Vissza a tartalomjegyzékhez

Kovács Klára
Kövérnek lenni drága

A kövér dolgozók nehezebben jutnak munkához, és kevesebb fizetést kapnak, míg például a magas és jóképű kollégák többletteljesítmény nélkül is jobban keresnek, mint átlagos társaik.


Fotó: Somorjai László

Annak ellenére, hogy számos fejlett országban már népbetegségnek számít a túlsúlyosság, a társadalom részéről egyre erősebbnek bizonyul a kövérek elutasítása. A houstoni egyetem felméréséből kiderül, hogy kimondottan elutasítóan, udvariatlanul viselkednek az üzletekben az eladók a kövérkés vevőkkel. Nem kapnak annyi figyelmet, mosolyt, mint sovány társaik. Az elutasítás azonban nemcsak az üzletekben jelentkezik, hanem a társadalmi érintkezés valamennyi területét érinti. Általánosságban elmondható, hogy a kövérek nehezebben boldogulnak, mint normál testsúlyú embertársaik. Az előítélet a munka világában is markánsan jelentkezik. Egy túlsúlyos ember lényegesen hátrányosabb helyzetben van egy állásinterjún: bizonyos pozíciókra - például a marketing vagy a média egyes területein -, illetve felsővezetői posztra gyakorlatilag esélytelenek. Sőt a súlyfelesleggel küzdők mérhetően kevesebb fizetést kapnak, mint sovány társaik. Az Economics and Human Biology felmérése szerint a normál testtömegindextől való 10 százalékos eltérés 3 százalékos fizetéscsökkenést jelent.
De testközpontú világunkban nemcsak a kövérség jelent hátrányt, hanem az átlagostól eltérő külső is. Az USA-ban, de Nagy-Britanniában sem szerencsés csúnyának lenni, hiszen - a London Guildhall University adatai szerint legalábbis - 15 százalékkal kevesebb bért vihetnek haza, mint a mai ideálnak megfelelő, jóvágású kollégáik. Hasonlóképpen az alacsony növésűek is hátrányba kerülhetnek. A Federal Reserve Bank of St. Louis felmérése azt bizonyítja, hogy a magas, sármos dolgozók öt százalékkal magasabb fizetést kapnak, mint átlagos magasságú kollégáik. Hasonló következtetésre jutott a Német Gazdaságkutató Intézet is: a magasabb emberek könnyebben érvényesülnek, és magasabb fizetést kapnak. Egy centi plusz 0,6 százalékos többletet hoz, tehát egy 10 centivel magasabb dolgozó éves szinten akár 2000 euróval, mintegy 500 ezer forinttal több fizetéshez jut, mint alacsonyabb, ám azonos végzettséggel rendelkező és teljesítményt nyújtó kollegája.

„Nemcsak Nyugaton, hanem nálunk is hasonló a helyzet” - mondta kérdésünkre Gábor Edina (kis képünkön), az Országos Egészségfejlesztési Intézet főigazgatója. „Nincsenek ugyan felmérések - tette hozzá -, de a tapasztalatok azt igazolják, hogy elengedhetetlen az előnyös megjelenés, a szép, ápolt külső. Általános emberi hozzáállásnak számít, hogy az átlagostól, a standardtól való eltérő külsejű emberek felé előítélettel, egyfajta megkülönböztetéssel viszonyul a társadalom többsége. A túlsúlyosokkal szembeni előítélet hasonló gyökerekből táplálkozik, mintha valaki piszkos ruhában jár, vagy esetleg fogyatékos.”
A munkaadók a kövérekkel szembeni megkülönböztetést főként gazdaságossági szempontok alapján fogalmazzák meg. Statisztikai adatok támasztják alá, hogy a túlsúllyal küszködő alkalmazottak többletkiadással járnak. Mivel a kövérség számos betegség előidézője lehet, a tapasztalat szerint többször és hosszabb ideig tartózkodnak betegszabadságon, mint sovány kollegáik. Európában a közvetlen egészségügyi költségek hat százaléka ebből fakad, de probléma lehet a csökkent munkahelyi teljesítmény, vagy korai elhalálozás is.
A WHO adatai szerint a német egészségügyi rendszer évente 27 eurót költ fejenként a kövérségből fakadó problémák kezelésére, Svédországban ennél is többet, 35 eurót. Spanyolországban becslés szerint 2,5 milliárd euróba, az Egyesült Királyságban évente 1 milliárd fontba kerülnek évente a túlsúlyból származó egészségügyi kiadások. A WHO szerint ez komoly kihívást jelent a fejlett országok számára, hiszen a kiadások évente akár egy százalékkal is csökkentik az EU gazdasági teljesítményét.
A kövérek számára sovány vigasz lehet csupán a civil szervezetek életmódváltást szorgalmazó kezdeményezése, mivel a kormányok, illetve a munkaadók eddig nem ismerték fel és nem kezelik kellő súllyal a problémát. Elszigetelt jelenségként említhető a franciák törekvése, ahol bevezették az úgynevezett zsíradót azon reklámozók számára, akik hirdetésükben nem adnak tájékoztatást a termékek egészségre gyakorolt hatásáról.
„Sajnálatos módon Magyarországon sem került előtérbe ez a kérdés - mondta a Heteknek Gábor Edina. A vállalatoknak 90 százaléka, főként multik és némely állami szerv, minisztérium tesz valamit annak érdekében, hogy egészségesebbek legyenek a dolgozóik. De csak 20 százalékuk támogatja a fizikai aktivitást, és elvétve tesznek csupán erőfeszítéseket a dohányzás megszüntetésére. A magyar kézben levő kis- és közepes cégek pedig egyáltalán nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel, pedig tapasztalatunk szerint lenne rá igény. Intézetünk tavaly ősszel öt hónapos testsúlycsökkentő programot hirdetett meg kollektívák számára, amelyen országosan kilencszázan vettek részt. Célunk nemcsak a helyes táplálkozás, hanem az egészséges életmód kialakítása is volt. A program sikeresnek bizonyult, hiszen ez idő alatt másfél tonnát adtak le a résztvevők, és összességében 25 méterrel kisebb lett a derékbőségük” - mondta a főigazgató. A résztvevők 66 százaléka jobban érzi magát, 48 százalékuk azt vallotta, hogy egészségesebb életmódot él, mint korábban.