Vissza a tartalomjegyzékhez

Bereczky Enikő
Diplomagyár
Milyen értelmiséget nevelünk az uniónak?

Van-e értelme felsőfokú végzettség megszerzésének Magyarországon? Mindenképpen, feltéve, hogy olyan diplomát kapunk a kezünkbe, amelynek kibocsátó intézménye figyelembe veszi az uniós munkaerő-piaci elvárásokat. Ennek eléréséhez nem odázható tovább a felsőoktatás gyökeres átalakítása.

A magyar oktatás az elmúlt időszakban - elsősorban a hírhedtté vált PISA (Programme for International Student Assessment), nemzetközi tanulói tudásszintet mérő vizsgálat eredményeinek hatására - mind az átlagemberek, mind az oktatási szakértők kritikájának kereszttüzébe került. A részt vevő országok diákjainál azt vizsgálták, mennyire felkészültek arra, hogy megállják helyüket a mindennapi életben, a munka világában, illetve mennyire képesek a tanultakat aktivizálni, valódi problémákat, helyzeteket megoldani. A hazai felmérés eredménye lesújtó volt.
Miért? Többek között azért, mert a magyar köz- és felsőoktatás évszázadokon át a lexikális ismeretek átadásának eszköze volt. Sokak szerint egyenesen a felejtésnek tanultunk. Aki nem a saját bőrén, az valamelyik családtagja vagy ismerőse életében tapasztalhatta, hogy a vizsgaidőszak gyötrelmes nappalai és éjszakái elsősorban nem a használható és a munkahelyi elhelyezkedés során hasznosítható ismeretek szaporításáról szóltak. Az európai uniós csatlakozással együtt járó változások az oktatást sem hagyták érintetlenül: az uniós Magyarországon diplomát szerző fiatalok fő feladata a tananyag megértése, értelmezése és gyakorlatba ültetése, nem pedig a bemagolása lesz. Magyarország Nemzeti Fejlesztési Terve ezt felismerve hangsúlyozza, hogy az oktatás-képzésnek maximálisan figyelembe kell vennie a munkaerő-piaci igényeket. A hazai felsőoktatás bolognai rendszerre való átállásával kapcsolatban is megfogalmazódott a kompetenciaalapú képzés kialakításának szükségessége, mert a munkaerőpiac egyre inkább célirányos készségfejlesztést vár az oktatástól. Az Oktatási Minisztérium az új képzési struktúrát ismertető dokumentumában az új oktatási rendszerben szerzett végzettség „piacképes diplomaként” jelenik meg. Az alapképzés (három-négy éves, a korábbi főiskolai szintnek megfelelő képzés) során a korábbinál nagyobb szerepet kapnak a gyakorlati ismeretek, az életszerű problémák felismerése és megoldása. A kevésbé specializált képzés a gazdaságban gyorsan változó munkakörök szélesebb skáláját nyitja meg a végzettek számára. Az ennél bővebb elméleti és gyakorlati alapok elsajátítása az úgynevezett mesterképzésen történik, ahol az egy-két éves felsőfokú tanulmányok során olyan, a korábbi egyetemi szintnek megfelelő diplomát lehet szerezni, amelyre a hároméves doktori képzés épül. Ezzel már a tudományos, PhD fokozatig lehet eljutni.
Egy nemrég megjelent tanulmány annak próbált utánajárni, hogy a felsőoktatásban eltöltött évek során megszerzett tudás mennyire hasznosítható a munkaerőpiacon. Tizenegy, a munkaerőpiacon meghatározó szerepet betöltő, diplomások tömegeit foglalkoztató cég személyügyi kérdésekkel foglalkozó részlegének vezetőjétől igyekeztek megtudni: vajon „a felsőoktatás kimenete transzparens-e a munkaerőpiac bemenetével?” A kérdőíves kutatás rávilágított arra, hogy a munkáltatók inkább a tapasztaltabb diplomásokat keresik a friss diplomásokkal szemben. Ha viszont a felsőoktatás nagyobb gyakorlati lehetőséget biztosítana tanulói számára, a munkaadók nyitottabbak lennének friss diplomások alkalmazására is. A vélemények többsége arra is egyértelműen utal, hogy a hazai felsőoktatás nem a cégek által keresett tudással bocsátja ki a friss diplomásokat. Igaz, az is kiderül a kutatásból, hogy a diplomás munkavállalók hamar elsajátítják a munkaadói terület specifikumait, így a gyakorlati kompetenciákat legtöbbször a munkahelyeken gyűjtik be. A munkaadóktól azt is megkérdezték, hogy szerintük a felsőoktatás ad-e olyan készségeket és képességeket, kulcskompetenciákat, amelyeket a munkaerőpiac - úgy általában - igényel. A felmérésből kitűnik, hogy a munkaerőpiac keresleti oldala szerint ez a szempont kevésbé hangsúlyozottan jelenik meg a felsőoktatásban.
A cégek többsége úgy látja, hogy a felsőoktatás ugyan a munkaerőpiac igényeinek megfelelő digitális kompetenciával bocsátja ki a hallgatókat, viszont az ez idő alatt megszerezhető - és nem utolsósorban használható - idegennyelv-ismeret tekintetében jelentős hátrányokkal küzdünk a szomszédos országokhoz képest.

Mire jó a diploma?

Ha mindez valóban így van, felmerül a kérdés: megéri-e annyit tanulni egy diplomáért? Sőt, megéri-e diplomákat halmozni? Hiszen az utóbbi évtizedben világszerte megfigyelhető a felsőoktatás eltömegesedése, a tanulói évek kitolódása. A hazai szakirodalom mindezért a munkaerőpiac szükségeire nem megfelelőképpen reagáló oktatási rendszert teszi felelőssé. Az oktatási intézmények szerint pedig egyszerűen az emberek tudás iránti növekvő igényének kielégítéséről van szó. Az 1980-as, 90-es években elkezdődött és máig is tartó diplomás túlképzés és az ebből fakadó nehéz elhelyezkedés ellenére egyes szakemberek szerint még mindig érdemes diplomát szerezni, például azért, mert a felsőfokú végzettséggel rendelkezők átlagosan kétszer annyit keresnek, mint a középfokú végzettségűek. A Fiatal Diplomások Életpálya Vizsgálata is azt igazolja, hogy a munkaerőpiac továbbra is keresi a diplomás munkaerőt. Kiderült, hogy minden korcsoportban a felsőfokú végzettséggel rendelkezők foglalkoztatási rátája a legmagasabb. Igaz ez a legfiatalabb munkavállalók körében is, de a relatív foglalkoztatási esélyekben megmutatkozó képzettségi előny a kereső életpálya vége felé határozottan tovább erősödik. Más kutatók mindeközben számos veszélyt látnak a diplomások számának növekedésében: félnek, hogy a friss diplomások nem találnak végzettségüknek megfelelő mun-kahelyet, illetve hogy a felsőoktatás minősége sínyli meg az „inváziót”.
A napokban az Élet és Irodalomban megjelent, Bokros Lajos által szerkesztett és hét egyetem gazdasági tanácsa által összeállított vitaanyag kiemelten foglalkozik az oktatás ezen problémáival is. Mivel a világgazdasági versenyképesség záloga a fejlett országok számára a kutatás-fejlesztésre épülő igényes termelés növelése, hazánkban is elengedhetetlenül szükséges minőségi munkaerő képzése. Ahhoz, hogy a termelési és a szolgáltatási szektorunk világviszonylatban is versenyképessé váljon, Bokros szerint az egyetemeken folyamatos fejlesztésekre, innovációra és az ezt biztosító munkaerőállományra van szükség. A mennyiség az egykori pénzügyminiszter szerint is a minőség rovására mehet, ezért az oktatás minőségének biztosításához a tanulók számának csökkentésére, a színvonalon aluli felsőoktatási intézmények bezárására és a fejkvótaalapú rendszer megreformálására van szükség. Az 1960-as években sok kritika érte a közoktatás kiszélesítésére tett törekvéseket, mivel az akkori gazdasági viszonyok mellett indokolatlannak tűnt valamennyi társadalmi réteg bevonása a képzésbe. Ám az eltelt idő igazolta az akkori intézkedéseket, hiszen a megszerzett végzettség a későbbi érvényesülés zálogává vált. Most, negyven év múltán úgy tűnik, újra szükségszerű egy funkcionális váltás a hazai oktatási rendszerben annak érdekében, hogy Magyarország versenyképes maradhasson Európában.
Arra a kérdésre tehát, hogy megéri-e diplomát szerezni, egyértelműen az a válasz adható, hogy igen, mivel a felsőfokú végzettség egyre inkább előfeltétele, nem pedig jelentős versenyelőnyt nyújtó tényezője lesz az elhelyezkedésnek, előrejutásnak. Itthon is meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy az unióban a munka világába való bejutás és bennmaradás egyik alappillére az egész életen át tartó tanulás lett. Magyarán a főiskolai vagy egyetemi szintű végzettség nem feltétlenül biztosítja hosszú távra a munkavégzéshez szükséges, megfizethető tudást.
A pályakezdőknek fontos figyelembe venniük a munkaerő-piaci prognózisokat, és lehetőség szerint ezeket kell harmóniába hozniuk az egyéni érdeklődéssel ahhoz, hogy sikert érjenek el a munka világában.

(A szerző oktatási tanácsadó)