos törvényhozási mechanizmus gyakorlatilag megkettőződjék, és a népi törvényhozás felülírhassa a parlamenti törvényhozást, sőt, hogy ezt fel lehessen arra használni, hogy a ciklusra megválasztott kormányt eltávolítsák. A Fidesz ezt szeretné, de a parlamentarizmusnak éppen az a lényege, hogy a kormány négy évig hivatalban marad, hacsak az alkotmányos intézményekkel, sikeres bizalmatlansági indítvánnyal nem kényszerítik a távozásra. Az ilyen népszavazással tehát az a probléma, hogy alkotmányosan borzasztóan erodálja a rendszert. Azt, amely kimondja, hogy parlamentáris demokráciában az alapvető döntéseket a négyévente megválasztott parlament hozza, és a népszavazás ehhez képest kivételes, korrekciós eszköz. A parlamentáris demokráciának ezt a közvetlen demokráciával szembeni elsődlegességét 1993-ban teljesen világosan megfogalmazta az Alkotmánybíróság.
Lehet, hogy a vizitdíj, a kórházi ápolási díj valóban rosszat tesz az országnak, de ennek a kormánynak ez a politikája. Azt nem lehet mondani, hogy ti rossz kormány vagytok, ezért leváltunk, mert a népszavazás intézménye nem a kormányváltást szolgálja.
A Fidesz politikusai azt mondják, azért kényszerülnek erre a megoldásra, mert nem erről volt szó a kormány- és választási programban, ráadásul az őszödi beszédben a miniszterelnök be is ismerte, hogy a győzelem érdekében átverték az embereket. Ellenzéki fejjel gondolkodva logikus, hogy akár népszavazás útján is, de meg akarják buktatni a „hazug” kormányt.
- Ha szabad cinikusnak lennem, itt a politikai és az alkotmányos kérdéseket szigorúan szét kell választani egymástól. Nem lehet azt mondani, hogy az, ami politikailag elfogadhatatlan, az egyszersmind alkotmányjogilag is így értékelendő. Nincs olyan szabály, ami azt mondja, hogy ki lehet írni népszavazást a kormány programjáról, feltéve, hogy a kormány hazudott a választásokat megelőzően. A szabály úgy szól, hogy a kormány programjáról nem lehet népszavazást tartani. Akkor sem, ha ez a kormányprogram úgy született, hogy előzőleg a kormányfő pártja nem mondott igazat. Olyan sincs a magyar alkotmányos rendszerben, miszerint általában nem lehet a költségvetés kérdéseiről népszavazást tartani, kivéve, ha a kormány olyan tételeket tesz bele, amit a választási ígéretek során elhallgatott. Ha elhallgatta, ez politikai kérdés, politikailag kell megítélni. Lehet, hogy ez politikailag hatalmas bűn, de alkotmányjogilag nem tudom kezelni ezt a kérdést. Választási csalás nem történt, ilyet senki nem állított. Akkor pedig marad az a szabály, mely szerint költségvetési kérdésről nem lehet népszavazást tartani. Én nagyon veszélyesnek tartom, ha a politikát és az alkotmányos szempontokat összekapcsolják.
Az előbb példálózott Kálmán László kérdéseivel. Mi következik abból, ha mind az ő, mind a Fidesz kérdéseiről lesz népszavazás, és mindegyik eredményes és érvényes lesz?
- Nem kizárt, hogy a nép egyrészt megszavazza, hogy gyógyszert csak a patikából vásárolhassunk, másrészt azt is, hogy a benzinkútnál is. A törvényhozó majd eldönti, melyiket szabályozza. Szabályozhatja bármelyiket, vagy csak az egyiket, de megteheti, hogy nem tesz semmit. Ez tipikus törvényhozói bizonytalanság.
Ha nem lehet tudni, hogy egy népszavazásra feltett kérdés és az azt megerősítő népszavazás után milyen döntést kell hoznia az Országgyűlésnek, mert ilyet és olyat is hozhat, azt a kérdést nem szabad hitelesíteni.
Mi azonban azért nem tehettük meg, hogy nem hitelesítjük a kérdéseket, mert ez a probléma nem egy kérdés kapcsán merült fel - hiszen külön-külön mindkét kérdés rendben van -, hanem két kérdést együtt olvasva. És se az OVB-nek, se az Alkotmánybíróságnak nincs joga a kérdéseket összefüggéseiben vizsgálni. Ha a gyógyszertárak liberalizálásának kérdését vizsgálom, akkor nem vehetem figyelembe, hogy egy másik kérdés az ellenkezőjét javasolja, és fordítva.
És ugyanez a probléma merült fel a Fidesz kérdéseinek összefüggései kapcsán: sokan úgy érveltek - szerintem megalapozottan -, hogy a Fidesz hét kérdése együtt nagyon erőteljesen támadja az egész kormányprogramot és a költségvetést. Lehet, hogy egy-egy kérdés ebben nem játszik nagy szerepet, mert a kórházi ápolási díj nem rengeti meg a költségvetést, de a hét kérdés együtt már jelentős hatással bír. Ha tehát a hét kérdést együtt bírálhatta volna el az OVB vagy az AB - amire nincs lehetősége -, akkor azt lehetett volna mondani, hogy a kérdéscsomag veszélyezteti a kormányzás stabilitását, a kormányprogram megvalósítását, a költségvetés végrehajtását, ezért nem bocsátható népszavazásra.
Ez a helyzet nagyon jól rámutat az AB azon érvelésének tarthatatlanságára, mely szerint a kormányprogram egészéről nem lehet népszavazást tartani, de egy-egy eleméről igen. Kérdezem, ha a kormányprogram ötven elemből áll, akkor az ötven népszavazási kérdést, amit külön-külön kell elbírálni, föl lehet tenni? Jóváhagyja mindkét testület, és szét van verve a kormányprogram?
Az ilyen jogi problémák nyilván azért most merülnek fel, mert most adódott egy többféleképpen értelmezhető helyzet. De a jogalkotóknak a munkájuk során is végig kellett volna gondolniuk, hogy egyértelmű szabályt hoztak-e vagy sem.
- Kétségtelen. Sőt, hozzá kell tennem, vannak olyan szabályok, amik a korábbi törvényben benne voltak, csak 1997-ben kerültek ki az új szabályozásból. Például, hogy ugyanabban a kérdésben meghatározott időn belül nem lehet újra népszavazást tartani. Ma ez nem tilos. A kettős állampolgárságról szóló népszavazási kérdést újra be lehetett adni, hitelesítettük is, pedig a '89-es szabályban még tilos volt. Megjegyzem, teljesen ésszerűen. Hogy miért került ki egy jó szabály '97-ben, azt nem tudni.