Vissza a tartalomjegyzékhez

Hetek-összeállítás
A százéves titok
Hétezer zsidó foglyot öltek meg a brit bombák

A második világháború során a náci Németország által elkövetett szörnyűségek mellett feledésbe merült egy olyan tragédia, melynek okozói közvetlenül a britek voltak. Egy nappal a német hadsereg kapitulációja előtt a brit Királyi Légierő tévedésből több mint hétezer, a koncentrációs tábort túlélt személyt ölt meg három hajó fedélzetén.
Az évforduló közeledtével az izraeli Jerusalem Post idézte fel a történészek által is alig ismert ballépést, amely miatt a brit kormány soha nem kért hivatalosan bocsánatot.


Második világháborús brit bombázó

A történelem legtöbb civil áldozattal járó katonai tévedésére (az angol szakirodalom ezekre az esetekre a friendly fire, azaz „baráti tüzelés” kifejezést használja - a szerk.) egy nappal azelőtt került sor, hogy a britek elfogadták a Balti-tenger térségében tartózkodó német erők kapitulációját. A második világháború utolsó heteiben a Hamburg környékén található Neuengamme, a nordhauseni Mittelbau-Dora és a Danzig közeli Stutthof koncentrációs táborok több ezer rabjának kellett a Balti-partvidékre menetelniük. Legtöbbjük zsidó és orosz hadifogoly volt, de voltak köztük franciák, dánok és hollandok is, az erőltetett menet során azonban közülük már több ezren életüket vesztették.
Senki nem tudta, hogy a nácik mit terveznek, miközben a britek kiadták a parancsot a Lübeck-öbölben tartózkodó ellenség megsemmisítésére.
A lübecki kikötőben közel tízezer túlélőt zsúfoltak fel három hajóra, köztük a Cap Arconára, mely egykor elegáns óceánjáróként működött Hamburg és Dél-Amerika között. A Hitler öngyilkosságát követő negyedik napon, május 3-án fél háromkor indult az első brit támadás a Cap Arcona hajó ellen, melynek fedélzetén 4500 fogoly tartózkodott. Két külön támadás során 64 rakéta- és 15 bomba érte a hajót, a parton tartózkodó náci őrök pedig eközben lövöldözni kezdtek azokra, akik a légi csa-pás elől a vízbe menekültek. Az esetnek mindössze 350 túlélője volt, köztük Erwin Geschonneck, aki később színész lett, történetét pedig 1982-ben megfilmesítették.
A Királyi Légierő Hawker Typhoon vadászgépeinek következő támadása a Thielbeck és a Deutschland nevű hajókat érte. A Deutschland hajót kórházhajónak alakították át, azonban ezt kívülről nem tették láthatóvá.
A 2800 hadifogollyal megrakott Thielbeck hajó, melyen egyébként fehér zászló lobogott, a támadást követően húsz perc alatt elsüllyedt, a fedélzeten tartózkodók közül mindössze 50 személy menekült meg.
A három hajón közel két órán belül, a „szabadulásuk küszöbén” több mint hétezer koncentrációs tábort megjárt személy vesztette életét a tévedésből indított támadás következtében. További kétezer ember halt volna meg az incidens során, amennyiben az Athen nevű hajó kapitánya is felengedett volna foglyokat a fedélzetre.
A hajók elsüllyedését követő hetekben folyamatosan sodródtak partra a holttestek, melyeket tömegsírba helyeztek Neustadt in Holsteinben. Még három évtizeddel később is maradványok kerültek elő a vízből - a legutóbbi esetben, 1971-ben egy tizenkét éves fiú bukkant a csontvázakra.


A Cap Arcona a bombázás előtt

A tragédia végül hamar feledésbe merült. 1945-ben, a háború utolsó napjaiban a britek és amerikai szövetségeseik nem akarták, hogy győzelmüket egy ilyen incidens beárnyékolja, és amikor a tévedésből származó katasztrófa mértékének híre eljutott Westminsterbe, a brit kormány és a szövetséges parancsnokság mindent megtett, hogy az eset ne kapjon médianyilvánosságot. Az incidenssel kapcsolatos feljegyzéseket pedig száz évre titkosították: a Királyi Légierő irataihoz csak 2045 után lehet hozzáférni.
A tragédiáról leginkább német nyelven írtak, meglepő módon kevés angol nyelvű írás dolgozta fel a történteket. Angol nyelven egy zsidó, fogorvosnak tanuló diák, Benjamin Jacobs számolt be első kézből a támadásról az Auschwitz fogorvosa című művében. Emellett Eugene Pool bostoni orvos A 100 éves titok: Nagy-Britannia eltitkolt második világháborús öldöklése címmel írt a történtekről. 1990 májusában Németország Neustadt in Holsteinban nyitott egy két teremből álló múzeumot a Cap Arcona-tragédia áldozatainak emlékére, valamint több emlékmű található a Lübeck-öbölben, ahol a partra vetett holttesteket eltemették.
A legtöbben, akik ismerték a Cap Arcona-katasztrófa történetét, úgy gondolták, a nácik terve az volt, hogy a tengeren elsüllyesztik a hajókat a zsidó foglyokkal együtt. A támadással azonban a Királyi Légierő végezte el a németek helyett a piszkos munkát. Nagy-Britannia azonban az öldöklésért a mai napig nem kért hivatalosan bocsánatot, és - a nácik által meggyilkoltaktól eltérően - az ártatlan áldozatok emlékét sem ápolja szinte senki. Az elfeledett áldozatokról még a világ legnagyobb holokausztmúzeuma, a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet sem emlékezik meg.
A titkolózás miatt továbbra is tartják magukat a feltételezések, miszerint a britek így akarták elkerülni, hogy a felszabadulás után a Lübeckben horgonyzó hajók egyenesen Palesztina felé vegyék az irányt. Mint ismert, a második világháború utáni években a brit kormány igyekezett minimálisra csökkenteni a bevándorlást a palesztinai mandátum területére. Történészek az eset kapcsán felvetik a kérdést, hogy ha ebben az esetben vállalták a „járulékos veszteségeket”, akkor miért nem rendelték el korábban a haláltáborok, különösen Auschwitz bombázását a szövetséges légierők? A válaszokra még harmincnyolc évet várni kell.