Vissza a tartalomjegyzékhez

Hubert József
Sportcsatornák háborúja

Az angol Premier League késhegyre menő csatáit Magyarországon a lakosság kevesebb, mint öt százalékának lesz lehetősége a tévé képernyőjén keresztül végigkísérni. Az ok: a két éve indult Eurosport 2 elhappolta a közvetítési jogokat az angol meccseket évek óta közvetítő Sport 1 elől.

Sem a Sport 1, sem az Eurosport 2 nem magányos tévéadó: egyiknek a Sport 2, másiknak értelemszerűen az Eurosport 1 a testvéradója. Ha ehhez hozzávesszük az RTL Klubhoz több szállal kötődő Sport Klubot, máris öt tévéadót számolhatunk össze a magyar sportműsorokat közvetítő televíziók piacán.
Szakmabeli forrásaink „megnyugtatták” lapunkat: ez a helyzet már nem fog sokáig fennállni - idén ősszel ugyanis további sportcsatornák tervezik, hogy beszállnak a már most is kiélezett küzdelembe. Sportnapilap fronton a Nemzeti Sport jóformán évtizedek óta kihívó nélkül, egymaga tud a piacon maradni (egyetlen elindított vetélytársnak sem sikerült hosszabb időre megvetnie lábát). Forrásaink így nem is igazán értik, hogy az esetenként több milliárdos kezdeti beruházást igénylő tévéadók elindítása miért éri meg a sportcsatornák tulajdonosainak. A lépés már csak azért is nehezen indokolható, mivel az AGB Nielsen kutatócég 2006-os évre vonatkozó tanulmánya az év vesztesei közé sorolta a sportcsatornákat: 2005-höz viszonyítva nemcsak kevesebben nézik ezeket az adókat, de a nézőket kevesebb ideig is tudták maguknál lekötni.
A kábelszolgáltatók, köztük a UPC is, évente végeznek úgynevezett affinitásméréseket, melyekkel a nézők igényeit vizsgálják, azt, hogy mit is szeretnének a képernyőn látni. Szűcs László, a cég sajtókapcsolati igazgatója lapunknak elmondta: a sport már évek óta az elsők között szerepel a nézők kívánságlistáján. Ám tagadhatatlan, hogy joggal merül fel a kérdés: vajon szükség van-e ennyi adóra.
A Magyar Kábelkommunikációs Szövetség alelnöki pozícióját is betöltő Szűcs egyébként úgy látja: a sporttévék kínálata az évek során átalakul, gyakorta előfordul, hogy egy csatorna nem tudja tartani azt a színvonalú programkínálatot, amivel elindult. „A sportesemények közvetítési jogait minden évben újratendereztetik, és bizony többször előfordult már, hogy egyik-másik adó nem tudott annyit fizetni, hogy a következő időszakban is ő közvetíthessen” - fogalmazott Szűcs. Meglátása szerint valami hasonló történt a Sport Klubbal is: induláskor megszerezte a 2006-os foci vb közvetítési jogait, ám „futball világbajnokság nincs minden évben, így az ütős tartalom azóta ellaposodott”. Jelen pillanatban ebbe a kategóriába esik a Sport 1 is: az angol bajnokság - ami hosszú ideje a legnézettebb műsorok egyikének számít - „elvesztése” nagy érvágást jelenthet a csatornának.
Aki szerint már az öt tematikus sportcsatorna is sok a tízmillió magyarnak, nagyot fog csalódni: Szűcs László elmondása alapján már az idei évből hátralevő négy hónap során is több sportadó tervezi a magyar piacra lépést. „Ez részben talán már a digitális átállásra való felkészülésnek tudható be” - mondta kérdésünkre az igazgató, aki szerint ezek a cégek arra hajtanak, hogy a teljesen digitális műsorszolgáltatásra való átállással egyidejűleg várható „tévé-boom” idején nevük már ismerősen csengjen a piacon.
A kínálat színesedése nyilván örömteli, ám a szakember szerint több hátránnyal is kell számolni az előfizetőknek. Egyrészt, bár a nézők nagy érdeklődést mutatnak a sporttartalmak iránt, kérdéses, hogy nyolc-tíz sportcsatorna esetén meg fogják-e találni az őket érdeklő műsorokat. A másik, ennél lényegesen húsbavágóbb ellenérv a csatornák számának ilyen gyors szaporodásával szemben anyagi természetű. A kábelcsatornák ugyanis - a kereskedelmi televíziókkal szemben - döntően nem reklámbevételekből, hanem a szolgáltató (például a UPC) által beszedett havidíjakból kapott részesedésükből élnek meg. Egy-két új csatorna megjelenése esetén még csak-csak újra lehet szeletelni az előfizetési díjak tortáját, ám előbb-utóbb a lakosságnak kell a szélesebb választékot megfizetniük.