Vissza a tartalomjegyzékhez

Hetek-összeállítás
A lengyelek behúzták a kéziféket

A napokban az EU huszonhét tagországa ismét összeül, hogy megvitassa azt, ami az egykori alkotmányból maradt, vagyis „az unió működéséről szóló szerződést”. Az eredeti alkotmány szerzője, Valéry Giscard d’Estaing úgy nyilatkozott: az EU-nak be kellene vallania, hogy valójában csak az eredeti elképzeléseket próbálja most visszacsempészni a hátsó ajtón.


Nicolas Sarkozy és Jaroslav Kaczynski

Az Európai Unió alkotmányát a franciák és a hollandok futtatták zátonyra azzal, hogy népszavazás keretében elutasították azt még 2005-ben. Az EU soros elnöki tisztét június végéig betöltő Angela Merkel viszont már a poszt átvételekor is az egykori alapszerződés újjáélesztését jelölte meg egyik legfontosabb céljaként. A mostani csúcstalálkozó előtti napokban levélben ismertette kollégáival álláspontját, mely szerint annyit kell megmenteni a korábbi dokumentumból, amennyit csak lehet. Merkel hangsúlyozta: azok az országok, amelyek menet közben ratifikálták a megbukott alkotmányt, szeretnék megtartani a 2004-es dokumentumban felvázolt „innovációk” lényegét.
Valéry Giscard d’Estaing egykori francia elnök, az alkotmány szövegének a szerzője pedig a Le Monde hasábjain elismerte: „jelenleg az alkotmányos szerződés újításainak egy részét próbálják konzerválni és álcázni azzal, hogy több rövidebb szöveget hoznak létre belőle”. „A leginnovatívabb elemek a maastrichti és a nizzai szerződések egyszerű módosításaivá válnak, a technikai módosításokat pedig átcsoportosítják egy felhígított, fájdalommentes szerződésbe. A szövegek összefoglalóját terjesztik majd be a parlamentekbe, amelyek külön szavaznak majd róla. Ily módon a közvéleménnyel - tudtán kívül - elfogadtatják majd azokat a javaslatokat, amelyeket nem mertünk közvetlenül eléjük tálalni - vallotta be d’Estaing.
Ezzel elkerülhetnék az esetlegesen újabb fiaskóval fenyegető népszavazásokat. Ez pedig megerősítené azt a hétköznapi EU-polgárok között elterjedt felfogást, miszerint Európa csupán egy nagy gépezet, amelyet „jogászok és diplomaták szerveznek a hátuk mögött.”
Márpedig a legújabb Financial Times/Harris-felmérés szerint Európa polgárainak többsége ellenzi a népszavazások elhagyását. Mint kiderült, a spanyolok 75, a németek 71, a britek 69, az olaszok 68 és a franciák 64 százaléka véli úgy, hogy az új szerződés is megérne egy referendumot. Ugyanakkor annak ellenére, hogy Brüsszelben közel öt éve zajlik az „alkotmányos birkózás”, sokaknak csak halvány elképzelése van arról, hogy egyáltalán milyen változásokat szeretne a tagállamok többsége „átmenteni” a korábbi szövegből.


Angela Merkel Fotók: AP

Amit töröltek

Törölték az „alkotmány” szót, helyette a „módosító szerződés”, illetve „az unió működéséről szóló szerződés” kifejezést használnák. Törölték az eredeti ötszáz oldal legnagyobb részét, valamint a szimbólumokra való utalást is: a 12 csillagos kék zászlóra nem lehet az unió zászlójaként hivatkozni, és Beethoven örömódájából sem lesz uniós himnusz. Ugyanakkor továbbra is használják majd mindkét szimbólumot.

Ami új

Új posztok létrehozását tervezik. Ha a tagállamok jóváhagyják, 2009-től megszűnhet a hat hónapos rotációs elnöki rendszer, helyette az Európai Tanács élén egy állandó elnök lenne. Egyre több forrás röppenti fel a hírt, miszerint a poszt első számú várományosa Tony Blair lenne, akinek jelölését állítólagosan Nicolas Sarkozy és Angela Merkel is támogatná. A Downing Street azonban még nem erősítette meg a hírt.
Létrehoznák a külügyminiszteri pozíciót is, azonban a britek, a hollandok, a lengyelek és a csehek ellenvetései alapján mégsem így neveznék a pozíciót, hanem maradna a kül- és biztonságpolitikai főképviselői poszt, amit jelenleg Javier Solana tölt be. A főképviselő csak olyan ügyekben képviselné Európát a nemzetközi porondon, amelyekben a tagországok előzetesen megegyeztek.
Kevesebb lenne a biztosok száma - eddig minden országból jelöltek ki valamilyen biztost, de számukat most huszonhétről tizenötre csökkentenék.
Ami a szavazatok súlyozását illeti, a tagországok többsége elfogadta az úgynevezett „dupla többség” elvét, mely szerint szavazáskor a tagországok 55 százalékának (vagyis legalább 15 tagországnak) a jóváhagyása lenne szükséges a döntésekhez, de ezeknek az országoknak az EU népességének 65 százalékát kell képviselniük. Az igazi probléma azonban itt kezdődik: Lengyelország annak ellenére, hogy a német lakosság lélekszáma közel két és félszerese a lengyelének, minimalizálni szeretné a lengyel és a német szavazatok száma közötti különbséget, és az úgynevezett „négyzetgyök módszert” szeretné elfogadtatni. Ha Lengyelország él vétójogával a kérdéssel kapcsolatban, akkor Merkel törekvéseit ezzel derékba törheti.
További vita tárgyát képezi az alapjogok chartája, amely az alkotmány szerves részét képezte volna. Ez tartalmazza például a sztrájkhoz való jogot, vagy a heti munkaóraszám korlátozásához való jogot is. A britek kérésére a chartát kivették a fő szövegből, ugyanakkor a tervek szerint a szerződés tartalmazna egy olyan keresztutalást, amely törvényerőre emelné azt. A britek ezt ellenzik, mert attól tartanak, hogy mindez a brit munkajog módosítását is maga után vonná, és hátrányosan érintené a vállalatok versenyképességét. A britek mellett a csehek és a hollandok is fenntartásokkal fogadják a chartát.
A szerződés valószínűleg tartalmaz majd egy klauzulát a régi alkotmánytervezetből, amely szerint az EU jogi személy lesz. Ez tenné lehetővé, hogy saját jogon szerződéseket írjon alá.
Merkel menetrendje szerint amennyiben a tagállamok a csúcstalálkozón megegyeznek a szerződés pontjait illetően, akkor ősszel tartanának még egy kormányközi konferenciát, majd az év végéig véglegesítenék a szerződést, a következő évben pedig ratifikálnák azt, még a 2009-es európai parlamenti választások előtt.