Vissza a tartalomjegyzékhez

Vagyim Arisztov, Dno Oroszország
Merénylet a Nyevszkíj expresszen

- Mi van a vonatoddal, nem késik az indulás? - hívott fel pétervári barátom nem sokkal azután, hogy kivitt a vasútállomásra. - A tévében épp most jelentették, hogy valami baleset történt. - Minden rendben, nem jelentettek be semmilyen változást. Azt hiszem, menetrend szerint elindulunk és meg is érkezünk. - Akkor még sem én, sem a 119-es járatszámú vonat többi utasa nem gondolta, hogy Szentpétervárról Moszkvába kilenc óra helyett majd egy napig fogunk utazni, azt meg főleg nem, hogy ennek oka a vaspálya felrobbantása és a 166-os járat balesete lesz.


A merénylet utáni percek.
Nem a terroristákon múlt, hogy elmaradt a tömegkatasztrófa

A vonatunk késve indult, az utaskísérők sem tudtak semmit. A pályaudvaron rengeteg vonat és ember torlódott össze. Ilyenkor 20-30 percenként indulnak vonatok, hogy másnap reggelre Moszkvába érjenek, útközben Pétervárra tartó párjaikkal találkoznak. Az Oroszország két legnagyobb városa közötti személyforgalom nagyobbik része éjszaka zajlik. Az utasok többsége kedveli a lehetőséget, hogy az egyik fővárosban fekszik le aludni, és a másikban ébred.
- Hol a csudában állunk? - kérdezgették a kocsi utasai Szvetlánát, az utaskísérőt, látva, hogy nem Moszkva elővárosain gördül át a szerelvény, hanem valamilyen erdőben rostokol.
- Pontosan én se tudom - válaszolt -, azt mondják, valahol Dno állomás környékén vagyunk, másfél óra múlva érünk oda.
- De hát az nem Moszkva irányában van! Innen jó, ha estére beérünk Moszkvába, miért nem figyelmeztetett bennünket senki?
Dno a pszkovi terület egyik vasúti csomópontja ugyan, de nem éppen a Moszkva-Szentpétervár fővonal közelében. Annyi személyszállító vonatot, amennyi itt augusztus 14-én összetorlódott, régen nem láttak errefelé. A büfé készletei hamar elfogytak, az utasok többsége kénytelen volt beérni a 30 fokos levegővel a peronon, vagy visszatért a még melegebb hálókocsiba. A merészebbek kiszaladtak a közértbe - aligha volt valaki, aki arra számított, hogy a vonaton kell majd ebédelnie.
A lányommal mi is a bolt felé vesszük az irányt, de tartunk attól, hogy a vonat nélkülünk indul tovább. Kérdésünkre Szvetlána a forgalmistához siet, aki az indulást firtató kérdésre csak annyit válaszol: „Hamarosan.”