Vissza a tartalomjegyzékhez


Nemzeti Gárda alakul hazánkban

Mégpedig csupán a „segítségnyújtás” szándékával, hazánkat ért esetleges katonai támadás vagy természeti csapás esetére. Katonai jellegű szerveződésről van szó, ezért működésre is hasonló azokhoz, bár jó néhány sajátossággal.

Például az alaki kiképzés teljességgel mellőzi a „balra át” vagy „balra nézz” vezényszavakat. Így egyik ponttól a másikig csupán a jobbra kanyarodás az engedélyezett, ha így kissé nagyobb kört kell is leírni, ám ezzel mégiscsak a „jobbik” utat választva. A hangsúly azonban főként az alaki egységen van: egyszerre lép a láb, egyszerre mozdul a fej, egyszerre lendül a kar.
Az alapkiképzésen sok ügyességi gyakorlat is helyet kapott: úgymint könnygázgránát visszaütése teniszütővel, vetődéses elugrás vízágyú sugara elől vagy kalapácsvetés útjelző oszloppal. Az állóképesség fokozására akadálypálya létesült, amelyen szintidőre telefonfülkével a hónuk alatt kell végigfutniuk a „segítőkész” gárdistáknak, a távot jelentősen megnehezítve felborítandó autókkal, valamint beverendő ablakokkal.
Egyes források szerint a tervezett lőgyakorlatok mellett lesznek célbadobó kiképzések is: tojással öltönyös, utcakővel egyenruhás bábukra (éles bevetések, egyben szintfelmérő vizsgák nemzeti ünnepeinken kerülnek lebonyolításra) - ismétlem, kizárólag a „segítségnyújtás” szándékával.
Hagyományokat táplál az e szervezetben is helyet kapó menetdalverseny, melynek talán legnépszerűbb opusa a „…takarodj!” refrént skandáló alkotás. (A pontozott részre mindig az aktuális renegát politikus neve helyettesítendő, amit a szervezet vezetői naponta pontosítanak.)
Már csak a természeti csapás fogalmával nem vagyok tisztában, legalábbis az ő értelmezésükben.
De közben mindezekről eszembe jutott valami:
az egyik bevásárlóközpont parkolójában rendszeresen viperát és sokkolót akar rám sózni egy fiatalember. Ilyenkor újra és újra megbeszéljük, hogy saját felfogásom szerint én még mindig jobban bízom a szelíd szó erejében; csak tovább próbálkozik. Igaz, az utóbbi időben már megismer: „Ja, maga az a szelídszavas?”- vigyorogja a képembe. Nem is titkolhatná, totál hibbantnak néz, de egyben azért biztos lehet: én tényleg nem bántanám őt semmikor. Ám egyszer vennék csak tőle sokkolót vagy viperát, azonnal hitelemet veszíteném… Cseri