Vissza a tartalomjegyzékhez

Szubotics Mariann
Félmillió díjhátralékos országa
Kilakoltatások Komlón

Nemrég felreppent a hír: a komlói önkormányzat a nyár folyamán nyolcvankét gyermekes családot fog kilakoltatni a felhalmozódott lakbér- és közüzemi díjtartozások miatt. Sajnos ilyen alapon minimum félmillió embert lehetne máról holnapra az utcára tenni Magyarországon, az egykori iparvárosokban egész lakótelepek kiüríthetők lennének. A díjhátralékosok sorsa ma teljes mértékben az adott önkormányzatok jóindulatán múlik.


Fotó: Somorjai László

Dr. Szakács László alpolgármester lapunknak úgy nyilatkozott: jelenleg tíz család kilakoltatását készítette elő az önkormányzat, miután tetemes lakbér- és közüzemi tartozást halmoztak föl. A döntés három-négy éve húzódó folyamatra tett pontot: a meghirdetett közmunkaprogramokra rendre nem jelentkeztek az érintettek, valamint az együttműködés legcsekélyebb jelét sem voltak hajlandók mutatni, hogy rendezzék tartozásukat, ezért kerül sor az intézkedésre. A következő hónapokban tovább folytatódik Komlón a kilakoltatások sora, mivel még vagy 72 családnak van 100 ezer forint feletti tartozása.
Az önkormányzat tulajdonában levő hatszáz bérlakás a mintegy 27 ezer fős város lakásállományának ma már alig 6-7 százalékát teszik ki, s az ilyen otthonok lakóinak egy része rengeteg gondot okoz a Városüzemeltetési Gondnokságnak. A legfőbb probléma az, hogy egyre többen, és egyre nagyobb összegekkel tartoznak, s nemcsak a lakbérrel, de nem fizetik a vízdíjat és a távfűtés, melegvízfogyasztás költségeit sem. Tekintve, hogy a városban a víz- és hőszolgáltató cég is önkormányzati tulajdonban van, az eddiginél szigorúbb fellépés a tartozókkal szemben nem halogatható tovább. Az érintett családok lakbér- és közüzemi tartozásai eddig összesen 330 millió forintos hiányt okoztak a hivatalnak.
„Akin látjuk, hogy akar fizetni, de nem tud, azon segítünk. De a notórius tartozókat, az eddigi megkeresések során semmiféle együttműködési készséget és fizetési hajlandóságot nem mutatókat külön kezeljük: mivel a rendesen fizetőkkel szemben is igazságtalan lenne, ha elnéznénk a tartozásokat. Akadnak olyanok is, akik nem hajlandók fizetni a 3500 forintos lakbért, ugyanakkor 30-40 ezer forintért kiadják az önkormányzati lakásukat. És még nekik áll feljebb, holott 5 év alatt 500 forintot sem voltak képesek a lakásért kifizetni” - fejtette ki az alpolgármester.
Egyébként 2004-ben volt már hasonló eset: akkor 50 családot szólítottak fel a fizetésre, és közülük 25 rendezte is a tartozást, míg sajnos a többieket ki kellett lakoltatni. „Fontos látni, hogy nem az a célunk ezzel, hogy megbélyegezzünk egy csoportot, és általánosítani sem akarunk: minden egyes embert eseti elbírálásban részesítünk, figyelembe véve az életkörülményeit, lehetőségeit. Rengeteget foglalkozunk velük, van lehetőségük részletfizetési kérelemre, azonban a legnagyobb baj, hogy egyszerűen nem tudnak a pénzzel bánni. Meg kellene tanítani őket a felelősségvállalásra, hogy a saját sorsukat kezükbe vegyék” - magyarázza az illetékes.
Az alpolgármester hangsúlyozza: több személlyel is szerződést bontott már az önkormányzat, ám az utcára senkit sem tehet ki a városháza. „Minden egyes eset elbírálásánál együttműködünk a gyámhivatallal és a családsegítő szolgálattal. A kilakoltatáshoz jogerős bírósági ítélet kell, a gyermekes családok esetében pedig természetesen meg kell várni a gyámhatósági eljárást, ami legalább fél évet vesz igénybe. Ahhoz, hogy egy gyermeket tényleg kiemeljenek a családjából, vagy állami gondozásba vegyenek, ahhoz nagyon komoly indokok kellenek” - figyelmeztetett a szocialista politikus, aki hangsúlyozta: a fizetési hajlandóság legcsekélyebb jele esetén változtatnak a döntésükön.
„Mikor megszűnt a bánya, a két legfontosabb városrészünk épült le - magyarázza az elszegényedés kezdeteit Szakács László. - Sok ember dolgozott ott, akiknek sajnos nincs semmiféle képesítése, és megfelelő program hiányában a mai napig nem képeztetik magukat.” Komló egykor a mecseki szénbányák központi települése volt: a gyors fejlődésben meghatározó szerepe volt a szénvagyon kitermelésének. Az iparszerű bányászat azonban - több mint száz év után - 1999-ben megszűnt a térségben, így a település lakóinak jelentős része munkanélkülivé vált. Napjainkban legfeljebb a sikondai városrészben található gyógyvizű fürdő vonzza ide a látogatókat.
Lapunk úgy tudja: adatok híján, óvatos becsléssel is minimum félmillióra tehető ma Magyarországon azoknak a száma, akik hat hónapot meghaladó közüzemi vagy lakbértartozásuk miatt elvileg bármikor kitehetők az otthonukból. Azon túlmenően, hogy senkinek nem áll érdekében a hajléktalanok már meglévő harminc-negyvenezres tömegét ennyire felduzzasztani, a megnyugtató megoldást sem könnyű egy ilyen méretű problémára megtalálni. Sokkal nagyobb kiadást és gondot jelent ugyanis egy hajléktalan ember visszasegítése a társadalomba, mint a lecsúszásának a megelőzése, viszont az önkormányzatok az államháztartást is érintő kemény megszorítások miatt maguk is szorongatott helyzetben vannak. A hátralékosok helyzete egyelőre teljes mértékben az illetékes önkormányzatoktól függ, ami az általános pénzszűkét és szakemberhiányt ismerve nem sok jót jelent.