Vissza a tartalomjegyzékhez

Hechs László
Gyűlöletfórumok Európában
Csak Lengyelország tiltakozott a brüsszeli Izrael-ellenes konferencia miatt

Brüsszelben és Genfben újra életre kelhet Durban rosszemlékű szelleme. Miközben az ENSZ és az Európai Unió elfogulatlan félként igyekszik feltűnni a palesztin-izraeli konfliktusban, az ENSZ Közgyűlése úgy döntött, hogy ismét konferenciasorozatot kezd a rasszizmusról. Ennek csúcspontja egy 2009-re tervezett nemzetközi találkozó lesz. Mint ismeretes, a legutóbbi, a 2001 őszén - néhány nappal a szeptember 11-ei támadások előtt - Dél-Afrikában megrendezett tanácskozás középpontjában az Izraelt apartheid, rasszista államként megbélyegző álláspontok és demonstrációk álltak.

Minden jel arra mutat, hogy a két év múlva megrendezendő konferencia a 2001-es hibákat ismétli meg. Akkor az 57 tagból álló Iszlám Konferencia Szervezetének sikerült a rasszizmusellenes konferenciát eltérítenie az eredeti céljától. A durbani csúcsot előkészítő konferenciát Teheránban rendezték meg. Az itt elfogadott nyilatkozat egyedül Izraelt illette „etnikai tisztogatás”, „egy újfajta apartheid és az emberiség ellen elkövetett bűncselekmény” vádjával. A durbani végső deklaráció hangvételét nemzetközi nyomásra enyhítették ugyan, ám az egyedüli célpont a zsidó állam maradt. Miután Izrael és az Egyesült Államok kivonult a konferenciáról, a találkozó hangvétele egyértelműen rasszistává és antiszemitává vált.
A konferenciával párhuzamosan rendezték meg a nem kormányzati szervezetek találkozóját is, amely még a hivatalosnál is szélsőségesebb volt. Zárónyilatkozatukban Izraelt „népirtásban” bűnös „rasszista, apartheid államként” pellengérezték ki. Egy feliraton például Hitler képe volt látható, ezzel a kérdéssel: „Mi lett volna, ha győz? Akkor nem létezne Izrael.” A konferencián részt vett Tom Lantos demokrata párti képviselő is: „A holokauszt borzalmait első kézből ismerhettem meg, azóta ez volt a legvisszataszítóbb és legszégyenteljesebb megnyilvánulása a zsidókkal szembeni gyűlöletnek, amelyet valaha is láttam a náci korszak óta” - nyilatkozta akkor.
A 2009-re tervezett újabb konferenciát előkészítő bizottságnak, amely a héten Genfben ülésezett, Moamer Kadhafi líbiai elnök a vezetője, aki 2002-ben a legmagasabb kitüntetéssel jutalmazta a hírhedt francia holokauszttagadó Roger Garaudyt, és - mint arról saját fia is beszámolt - kegyetlenül megkínoztatta a túszként fogva tartott bolgár ápolónőket, hogy pénzt, fegyvereket és „megbecsülést” szerezzen magának. A bizottságnak ismét tagja többek között Irán is.
Egy párhuzamosan tartott konferencián Izrael és néhány európai parlamenti képviselő heves tiltakozása ellenére az Európai Parlament augusztus 30-31-én Brüsszelben látta vendégül a Palesztin Nép Elidegeníthetetlen Jogainak Gyakorlására alakított ENSZ-bizottság különtanácskozását. A bizottságot 1975-ben hívták életre annak a hírhedt ENSZ közgyűlési határozatnak a nyomán, amely a cionizmust rasszizmussal azonosította. Azóta az ENSZ-határozatot 1991-ben már hatályon kívül helyezték, az anticionista-antiszemita kampányban élcsapat szerepét betöltő bizottság azonban töretlenül folytathatta munkáját. Elnöki tisztjét jelenleg Szenegál adja, és az Európai Unióból kizárólag az újonnan felvett Ciprus és Málta a tagjai.
Rán Curiel, Izrael uniós nagykövete és Dália Itzik, a Knesszet elnöke levélben kérték az Európai Parlament elnökét, Hans-Gert Petteringet: ne engedjék, hogy ez a bizottság Brüsszelben is gyűlöletkeltő konferenciát tarthasson, mivel a bizottság főszerepet vállalt a durbani konferencián is. Az izraeli politikusok úgy vélik, hogy az Európai Unió az Izrael-ellenes konferenciának legitimációt biztosít azzal, hogy annak a parlament épületében helyet ad. „Az elnök válaszában jelezte, hogy a konferencia felett az EU nem vállal védnökséget, és nem is támogatja, csak helyet biztosít számukra” - jelentette ki az EP-szóvivő.
„E gyűlölködők és antiszemiták megérdemelnék az európai közösség megvetését” - jelentette ki Simon Samuels, a Los Angeles-i Simon Wiesental Központ vezetője.
A konferencián palesztin részről Radzsi Szurani Hamasz-terrorját „ellenállásnak” nevezte, és felszólalt Dzsamal Dzsuma is, aki Izraelt „gyarmati rasszista apartheid államnak” tekinti. Izraeli részről Michel Warschawski szólalt meg, aki magát „ismert, anticionista aktivistaként” írja le, valamint Nurit Peled-Elhanan, aki nemrégiben jelentette ki, hogy „a zsidó a rasszizmus imádatában hajtja meg fejét, amivel a zsidó elme a legkreatívabb módokon pusztítja és rombolja az országot”. Ezek a felszólalók állampolgárságukat tekintve valóban izraeliek, de nézeteikkel hazájukban nem, csak a másik táborban találnak támogatókra.
A találkozót a lengyel európai parlamenti küldöttség bojkottálta. „Nem veszek részt ezen a konferencián. Láttam a szervezők által előkészített anyagot. Bár ezúttal nincs hivatalos nyilatkozat arról, hogy Izraelt a tengerbe kell szorítani, a témák megválasztása és a problémákhoz való viszonyulás azt mutatja, hogy ez egy elfogult, konfliktust generáló konferencia lesz. Ténylegesen Izrael-ellenesnek is nevezhetjük” - jelentette ki Broniszlav Geremek volt lengyel külügyminiszter és a szejm egykori elnöke. „Izrael kifogásai teljességgel megalapozottak. Meg vagyok döbbenve, hogy az Európai Parlament ilyen tevékenységet megenged az épületében” - nyilatkozta egy másik lengyel EP-képviselő, Konrad Simanszki.
Különösen megdöbbentő, hogy Brüsszelben a tanácskozáson felszólalt az ENSZ-főtitkár és az Európai Parlament megbízottja is, az ENSZ Bizottsága, Palesztina képviselője és a hírhedt Nemzetközi Együttműködési Hálózat Palesztináért szervezet képviselői mellett.
Annak idején a durbani konferenciáról az amerikai és az izraeli delegáció kivonult. Ám mit írjunk azokról, akik sajnálkozva, de mégis ott maradtak? Mit írjunk az olyan, jó nevűnek tekintett emberi jogi szervezetekről, mint az Amnesty International és a Human Rights Watch, amelyek úgy tettek, mintha ártatlan szemlélői lennének az ott történteknek? Az ENSZ és az EU most szintén azt állítja magáról, hogy elfogulatlan közvetítők az izraeli-palesztin konfliktusban, sőt még Izrael barátjának is szeretik feltüntetni magukat. Nem lehetnek azonban egyszerre a béke és a gyűlölet hírnökei is.